Nincs akadály (Overcomer, 2019) – Kritika

Úgy tűnik a keresztény filmnek van jövője. Bár a fejlett világ vezetői immár avítt eszmék poros kamrájába terelnék a bibliai világnézetet, az ellenszéllel dacoló hívőkről továbbra is filmek születnek, melyek példákat adnak és reményt közvetítenek. És a legjobbak ráadásul még izgalmasak is.

A jó film hatása nem könnyen tűnik el.  Napok múltán is bennünk marad a történet, a szereplők arcjátéka, esetenként a katarzis, ami ősidők óta a nagy művek utózengése. Egyértelmű, hogy a Sherwwod-pictures művei (Óriásokkal szemben, Imával nyert csaták, Szerelempróba) időtállóak, s az alkotók eredeti szándéka is megvalósulni látszik. Az eddig is hívő úgy érez késztetést Istennel való közössége mélyítésére, hogy közben a szabadság megmarad, nincs „klerikális” rettentés, sem felekezetiség: a megtérés, az ima, vagy a megbocsátás csupa teológiai különbségek feletti alapvetések. És az is jókora piros pontot érdemel, hogy a hívők világát belterjes nyelvhasználat nélkül és igen árnyaltan, hibáikkal és esendőségükkel együtt látjuk. Mégsem szánalmasak, a gyengeségük erővé lesz és a próbákon átmenve hiteles emberekké válnak.

Éppen ez teszi vonzóvá, sőt „kívánatos földdé” a keresztény hitet ma is vállalók atmoszféráját – még az előítélettel érkező, sőt cinikus nézők jelentős része számára is.    

A Nincs akadály című filmben Alex Kendrick megint edzőt alakít, mint a Végtelen hit történetében. Újra egy keresztény iskolában indít a cselekmény, ahol kemény leépítések várhatók: a kisváros legnagyobb munkadója bezárja üzemét, így a családok vélhetően elköltöznek, tanórára és edzésre is kisebb szükség lesz. Harrison edző is elveszíti menő kosárcsapata tagjait, ezért aztán sportágat kell váltania: a tájfutókat kellene „kócsolnia”. Nem ért e szakághoz, s hogy még cifrább legyen, egyetlen sportolóra számíthat az idényben, az is asztmás.

Van innen kiút? Igen, de csak felfelé. A kislány ugyanis nem csak fizikálisan beteg. Árván nőtt fel, kábítószeres és őt cserbenhagyó apja iránti jogos váddal, mely sebet egy keserű, ám gondoskodó nagymama néha fel-feltép. Főként  akkor, amikor kiderül, hogy az a „hanyag csavargó” itt, a városban él…

Az edzőnek tehát nem csak a sérült lelkű és időnként levegőért kapkodó sportolóval kell eredményt elérnie, hanem saját családjában is hitelesnek kell maradnia.

Ez pedig, valljuk meg, fizetéscsökkenéssel, rossz munkahelyi kilátásokkal nem könnyű, össze is kap a feleségével. De azért nem borul fel a házasság. Jön egy garantáltan szájbarágás nélküli mini-terápia, (a 30. perctől négy percben) ami kötelező tananyag minden házasfélnek, az apró gesztusaival, a testbeszéddel és a saját egók határozott padlóra küldésével. És a finom érzelmességével, igen. Mert bár nem érzelgősek a Nincs akadály jelenetei, mégsem a jéghideg racionalitás mozgatja a szereplőket, ezt elismerjük. De ettől emberek.

A szokásos másik szál az edző saját hitének kérdése. Vallásgyakorlat vagy személyes kapcsolat, ez itt a kérdés, megint. A döntéshez Harrison egy vak ember (parádés alakítás) betegágyánál kap segítséget, ahová kicsit nagy mellénnyel érkezik; azt hitte tud adni némi egyházi szolgálatot a szükségben levőnek, erre kiderül, ő változik meg a beszélgetések hatására.

Aztán váratlan fordulatok jönnek. Némely szálak összeérnek persze és a futópályára lépő kislány váratlanul olyan erősítő csomagot kap a fülhallgatón keresztül, ami a motivációs jelenetek (vannak ilyen gyűjtemények) listáján minimum dobogós helyet érdemel, tessék csak megnézni!

Mondhatjuk, hogy a film sikere több régi, kipróbált elemből tevődik össze. Ám ezek használata mégis valami egyedi és tartós lenyomatot hagy bennünk. Ha ezt akarták elérni a film alkotói, igazuk volt. Úgy hírlik, a kameratechnikát Kendrickék stábja a minden rekordot megdöntött Marvel szuperfilm forgatása után kapta meg használatra. A Bosszúállók: Végjáték nézettségét nyilván nem fogja beérni a film. De hogy több egyértelmű jelet hagy a jó irányba vezető úton, abban biztosak vagyunk.

Pálfy Gyula

Chuck Norris, a keresztény szupersztár