A legendás színész, aki egy liftben született – Már 23 éve, hogy meghalt Jack Lemmon
Hollywood egyik legszerethetőbb színésze volt, nem egy klasszikus sztár alkat és nem is volt az, mégis a legnagyobb filmcsillagok közé tartozik, mindegy volt, hogy komédiában vagy drámában játszott, briliáns volt. Már 23 éve, hogy nincs köztünk Jack Lemmon.
Mr. Roberts
Jack Lemmon 1925. február 8-án született a newtoni Newton-Wellesley kórház liftjében. A szokatlan helyszín magyarázata, hogy a vártnál két hónappal korábban érkezett: anyját bridzsparti közepette érték a szülési fájások, s a kórházban a szülőszoba helyett csak a felvonóig jutott. Az életét „liftesfiúként” kezdő John négyévesen lépett először a színpadra fánkgyáros apjával egy műkedvelő előadáson. Később a rádióban is bemutatkozott, ám sikerei dacára társai savanyúnak csúfolták (neve angolul citromot jelent).
1953-ban már a Broadway-en szerepelt, hatalmas sikerrel, a következő évben megkapta első filmszerepét és 1955-ben pedig az első Oscar-díját a Mr. Roberts című filmben nyújtott mellékszerepéért. 1959-ben készült a legendás Van, aki forrón szereti, amelyben Tony Curtis és Marilyn Monoroe partnereként nyújtott felejthetetlen alkotást. A Billy Wilder által rendezett filmet a kritikusok és a közönség is imádta. Lemmon megkapta második Oscar-jelölését. Billy Wilder-rel még olyan filmek kötődnek a nevükhöz, mint a Legénylakás vagy az Irma Te édes.
1966-ban forgatott először Walter Matthau-val a Sógorom a zugügyvéd című filmben és nevük innentől kezdve összeforrt. Összesen tíz filmben játszottak együtt, köztük a legendás Furcsa pár című, többségük ugyan vígjáték, de együtt szerepeltek az Oliver Stone által rendezett JFK-Nyitott dosszié című politikai drámában is. Az utolsó közös filmjük az 1998-as Furcsa pár 2 volt. Amikor Jack Lemmon a hetvenes évek elején rendezőként is kipróbálta magát, akkor is legjobb barátját Matthau-t kérte fel a Csakazértis nagypapa főszerepére, a film négy Oscar-jelölést kapott.
De Jack Lemmon nemcsak a vígjátékokban volt fantasztikus, az 1974-es Mentsük meg a tigrist! című drámában nyújtott alakításáért másodjára nyerte el az Oscar-díjat. Játszott az Airport ’77-ben, majd 1979-ben készült Kína-szindrómában és de felejthetetlen volt az 1982-ben készült Eltűntnek nyilvánítva című filmben – ez utóbbi filmért kapta meg a nyolcadik Oscar-jelöléstét és a legjobb színésznek választották a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Az 1992-ben készült Glengarry Glen Rossban, hitehagyott ingatlanügynököt formált meg olyan sikeresen, hogy megkapta a legjobb színésznek járó díjat a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.
1993-ban készült A szomszéd nője mindig című film, amelyben ismét Walter Matthauval játszott együtt, a vígjáték hatalmas siker lett így 1995-ben elkészült a második rész is. Ezt követte a Kenneth Branagh által rendezett Hamlet filmadaptációban kapott, majd a legendás Tizenkét dühös ember tévéfilm-változata. Utolsó filmje a 2000-ben készült Bagger Vance legendája, amelyben a narrátor volt.
Barátja Walter Matthau 2000. július 1-én halt meg, Jack Lemmon ezután már nem akart többé kamera elé állni, de ekkor már beteg is volt. Pár nap különbséggel, egy év múlva követte barátját, 2001. június 27-én, 76 évesen halt meg, a filmtörténet egyik legsikeresebb művésze.
(Via Fidelio.hu)
Article Tags: featured · Jack Lemmon · Walter Matthau
