Kritika: Fontos vagy nekem (2021)

A film a kapitalizmus kemény kritikájával szembesít minket – azon belül is az egészségügyi ipar egy bizonyos szegletét mutatja be a zseniális, gonosz főszereplőnk, Rosamunde Pike – Marla Grayson – segítségével. Azt az üzenetet közvetíti, hogy a “jó” nem sokszor érvényesül a tőke által mozgatott mocskos és kegyetlen világunkban. Vannak ilyen emberek, bizony… és azért azok, mert hatalmuknál fogva megtehetik, hogy azzá váljanak.

Marla egykor szegény volt, és többé nem akar úgy élni, mint akkor. Ezzel a hozzáállással törvényesen elismert, sikeres felügyelőként dolgozik, idős emberek gyámságát intézi a maga különös módján. A bíróságon – ügyesen – tündéri keresztanyaként mutatja be magát, aki az idősek gondnokságáért harcol, és látszólag megvédi őket minden kintről érkező kapzsi vagy alkalmatlan gonosz rokontól.

Ami azonban a felszín alatt rejtőzik, az már egy egészen más színű képet fest le főszereplőnkről.

Marla, bár a törvény kapuin belül, az idős emberektől az ingatlanjaikat és vagyonukat kobozza el úgy, hogy segítőjével egyetemben megvan ehhez minden szabadon felhasználható eszköztára. Az idősotthon vezetőjével üzletszerűen is megtalálta a közös hangot, hisz a panaszkodó szépkorúakat, egyszerűen benyugtatózzák, és máris panaszmentesek az ügyfeleik. Aztán egyszer csak az egyik fejőstehene váratlanul meghal, ezért Marlanak új áldozatra lesz szüksége. Lelki bűntársával, Frannal (Eiza Gonzáles) és a kedves háziorvosokkal együttvéve megtalálja azt a Jennifer Petersont, aki veszettül gazdag. Marla profilja szerint könnyű és kövér zsákmány a hölgy, Jennifer (Dianne Wiest). Míg a gyámságot intézi, a háttérben megismerhetjük az ő kedves fiacskáját is, Romant (Peter Dinklage), aki szorosabb kapcsolatot ápol az alvilággal, és így Marlanak először az életben komoly ellenfele akad.

Mindenkiben másként csapódik le főszereplőnk karaktere. Megkérdőjeleződik bennünk, miért alkotta meg ilyen dermesztően unszimpatikusnak a rendező, J Blakeson, Marlat, aki már-már mizantrópikus személyiségjegyeket mutat? …mert tele van a világ ilyen és ehhez hasonló patkányokkal, csak a remek álcájuk miatt észre sem vesszük őket környezetünkben, hisz nem vagyunk feltérképezve azzal, amit itt a színfalak mögött látunk.

A Fontos vagy Nekem elítéli a rendszer kiskapuit, de nem bonyolódik bele, csak felületesen kapargatja azt.

Marla tulajdonképpen bűnöző. Egy romlott karakter, aki csak a hatalommal és a pénzzel képes foglalkozni. Semmi sem teszi őt emberivé, nem fogadja el a vereséget, és nem követ el hibákat. Csak a film második felében mutat némi empátiát és emberséget az üzlettársa iránt. Az erkölcsileg elcsavarodott hősünk tökéletes show-műsora az, ami miatt erősen ajánlom a filmet. Ettől dobog szinte lüktetve a Fontos vagy Nekem szíve. A rendező – aki egyben írta is a művet – letesztel minket, hogy alapvető empátiánk, erkölcsi érzékünk és etikai megítélésünk hogyan viszonyul a látottakhoz. Azok az emberek, akik gátat szabhatnának Marlanak, ugyanolyan pénzorientált, gané tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanolyan szörnyűek, mint főhösünk. Ráadásképp az is elgondolkodtató, hogy a Trónok Harcából lett sztár, Peter Dinklage karaktere mennyire is különbözik a törvény oldalán álló Marlatól? Szinte semennyire, hisz mindketten mocskosak, csak a törvény másképp nevezi őket.

Azonban vannak olyan pillanatai is a filmnek, amikor kísértésbe esünk, hogy a bűnözők mellé tegyük voksunkat, mert ők legalább őszinték ahhoz, amit csinálnak.

Itt megjegyezném, hogy a rosszfiú játéka legalább annyira fantasztikus – ha nem jobb is – mint ahogy Pike kisasszony személyiségét megismerjük. Dinklage rohadtul rémisztő volt most is, tekintete olyan keményen eltalált volt, mint a golyó, melyet fegyveréből lőtt ki. Látni lehetett, hogy veszettül jól érezte magát a bőrében.

A két ragadozó jelleme rendkívüli, de pontosan annyira durvák és meglepőek, amennyire a mai társadalmunk még nem veti ki őket magából. A Fontos vagy nekem kezdetekkor még azt hihetjük, hogy egy olyan eredetiséggel rendelkezik a Fontos vagy nekem, ami kiemeli majd a tömegből a terméket, azonban a film második felével ez kissé visszaesik. Itt a közhelyes adok-kapok már ismerős terület lehet nekünk, nézőknek. A story azonban nem esik szét, szépen pörög, és ebben szívesen részt veszünk mi is.

Szimpatikus karakterek hiányától szenvedne az alkotás, de mégsem érezzük ezt hátránynak.

Ilyen korban élünk, és ez a legszomorúbb ebben az egészben. Két antihős, akiket a képzelet szült. Személy szerint nagyon könnyen el tudom képzelni a mai világban a létezésüket. Profin van elkészítve a történet, a cselekmény jól pörög, odaragasztja a képernyő elé az embert, de a ragasztója nem a legerősebb, ezért hamarabb elenged, mint kellene. Csak a vége felé téved klisés területre a történet, azonban a meglepő végjáték miatt emlékezetesebbé válik a vége, mint ahogy hittem.

A Fontos vagy nekem nem képes a bűnügyi thrillerek új szintjére lépni, nem találta fel újra a kereket, azonban nem szabad ennyire szigorúnak lenni hozzá, hisz a kemény forgatókönyvnek megvan az esze, és a lebilincselő előadásokkal mégis képes arra, hogy igazi, mocskos “szórakoztatást” nyújtson.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

8 különleges történet arról, ahogyan híres szerepek színészeiknél landoltak