A nevem Dolemite (Dolemite Is My Name, 2019) – Kritika

2016-ban jelentkezett utoljára egész estés filmmel Eddie Murphy (Beverly Hills-i zsaru, Én, a kém, Bölcsek kövére stb.). De ahogy elnézzük az IMDB oldalát az elkövetkezendő időszak hozhat pár új, jónak ígérkező mozit tőle, mint az Amerikába jöttem folytatása vagy a Beverly Hills-i zsaru negyedik része. Addig is itt a legújabb, a Netflix gondozásában forgalomba kerülő, A nevem Dolemite című filmdráma-vígjáték egyveleg. A film nevezve volt a 2020-as Golden Globe díjátadón a Legjobb vígjáték vagy zenés film kategóriában, illetve Murphy, mint a Legjobb filmes alakítás díjáért is versenybe szállt. De egyik jelölést sem sikerült szoborra váltania.

A nevem Dolemite főhőse egy valóságos személy volt, aki előtt tisztelegve készítette el legújabb filmjét Murphy. A főszereplő Rudy Ray Moore (Eddie Murphy) több aspektusból is úttörőnek számított nem csak az afroamerikai művészvilágban, de művészetének hatása a mai napig érződik a showbiznisz különböző szegmenseiben. Egy átlagos stand-up komikusként kezdte, aki néhány dollárért „megvette” pár hajléktalan, viccesnek vélt történetét, – amit az utcán hallott tőlük -, majd egyedi stílusba öltöztetve, kissé átdolgozva, a sajátjaként adott elő. Így kezdődött karrierje a „rap keresztapjának”. Ezt a becenevet az 1980-as évek első rapperei adták neki, akik felfedezték Rudy rímstílusát. Abban az időben tényleg szokatlan volt ez a stílus, főleg az általa oly kedvelt trágár szóhasználattal vegyítve, mely ebben a filmben is bőven megvan. Így a fiatalabb korosztálynak maximum szülői felügyelet mellett ajánlott.

Dolemit címen egyébként már 1975-ben megjelent egy film, melynek létrejöttét dolgozza fel a Murphy féle változat. Szóval nem csupán egy életrajzi ihletésű alkotást kapunk, hanem egy olyan, akkori mozinak a megszületését is nyomon követhetjük, mely abban az időben is már hatalmas, 10 millió dolláros bevételt eredményezett. Ha azt nézzük, hogy anno az eredeti Dolemit 100.000 dollár összköltségből készült, akkor valóban szenzációs eredményt produkált.

Eddien kívül még egy-két régi ismerős is feltűnik a filmben, például Wesley Snipes (Penge, A rajongó, Az 57-es utas, stb.) személyében, aki annak a korszaknak egyik felkapottabbnak számító afroamerikai színészét játssza, D’Urville Martin személyében. De találkozhatunk Snoop Doggal és Chris Rockkal is pár snitt erejéig. A 2 perc híján kétórás filmet Craig Brewer rendezte, akinek talán a legismertebb mozija „A lánc” címen került vetítésre, még 2006-ban. De ő fogja rendezni a már említett Amerikába jöttem 2-t is. A forgatókönyvet az a Scott Alexander – Larry Karaszewski páros jegyzi, akik 1997-ben Golden Globe díjat zsebelhettek be a „Larry Flynt, a provokátor” című mozi megírásáért.

Visszakanyarodva a filmre, a történet szerint a főhősünk Rudy Ray Moore, egy álmaiért küzdő, de valahol mégis egy lemezboltban, mint üzletvezető helyettesként megragadt afroamerikai férfi, aki mindig, mindenhol a kitörés lehetőségét keresi. Ez a fajta kitartása hozza meg számára, hogy először valóra váltja azt az álmát, hogy stand-up komikusként kitörjön a bolti eladói világból, majd gondolva egy merészet, létrehozza első, saját mozifilmjét, amivel végre felérhet a hőn áhított csúcsra. Ennek a folyamatnak lehetünk tanúi A nevem Dolemitben.

Az elég szabadszájú, néhol már túlzóan vulgáris szövegvilágú film nagyszerű korrajzot mutat a ’70-es évek Amerikájáról. Abban az időben, mikor még megvolt a bizonyos szakadék a fehérek és feketék között, de már volt lehetőség nagyot gondolni és megvalósítani azt a bizonyos amerikai álmot is. Bár néha tényleg elég filmszerűnek tűnnek az események alakulásai a moziban, de tudva, hogy ez egy valós történetet feldolgozó alkotás, így max. elkönyvelhetjük, hogy Rudy valahol mégis csak jó csillagzat alatt született. Hisz amit szeretett volna, azt nem kis erőfeszítés árán, (és szerencsének is köszönhetően) de elérte.

A nevem Dolemit az a típusú film, amit inkább eredeti nyelven ajánlott megnézni, mert az a fajta nyelvezet és stílus, amit képvisel, az eredeti közegében adja át a film valódi hangulatát.

Eddie Murphynek már láttuk megannyi arcát a filmvásznon, hol komikus, vicces emberként, hol kemény akcióhősként, de most újból megmutatta, hogy ezernyi arca közül, van egy újabb is, ahol bár egy bohókás stand-upos figurát alakít, vissza tudja adni annak hiteles mását. Nem véletlen volt díjra is jelölve.

Aki szereti a valós történeteket, érdekli az amerikai showbiznisz egyik régi tündérmeséje, de nem zavarja, ha úgy szállnak a káromkodások, hogy egy durvább focimeccsen nem lenne annyi sípszó, mint amit itt kellene alkalmazni cenzúra esetében, akkor Eddie Murphy nagyszerű játéka kellemes kikapcsolódást fog nyújtani.

//Dörgő Dániel//

A 10 legjobb Eddie Murphy film, amit mindenképpen látnod kell