Előre kritika

„Béke-időben” szinte havonta jönnek ki különböző történetű animációs filmek a mozikban. Hol jobbak, hol könnyen felejthetőek. De sajnos kevés az olyan, amelyik azon kívül, hogy szórakoztatni próbál, tartogat az ifjúság számára mélyebb mondanivalót is. Az Előre pont egy ilyen Pixar produkció, mely azon felül, hogy az egész családnak remek kikapcsolódást nyújt, mind történetben, mind képi világban, olyan „rejtett” üzenetekkel is bír, melyek mellett sajnos az utóbbi időben hajlamosak vagyunk elmenni, illetve elfeledkezni róluk a(z) (eddig) rohanó világban.

Ezért is sajnálom, hogy pont akkor jött ki ez a történet a mozikban, mikor nemsokra a március 5-ei magyarországi premier után bezártak a mozik. Pedig kiváló (és ajánlott) családi program lett volna ezt megtekinteni. De szerencsére a digitális világnak, most már nem kell éveket várni, hogy akár otthon is láthassuk.

Mivel a főleg gyerekeknek készült alkotásokat alapból szinkronosan vetítik itthon, így nem sok jelentősége van, ha Magyarországon úgy hirdetnek egy filmet, hogy az eredeti alkotásban kik kölcsönözték a hangjukat az adott produkcióhoz.

Maximum a nagyobb mozifanoknak lehet ez plusz nívójú, mely sokszor ad némi különlegességet egy-egy animációs alkotáshoz. Jelen esetben főhőseink, Ian – Tom Holland, Barley – Chris Pratt valamint Manticore – Octavia Spencer hangján szólaltak meg, így olvasva tényleg egész jó gárdát hozott össze Dan Scanlon (Szörny Egyetem), aki a filmet írta és rendezte is egyszemélyben.

Scalon egyébként a saját életéből (is) merítette a film történetét, hisz ő és fivére is fiatalon veszítették el édesapjukat, majd mikor a direktor talált egy hangfelvételt az idősebb Scalontól, egyidejűleg megfogalmazódott benne az Előre forgatókönyve is. A 114 perces műsoridő, – mely mesék esetében nem túl gyakori -, arra enged következtetni, hogy a célközönség a nagyobb gyerekek lehetnek, hiába a 6-os besorolás. Érdekesség, hogy maga a film bizonyos országokban egyből tiltólistára került (Közel – Keleten: Kuvait, Omán, Katar és Szaúd – Arábia), mivel van benne egy meleg szereplő is.

A Specter névre keresztelt lila színű küklopsznő nem mellesleg a Disney első, nyíltan vállalt ilyen karaktere. Bár maga a figura alig van jelen a történetben, csupán pár perc erejéig, mégis mérföldkőnek mondható annak megjelenítése.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol régen még nagy szerepe volt a varázslatnak, de ahogy a technika fejlődött, úgy vesztette értelmét ez a fajta bűbáj. Főhőseink egy modern világban élnek, ahol az egykori varázslatos lények, elvesztették azokat a különlegességüket, melyektől másokká váltak a többi lénytől. Ian és Barley egy elf testvérpár, akik édesanyjukkal élik hétköznapjaikat. Ian épp a 16. születésnapjára készül, az ajándéka pedig nem más, mint egy különleges varázsbot, melyet még anno apjuk hagyott a tesókra és melynek segítségével egyszer és utoljára, 24 órára újra velük lehet a családfő. De a varázslatba némi hiba csúszik, melynek kiküszöbölésére egy életre szóló kalandra kell hát kelnie a fivéreknek, hogy az idő lejárta előtt visszahozzák az apjukat. A kaland pedig sokkal többet tartogat számukra, mint valaha is gondolták volna…

Az Előre tele van metaforákkal, melyet mindenki a maga nyelvére tud lefordítani és akár a saját életébe behelyettesíteni. A varázslat lehet a való világban nem is olyan misztikum?! Lehet, hogy pont arra vetít rá, hogy az odafigyelés, az egymásról való gondoskodás, a pillanatok megélése ma már olyannyira eltörpülnek, hogy ha jelen van az életünkben szinte varázslatnak fogjuk fel. A produkció nagy hangsúlyt fektet a szülő-gyerek kötelék fontosságára is. Mellette pedig a testvéri szeretet is a téma középpontjában lesz végig.

A képi világa nagyszerűen ki lett dolgozva a filmnek, mely csak emel az élvezeti értéken. Tele olyan látványelemmel, melyek mind hozzátesznek a történethez.

Végig pörgős a cselekmény – attól függetlenül, hogy kell is teperniük a 24 órás időzár miatt – így nem unatkozhatunk egy percig sem. A humor részét sem hagyták el a készítők, így a tanulságos történet és színes megvalósításon kívül, a nevetőizmokat is megdolgozzák bizonyos jelenetekben, melyeket kicsik és nagyok egyaránt élvezni tudnak.

Az Előre egy kiváló egész estés animációs film, melyben az egész család megtalálja a kikapcsolódás adta lehetőséget. Egyszerre nevettetett és szórakoztat, miközben mély mondanivalójával olyan dolgokra kívánja felhívni a hangsúlyt, mely körülöttünk van, de sokszor nem is vesszük észre annak fontosságát. Úgy mond ki dolgokat, hogy közben nem nevezi nevén, csupán körülírja azokat, metaforákkal helyettesíti és egy varázslatos világba csempészi át. Ha az ember átadja magát a történetnek és figyelmesen követi a cselekményszálat, könnyen le tudja fordítani minden mondatnak a jelentését. Mégha talán nem is lesz klasszikussá ez a mese a Pixar univerzumban, egy nagyon szerethető, tanulságos, a család, a szeretet és odafigyelés fontosságáról íródott történetet kapunk, ami 2020-ban igazán helyénvaló és fontos ezekben az időkben.

//Dörgő Dániel//

A valaha volt 20 legjobb animációs mese az IMDB szerint