A kiválasztott (The Chosen): A Mester sokféle tanítványa – úgy, ahogy eddig nem láttuk őket
A Jézus-témájú film egyike a mozgókép legrégebbi toposzainak. Hasonlóan más alapműfajokhoz ez sem tűnt el a kamerák elől – ám időnként átalakult. A Messiás földi évtizedeinek múlt századi, monumentális tablói még fennkölten ünnepélyesek (ennélfogva távolságtartóak) mintha egy húsvéti misztériumjátékot figyelne a kíváncsiskodó turista. Túl a század közepén aztán művészfilmesek (Pasolini, Zefirelli) ragadták meg a témát, majd a profán megközelítés lett a jellemző. Utóbb megjelentek erősen vitatott, sőt egyenesen blaszfémikusnak tartott alkotások is.
Ám eközben mindig készültek hitvalló jellegű, elkötelezett Evangélium-filmek is, ha ezek némelyike nem is ért el nagy nézettséget. Legalábbis hollywodi számokkal mérve. Viszont A kiválasztott (The Chosen) kitört a „vallásos rétegfilm” burkából, ami legutóbb a baptista Kendrick-fivérek filmjeinek sikerült (Facing the Giants, Overcomer stb.)
Dallas Jenkins rendező munkája az Evangélium fiktív előzményeivel indít. Jó ideig nem is látjuk Jézust, de a Római Imperium egy kicsiny falucskájának ügyeit nagyon is. A hely neve ismerős (Kapernaum) ebből sejtjük, a történelem hamarosan itt vesz radikális fordulatot. Addig megismerkedünk a többekkel, akik máshol mellékszereplők, itt viszont bőven részletezett karakterük van. Simon a bajkeverő halászember. Úgy tűnik még nem az a sziklaszilárd természet, akit később Péterként ismer a világ. A rosszhírű nő, Lilith, aki zilált mentális állapotban bolyong ugyanitt, a faluban. Ám mikor eredeti nevén, Máriának szólítja egy idegen, ott helyben megváltozik; hiszen egy vadonatúj sorsot kap. Egy tekintélyes frarizeus, aki felfigyel az esetre. Neve Nikodémus és a szabályok mögötti Alkotót keresi igazából, és ez (mondhatnánk: törvényszerűen) elvezeti a Názáratihez. És ne feledjük a kissé bogaras pénzügyest, aki a rómaiaknak dolgozik, ezért népe kerüli, mint a leprást, szülei pedig kitagadják. Egyébként Máténak hívják, írótáblájára pedig idővel nem a rómaiaknak, hanem nekünk jegyzetel, az események szorgos krónikásaként. De ezt majd valamelyik következő évadban kezdi el. Mert A kiválasztott-projektet nem csapják össze: a tervek szerint a világ legismertebb történetét 7 (vagy 8) évadban szándékoznak elmesélni.
Megismerünk tehát pár elhívottat, no meg tengernyi belső viszályt a rómaiak megszállta kicsiny és jelentéktelen tartományban. E zűrzavarba érkezik az ismeretlen ácsmester, aki előbb a falu szélén sátorozik, a kíváncsi gyermeknép itt talál rá. Majd Ő, az említettekre. Igy lesz belőlük sorra „kiválasztott”, még ott, a kis halászfaluban. Azaz egyikükből mégsem, pedig szintén elhívást kap, de végül túl nagynak érzi a „Kövess engem!”-árát. Megrendítő képsor ez, a sorozat legdrámaibb jelenete.
Nem így fogalmaz (hisz a szájbarágás amúgy sem a film stílusa) de valahogy mégis üzeni: fel kell ismernünk a látogatás idejét.
Az Evangélium történései egyébként nem az ismert sorrendben tárulnak elénk. Sőt, egyes részek nyitójelenetei a régmúltba kanyarodnak vissza. Látjuk Mózest rézkígyót kalapálni, máskor pedig a fiaival kutat ásó Jákobot. Később, ennél a kútnál kér vizet Jézus a szamáriai asszonytól. Ami tehát a jelenben történik, annak megvan a gyökere; az események mindig okkal és céllal történnek. Legalábbis ezt üzeni a film, de úgy, hogy minden jelenet üdítően mentes a pátosztól és a vallásos komorságtól. A hangvétel hétköznapi, ezzel együtt nagyon is személyes. Hisz előbb-utóbb a nézőben merül fel a kérdés: mit tenne, amikor egy napon hozzá is bekopogtat élete legfontosabb ajánlata?
Vélhetően a siker további oka az újszerű, ha nem is úttörő, (lásd: Risen) megközelítés, ami a hitre jutás folyamatát, „ortodox” filmes eszközökkel; közelképekkel, arcjátékkal, zenével mutatja és nincs szüksége hosszú párbeszédekre. Még kevésbé külső narrátor hangjára. A kiválasztottban viszonylag keveset beszélnek, így a mondatoknak súlya van. Ezekből is a mélyebbek jellemzően nem akció, hanem „reakció”-jelenetek, amikor a szereplők életük fordulópontjához érkezve találkoznak a Mesterrel. A hitelességet növeli, hogy a színészek etnikailag hasonlítanak a közel-keleti lakossághoz – bár ilyesmit felvetni ma már súlyos tabusértés az Államokban. Mi mégis beszélünk róla, mert a film előnyeihez tartozik. Nikodémus (Erick Avari) és Máté (Paras Patel) szerepeiben például kiválóan játszó indiai színészeket látunk, akik a többiekhez hasonlóan eddig jobbára sorozatokban, esetleg nagyfilmek mellékszerepeiben tűntek fel. Ismertségük most viszont jelentősen nőtt A kiválasztott-ban való részvétel miatt.
Persze a Jézust játszó, Jonathan Roumie-re irányul a legnagyobb figyelem, aki „újjászületett katolikus”-ként aktív hitgyakorló a youtube-on, azt is említi, hogy a szerep hitének megújulásához is elvezette.
Viszont a film „töltete”, most is leginkább a direktoron múlik. Dallas Jenkins evangéliumi keresztény rendező a Harvest Bible Chapel tagja, néhány mérsékelt sikerű nagyfilmje után a Pásztor című rövidfilmben végre megtalálta azt a látásmódot, ami elhozta az együttműködést a Videangel mozicsatornával. Igy lett a Születés történetét a bicebóca (és igencsak kirekesztett) betlehemi pásztor felől néző kisfilm a tervezett sorozat pilot- története. Most is megnézhető az első rész előtt.
A sorozat közösségi finanszírozás által valósult meg, mely üzleti modell nem ismeretlen a közösségi portálok korában. A szükséges tízmillió dollárt 16 ezer támogató adta össze. Ennyi pénzből maximum egy Trónok harca epizódra telt volna, de A Korona-ból egy rész se jönne ki. Jenkinsék viszont nyolcat is leforgattak. Köszönhető ez a sztárokat (de nem a tehetségeket!) nélkülöző szereplőgárdának és az olyan spórolós okosságoknak, hogy a filmbeli helyszínt a texasi Capernaum Village-től bérelték, ami egy bibliai skanzen nagyjából. A sorozat készítői naprakészen tartják a kapcsolatot a nézőkkel a közösségi média több felületén. Az egyes epizódok kulcsjeleneteiről rendszeresen dobnak fel témákat és következő évad munkálatairól is tájékoztatnak. Készültek rajzos gyerekkönyvek és felnőtt életmód – könyvek, kaphatók pólók és feliratos ajándéktárgyak, ahogy más filmeknél szokás.
S mielőtt bárki úgy vélné, hogy piszkos anyagiak sarába rántanák le a szakrális témát, ne feledjük, hogy mindezt a készítők adománya előzte meg: a teljes első évad a mai napig ingyenesen letölthető.
Ez pedig nem egy szokványos eljárás. De kidobott pénznek mégsem bizonyult, hisz a tervezett második évadot már tavaly nyárig 300 ezren támogatták. Ez a fajta nézői előfinanszírozás tehát működik – még úgy is, ha a kereszténység, mint olyan most éppen nem mondható trendinek az Államokban. De a trendek idővel változnak. Végtére is ez a sajátosságuk.
//Kritika: Pálfy Gyula//
A keresztény filmek rajongóinak: Sorsfordító filmek a valós hitről
Article Tags: A kiválasztott · featured · Isten · Jézus · keresztény · The Chosen
