Six Underground – Hatan az alvilágból (2019) – Kritika

Michael Bay megrendezte a szokásos robbantós-lövöldözős-üldözős játékát, amit igen fárasztóvá válik a film közepétől követni, hisz a direktor újat mutatni nem tud már több, mint egy évtizede.  Ráadásul a három mondatban összefoglalható forgatókönyv sem teszi lehetővé, hogy mi nézők jól szórakozzunk! Reméljük legalább azért Mr. Bay jól mulatott… Kritika: Bruce

A Netflix égisze alatt elkészült produkció érdekes képet fest, hisz jobban érdekelte őket a jól látható termékmegjelenítés , minthogy értelmes cselekménnyel vagy karakterekkel tömték volna meg a produkciót. A Red Bull, a Captain Morgan, a Lavazza, a Heineken vagy a Chopard megjelenése, és az hogy nem is kívánták elrejteni ezen szponzorokat, számomra visszatetsző, bár biztos jövedelmező a Netflixnek. A 6 Underground akcióbemutatója tipikus példája annak ,hogy a Netflix is szeretne magának egy Mission Impossible vagy egy Halálos Iramban franchise-t, és Michael Bay meg is mutatta, hogy lehet ezt rosszul is  kivitelezni.

Amíg az eredeti Impossible varázsa abban mutatkozott hogy “Tomi fiú”  és csapatának aktuális története mindig egy ügyes kezű direktor kezében landolt, aki jól és okosan valósította meg a nem túl acélos forgatókönyvet, addig itt a bibi nem más mint a Bay féle kézlenyomat erős hibái, mely elnyomott minden jót ami ebben  a történetben még megtalálható volt. Ha szabad kezet kap, akkor ez történik…

A kezdetkor összehoznak nekünk egy firenzei  autósüldözést, melynek  kellős közepén bemutatják nekünk  a csapattagokat.  A csapat esze az excentrikus milliárdos csóka az 1-es számmal  “rajtoló” Ryan Reynolds  aki az állambácsitól teljes szabadságot és katonai eszközök ( fegyverek ) használatához kapott engedélyével teszi,  az épp aktuális dolgát. Ebben az arcade tipusú “videójátékban” van még  doki-sofőr-ex CIA-s-parkour srác- és egy bérgyilkos-, kiket ugyanúgy egy számmal láttak el 6-ig, így mutatva hogy Ők is csapattagok.

A firenzei akció a sofőr srác balszerencséjével, és ezáltal halálával végződik, így egy újabb tagot kell kerítenie 1-esnek. Az első bevetésük után megkapják életük küldetését , mely nem más mint egy fiktív ország – Turgisztán- diktátorának ( Lior Raz) likvidálása lenne, a négy nagyhatalmú tábornokaival egyetembe, és így a békésebb testvérét ( Payman Maadi) próbálják meg a hatalomra juttatni. Kb. ennyi a forgatókönyv hevenyészett tartalma, ez pedig teljesen tükrözi a tipikus Bay-i ismert és unalmas akciókat és a lapos párbeszédeket. A rendezőnél abban merül ki a Turgisztáni probléma bemutatása-megoldása, hogy az amcsi vadászgépeket szépen esztétikusan ábrázolja, ahogy körözgetnek a levegőben , illetve hogy az ott élő sötét bőrű elszegényedett gyerekek kukoricából babákat csinálnak, a napszemüveges menő amcsi katonák pedig nyalókákat osztogatnak az elszegényedett rétegnek. Csodás….:(

Az egyedüli pozitívum Ryan karaktere, ő az aki a csapatot nem csak egyben tartja, de jól is vezeti.

Kétlem, hogy Mr. Bay látott már olyan filmet mint pl. a Ronin, már ha megnézzük a 6 Underground eleji Alfa Romeós üldözéses hajszát, melyre biztos piszok büszke, bár valóságalapja a látottaknak oly csekély, mint hogy Én holnap egy dinóval fogok monopolizni. Bay és az Ő önkifejezési formája annyira lefutott képi megvalósításon alapszik, mintha egy videójátékot néznénk. Értem Én, hogy  a szakmát klipprendezőként kezdte, de már fel kéne nőni ebből az állapotból. Változik a világ, és ezt az aprócska tényt képtelen elfogadni, továbbra is azt hiszi,  hogy ami a 2000-es évek elején jól futott, az most is jól eladható. Sajnos nem…

Kezet foghat Roland Emmerich-el, aki ugyanígy beskatulyázta magát. Rendezőként  képtelen kilépni a saját árnyékából. Minden munkájában  bebizonyítja – a mostani Midway-ben is – hogy jobban foglalkoztatja az akciók gyönyörűen fényképezett  vagy a parádésan kivitelezett jelenetek sokasága, minthogy szereplőivel  – kiket rendre elfelejt- foglalkozzon. Úgy gondolta a direktor, ha 10 percenként lőnek, robbantanak, menekülnek, száguldoznak filmjében, az roppant mód szórakoztató.

Fullba nyomta a Michael Bay féle stílust: non-stop közeli és távoli totálokat használ a gyors vágású vagy az időnként szuperlassított képeivel és az alacsony szögű kameramozgásával .

Minden igaz és érzelmek nélküli játékot adnak elő a csapattagok, tele van a történet papírvékony jellemű töltelékszereplőkkel. Nem akarom természetesen senkinek elvenni a kedvét, vagy lebeszélni a Hatan az alvilágból-ról , de higgyék el az egyszerű buta szórakoztatni akaráson kívül mást nem tud adni nekünk a film…és félek amíg Bay dirigálja a következőt, nem is fog!

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

10 Ryan Reynolds film, amit kár lenne kihagyni