Star Trek: Mindenen túl (Star Trek Beyond, 2016) – Kritika

J. J. Abramsnek 2009-ben sikerült újra élesztenie egy örök klasszikust a Star Treket. Az első rész hatalmas sikere és egy viszonylag jó folytatás után J. J. Abrams-t elcsábította az erő a „rivális” Star Wars oldalára. A direktori székbe pedig az a Justin Lin került akinek a nevéhez a Halálos Iramban filmsorozat négy része is fűződik. A Star Trek: Mindenen túl forgatókönyvét pedig Simon Pegg és Doug Jung írta, akik szakítottak az első két rész stílus irányzatával és vissza tértek az ősi gyökerekhez.

A legújabb rész története egészen a 60-as évek klasszikusaira hasonlít, míg a látványvilág és a lélegzetelállító akciójelenetek képesek a két elődjét is túl nőni.

Bár J. J. Abrams két alkotása anyagilag és kritikailag is nagy sikert ért el, de a rajongók szívét nem sikerült elnyernie, ugyanis stílusilag nagyon sokban elütött az eredeti szériától. Justin Lin, Simon Pegg és Doug Jung pedig mindent megtett azért, hogy megnyerjék a régi motoros rajongókat és közben az újakat, a fiatalabb generációt is megtartsák.

Ezt pedig tökéletesen csinálták, a történet egészen a 60-as évek klasszikusaira hasonlít, míg a látványvilág és a lélegzetelállító akciójelenetek képesek a két elődjét is túl nőni.

A Star Trek: Minden túl nem igazán kapcsolódik a két elődjéhez, a második részben hagyott nyitott ajtót teljes erővel becsapták (Khan örök életet adó vére) és a harmadik rész megnézése előtt bőven elég az első részt megtekinteni, ahol jobban megismerhetjük a karakterek háttértörténetét. A Star Trek legújabb részében az Enterprise az öt éves felfedező útjából a harmadikban jár, a legénység életét pedig új világok felfedezése és béketárgyalások teszik ki nap, mint nap. Míg egy Karl nevű gazfickó és hadserege meg nem támadja az Űrhajót, amely lezuhan egy idegen bolygóra.

Justin Lin története remek lehetőséget ad a karakterek kibontakozásának és esélyt ad annak, hogy a szereplőket ne csak az űrhajó székében ülve ismerhessük meg. Spoke (Zachary Quinto) és McCoy (Karl Urban) párosa remekül muzsikál a vásznon és ebben részben nem Kirk és a Vulkáni kapcsolata, barátsága, rivalizálása áll a középpontban. Ami nagyon jót tesz a filmnek, mert mindenki megkapja az esélyt a kibontakozásra és hoz számunkra valami újat. Mert harmadjára is az ösztöneire hallgató hirtelen indulatú Kirköt szembe állítani az érzelem mentes logikán alapuló Spoke-al már unalmas és elcsépelt lett volna. Ha már Kirknél tartunk, az ő személyét is átalakították a készítők egy teljesen felelőtlen, kicsapongó életet élő, az apja árnyékának megfelelő kapitányból csináltak egy sokkal kiszámíthatóbb, határozottabb és mégis emberibb vezért.

Justin Lin története remek lehetőséget ad a karakterek kibontakozásának és esélyt ad annak, hogy a szereplőket ne csak az űrhajó székében ülve ismerhessük meg.

Aztán ott van Montgomery Scott (Simon Pegg), aki mint mindig most is rendkívül szórakoztató, csak most hozzá szegődik újoncként Jaylah (Sofia Boutella), aki számomra az egész produkció egyik legnagyobb meglepetése. Sulu (John Cho) és Chekov (Anton Yelchin) hozza a kötelezőt, mint eddig és remekül egészítik ki a főszereplőket.

A Krallt alakító Idris Elba is nagyszerű, az eddigi legjobb fő gonosznak tűnik, de annak ellenére, hogy adtak teret és időt a karakterének, mégis van némi hiány érzetem vele kapcsolatban.

A Mindenen túlnak még sem a karakterei és klasszikus stílus visszahozása a legfőbb erénye és nem is a mérsékelten szórakoztató humora, hanem a fantasztikusan ötletgazdag látványvilága és az egészen elképesztő akció jelenetei az, amely mindvégig izgalomban tart minket a játékidő során. A bolygóktól kezdve az Enterprise űrhajó, az Űrállomásokon át egészen az idegenlényekig nagyon látványos és aprólékosan kidolgozott, igényes munka.

Justin Lin-nek sikerült megteremtenie azt a Star Trek világot, ami J. J. Abramsnak csak részben sikerült.

Ebben az univerzumban a régi és az új rajongók sőt még a színészek is nagyon otthonosan és jól érzik magukat.

A Star Trek: Mindenen túl ugyanúgy, mint az előző kettő, közel sem tökéletes. Az akciójelenetek tényleg izgalmasak, látványosak, remek ütemérzékkel, de olykor ellepi őket a káosz és nehezen követhetőek az események és ez néhol igen zavaró. Szerencsére azért Justin Lin mindig vissza talál a rögös útról és pár perc totál káosz után újra a mozi részévé válunk. A másik fő problémám Uhura (Zoe Saldana), aki mint mindig most sem tesz hozzá semmit a filmhez és több lenne nélküle a film, mint vele.

A Mindenen túl pont az lett aminek egy Star Trek filmnek lennie kell, egy igazán élvezhető kalandfilm.

A történetet sem mondhatjuk igazán eredetinek, összességében közepesre sikerült a forgatókönyv, bár vannak benne remek fordulatok, de ezeket mind képes elviselni a film a remek színészi gárdának, a varázslatos látványvilágnak, és a klasszikus Star Trek hangulatnak köszönhetően.

A Mindenen túl pont az lett aminek egy Star Trek filmnek lennie kell, egy igazán élvezhető kalandfilm.

Az már biztossá vált, hogy a negyedik rész érkezni fog, amit reményekkel teli várhatunk. Bár még nem tudjuk, hogy marad-e Justin Lin a rendezői székben és sajnos biztossá vált, hogy a nemrég elhunyt Anton Yelchint sem láthatjuk többé az Enterprisen. Én nagyon fogom hiányolni őt, mivel nagyon tehetséges színész volt, akiben még sok-sok remek film lett volna az évtizedei során.

Végezetül pedig egy örömhír a rajongóknak! A CBS és a Netflix közösen egy új Star Trek sorozatot fog gyártani, ahol újra a kalandé és felfedezésé lesz a főszerep. Reméljük az is ugyanolyan színvonalas lesz, mint a Star Trek: Mindenen túl.

(Címlapkép forrása)

//taki//