Agymanók (Inside Out) – Kritika

Agymanók: Minden idők legjobb animációs meséje? A legújabb Pixar film, az Agymanók nem csak Magyarországon de az egész világon nagy sikert aratott. Pedig bőven volt konkurencia az elmúlt hetekben, hónapokban. Az agymanóknak sikerült maga mögé utasítania a Madagaszkár pingvinjeit és a Minyonokat is. Míg az utóbbi két animációs mese majdnem megbukott, addig a Pixar remek műve sorra döntötte meg a rekordokat, és joggal pályázhat az Oscar díjra. De miről is szól ez az új világsikerű film? A mese egy 11 éves Riley nevű kislányról szól aki boldogan él és jégkorongozik szüleivel Minnesotában. Váratlanul megváltozik minden és a család San Franciscóba költözik. A rajzfilm elején rögtön kiderül hogy Riley csak látszólag főszereplője a történetnek, ugyanis a fejében találkozhatunk öt kis figurával, akik a "vezérlőpult" irányításáért küzdenek. Derű, bánat, harag, undor és majré mind egy-egy alapérzést személyesítenek meg. Mindenkinek meg van a maga feladata és haszna, csak a depressziós kék bánatról nem tudjuk, hogy miért jó. A kislány fejében derű a főnök, aki igyekszik, hogy Rileynak minden egyes pillanata boldog legyen. Futószalagon érkeznek a központba az emlékgömbök, melyek tovább mennek a hosszú távú memória labirintusszerű polc birodalmába. Hosszú távú memóriában dolgoznak agymunkások, akik a felesleges emlékeket a süllyesztőbe küldik. Az emlékgömbök között vannak főemlékek, amiket külön tárolnak a központban, Rileynak csak boldog fő emlékei vannak. A probléma pedig itt kezdődik, hogy a főemlékek derű és bánattal együtt elvesznek a hosszú távú memóriában. Elkezd felépülni egy félig felnőtt és sokkal gazdagabb személyiség. A filmben a főhősök derű és bánat olyan helyszíneken járnak, mint az álom stúdió, a tudatalatti, elvont gondolatok terme. A mese bemutatja, hogy egy kislány, hogyan alakul át tinédzserré és, hogy omlik össze benne a gyermeki világ. De miért zseniális az agymanók? Pixar mesék rendezője Pete Docter egy bámulatosan ötletgazdag világot tár elénk. Maga az alap történet is fantasztikus, amit fokoz a precíz kivitelezés. A komoly pszichológiai tartalom mellett a film telis tele van remek poénokkal. A filmstúdió képes volt egy rendkívüli bonyolult világot bemutatni egyszerűen és látványosan. Az agymanók akár egy vígjátéknak is elmenne, de sokkal több annál. Moziból kijőve ez nem az a mese, amit az ember két perc múlva el is felejt, hanem mélyen megfogja a nézőt. A rendező a mozizót egy igazi érzelmi hullámvasútra ülteti fel, amely folyamatosan felülmúlja önmagát. A sok pozitívum ellenére még is van egy kritikám az animációs mesével kapcsolatban. Mivel 6 éven felülieknek ajánlják a filmet, sok kisgyerekes család beül a filmre. Pedig ebből a filmből egy ötéves semmit nem fog megérteni. Maximum annyit hogy egy sárga lányszerű valami egy hátizsákot cipel egy szomorú kékkel és egy rózsaszín elefánttal. Óvódásoknak semmiképpen nem ajánlanám a filmet. Az agymanók tinédzsereknek és felnőtteknek készült. Talán még egy dologban hibázik a film. Az öt manónak uralma van Riley fölött. Pedig az ember képes befolyásolni, irányítani az érzelmeit. De összességében Pixar képes volt felül múlnia önmagát, pedig a Szörny Rt-vel, a Némóval, és a Wall-e-val is nagyott alkottak. De ezzel a mesével mindegyiket túlszárnyalták. Nagy kérdés az, hogy lehet-e ezt folytatni…