Tűzszekerek

Harmincöt éve készült a máig egyik legismertebb sportfilm, a Tűzszekerek. Hugh Hudson 1981-es filmje négy Oscar díjat is nyert mellyel nagy dicsőséget szerzett Angliának. A forgatókönyvíró egy olyan igaz történetet dolgozott fel mely Harold Abrahams és Eric Liddell nemes küzdelmét mutatja be. A remek futókat az Oscar díjat kapó zeneszerző Vangelis repíti a dicsőség felé.

A film 1978-ban kezdődik Harold Abrahams temetésén, ahol a hős egykori futókat társaik méltatják.  Utána visszaugrunk az időben 1924-be, ahol Aubrey Montague narrátolja az eseményeket és vezényel minket vissza az első Cambridgei napokra.

Ben Cross, a filmbéli Harold Abrahams

A film három különböző célú fiatalembernek az életét mutatja be. A két főszereplő Harold Abrahams és Eric Liddell. Harold egy gazdag zsidó családnak a sarja, aki már az első napokban megdönti az egyetem 700 éve fenntartott 300 yard futott rekordját. Abrahams hamar szembesül a diszkriminációval, melynek a zsidó származása az oka. De a büszke mindenre elszánt ifjút ez hajtja egészen az olimpiáig. Ahogy ő fogalmaz egy belső kényszer viszi a futó pályára ki napról napra, hogy bizonyítson. Számára a futás önmaga igazolása, egy eszköz mely elismerést szerez antiszemita rossz akarói előtt. A siker eléréséhez felfogadja Sam Musabinni edzőt, aki félig olasz, félig arab gyökerekkel rendelkezik. Másik főszereplő a skót rögbi játékos Eric Liddell. Eric Kínában született egy keresztény, misszionárius család tagjaként. Őt a rendező egy futó verseny díszvendégeként ismerteti meg velünk. A díjak átadása után a fiatal rögbi játékos is a rajthoz áll, ahol győzelmet arat. Ezeket a képsorokat nézve ellágyul az ember szíve és rádöbben, hogy ez a film valami nemes, megfoghatatlan dologról szól. Lidell Abrahmssal ellentétben nem hírnévért, elismerésért fut, hanem Isten dicsőségére. Úgy véli a mindenhatónak célja van vele és talentumát nem azért adta neki, hogy azt elpazarolja. E nemes álom elérésnek érdekében, képes a szolgálatot és a tanulást is háttérbe szorítani, ami a családjában is okoz némi viszályt. 

A cikkem elején említettem, hogy három futó karrierjét mutatja be a Tűzszekerek című film. Bár igaz, Lord Andrew Lindsay csak mellékszereplő az alkotásban, de ő is szintén eltérő okokból fut. Lindsaynek mindene megvan, hiszen gazdag arisztokrata családban született. Nem a dicsőségért, nem is politikai vagy nemesi célok miatt versenyez. Egyszerűen a sport öröméért, számára az olimpia is csak játék és kedvtelés. Vitathatatlan tehetségét pedig nem is rendeli alá teljesen a futásnak, ugyanis cigarettázva, pezsgőt szürcsölgetve széles mosollyal néz végig a sport pályán.

Ben Cross és Nigel Havers (Lindsay) csatája

Mind három ember eljut az 1924-es Párizsi olimpiára. Abrahams tart Liddelltől mert a selejtezőn maga mögé utasította, de az élet közbe szólt. A várva várt vissza vágó nem ismétlődhetett meg, mivel az olimpiai előfutamot vasárnapra tették. Erik ezt a hajón tudta meg és bejelenti, hogy nem versenyez, annak ellenére, hogy mindent feláldozott a siker és az elhívása érdekében. Még az angol olimpiai szövetség nyomására és zsarolásának sem tagadja meg a hitét. A vasárnapot az Úrnak szenteli és úgy tűnik számára itt véget is ér az olimpia. Ekkor váratlanul betoppan Lord Lindsay aki felajánlja, hogy futhat helyette a 400 méteren, mert ő már megszerezte a maga érmét. Abrahams 100 méteren, míg Liddell 400 méteren – ami nem is az ő száma – szerzi meg az aranyat, kiváló amerikai futókat maguk mögé utasítva. Harold rájön, hogy életének legnagyobb győzelmének ellenére sincs semmije. Nincsenek további céljai, bizonytalan a jövője és a dicsőség is mulandó. Bár hősként ünneplik hazájában, de antiszemita hajlamú igazgatók ezt a győzelmet el is várták. A film remekül bemutatja, hogy olykor a győzelmet nehezebb feldolgozni mint a vereséget, ugyanis már nem lesz mibe kapaszkodni. Liddell győzelme teljesen másként tárul a szemünk elé. Gyermeki örömmel az arcán fogadja társai gratulációit. Ő Isten dicsőségére futott és mindvégig tudta, hogy ebben mind ő, mind az atya örömét leli. Abrahamssal ellentétben ő nem menekült, nem valaki elől futott, hanem valaki felé. Lord Lindsey „csak” ezüst éremig jutott de számára ez olyan volt, mintha győzött volna. A fáradtságos edzést is csak szórakozásnak vette, ahogyan a győzelmet és a dicsőséget is. Az ő életében minden ment tovább, mintha mi sem történt volna. Mindhárman elérték az olimpián a dicsőséget, átélték saját maguk „megdicsőülését”, de az életben csak az egyik embernek a futása érte el az üdvösséget. Az olimpián is csak Eric Liddell tudott ősszintén örülni a győzelmének.

Eric Liddellt, azaz Ian Charlesont emelik magasba társai

A Tűzszekerek egyik főüzenete, hogy mit is ér az olimpiai arany, ha megtagadjuk önmagunkat, megtapossuk a hitünket. Az igazi dicsőséget magunknak kell megtalálnunk. A célban pedig ezt nem tudjuk megszerezni csak magunkkal vinni. Az alkotás zseniális érzékkel mutatja be három különböző fiatalnak az olimpiai játékokon való részvételével, melyet egyedi operatőri munka és varázslatosan zseniális zene elevenít meg. A tűzszekerek oly értékeket hordozz magában mely évszázadokkal később is aktuális lesz!

/Taki/