Ez így nem OK kritika

Február 26-én érkezett meg a Netflix legújabb sorozata, az Ez így nem OK, ami egy kicsit a Stranger Things és a The End of The F***ing World szerelemgyereke. Az utóbbi alkotással való hasonlóság nem meglepő, hisz mind a The End of The F***ing World, mind az I Am Not Okay with This Charles S. Forman képregényei alapján készültek, valamint mindkettőt Jonathan Entwistle vitte képernyőre. Bár a két sorozat központi témája nem egyforma, viszont látszik, hogy egy rendezőtől származnak, hiszen hangulatban, képi megelevenítésben, sőt olykor konkrét jelenetekben is hasonlítanak.

Az utóbbi időkben záporoznak a 2000-es évek után szülöttekről szóló sorozatok és filmek, elég a Stranger Thingsre gondolni, vagy éppen a Carriere, de ide lehetne sorolni az HBO által forgalmazott Eufóriát vagy a The End of The F***ing World-öt is. Mindannyian a tinik gondjaiba, megpróbáltatásaiba szeretnének betekintést mutatni, és ez alól az Ez így nem OK sem kivétel.

Főszereplőnk, Sydney Novak egy átlagos középiskolás lány, aki nem túl népszerű, valamint nem is nagyon tartja magát sokra. Egyetlen barátja van, Dina, aki a történetben előre haladva lepattintja egy fiúért. Syd, egyre furcsább dolgokat észlel maga körül mikor mérges, vagy kétségbeesett. Tárgyakat mozgat, fákat csavar ki az elméjével, ám mindig talál rá valamiféle magyarázatot, hogyan is történhetett minden. Van, hogy arra gondol, biztosan csak hallucinál, mert még nem tudta feldolgozni édesapja öngyilkosságát.

Miután Dina magára hagyta Sydet, képbe jön Stan, akit az egész város flúgosnak tart, de valahogy Syd mégis lát benne valamit. Családi hátterük is hasonló, Stan az édesapjával, Syd az édesanyjával és öccsével él, ám a szülőkkel egyikük sem ápol jó kapcsolatot. Ahogy haladunk előre az időben Syd egyre nagyobb és nagyobb dolgokat képes tenni, viszont Stan személyében egy társra talál, aki segíthet neki átvészelni mindazt, amit átél.

A sorozat, mint már korábban említettem hajaz egy kicsit a Stranger Thingsre is, hiszen itt is egy „szuperhőst” látunk megszületni, aki még nincs teljesen tisztában erejével. A The End of The F***ing World hangulata is nagyban érződik, valamint a képi megvalósítás is hasonló. A nyitójelenet a Carrie-re hajaz, itt Sydet láthatjuk, aki véres ruhájában siet valahonnan. Bár húzható párhuzam Stephen King történetével, itt a főszereplőnk nem akar megfelelni környezetének, csupán magának.

Az Ez így nem OK a 2000-es évek után született tinédzserekről készült drámatengerben is tud újat mutatni, amellett, hogy okosan hozza elő az olyan problémákat, mint a depresszió, a drogok, az első szexszel kapcsolatos kellemetlenségek vagy a zaklatás. A komoly témák ellenére tud humoros és könnyed is lenni, viszont nem vész el a tanulság, nem bagatellizáljak el a tinédzserek gondjait. A színészi játék is megállja a helyét, a Syd és Stan karakterét megformáló Sophia Lillis és Wyatt Oleff az Az remake-ekből lehetnek ismerősek, Sofia Bryant, Dina megformálója a The Good Wife-ban tűnt fel, Kathleen Rose Perkins, aki Syd megözvegyült édesanyját alakítja, a Gone Girlben és a The Islandben szerepelt.

Mindannyian zseniális alakítást nyújtanak, remekül hozzák karaktereiket, talán Wyatt Oleff az, aki kiemelkedik közülük, úgy tűnik ő tudott a legjobban azonosulni az általa megformált Stanley Barberrel.

Bár a történet napjainkban játszódik, első látásra, úgy tűnhet mintha valahol a nyolcvanas években találnánk magunkat. A kisváros eléggé le van maradva a korral, minden lepukkant és régi, viszont ennek köszönhetően egy kellemes retró hangulatot kapunk.

Mindent összevetve az Ez így nem OK az idei év talán egyik legerősebb sorozata lehet, ha minden ugyanígy folytatódik. Bár rengeteg sorozatra hasonlít a közelmúltból, mégis tud újat mutatni, nem válik unalmassá, nem érezzük azt, hogy ezt már láttuk. Jonathan Entwistle remek munkát végzett, kíváncsian várjuk milyen irányba terelődik újdonsült „szuperhősünk”,  Sydney Novak története.

//Rózsa András//

A 21 legjobb sorozat a XXI. századból, amit vétek lenne kihagyni