Lidérces mesék éjszakája (Scary Stories to Tell in the Dark, 2019) – Kritika

Bár a Halloween már elmúlt, így kissé megkésve, de a horror műfaj kedvelőinek még tartogat az idei hátralévő rövid mozis évad némi borzongást. November 28-án került a mozikba a nagysikerű, 1981-es megjelenésű Lidérces mesék éjszakája című novella filmadaptációja. Az eredeti mű szerzője az az Alvin Schwartz volt, akinek könyve igazi klasszikusnak számít a tengerentúlon. Sokan úgy is jellemzik: az ifjúsági irodalom és a horrorirodalom első és legmeghatározóbb egybefonódása. Történeteit városi legendák ihlették, melyek felkutatására akár képes volt hosszabb hónapokat is rászánni, hogy minél részletesebben és hitelesebben tudja megalkotni azokat. Sok szülő viszont ellenezte Schwartz műveit, mivel úgy gondolták, hogy a tiniknek szánt rémtörténetei helyenként, túlontúl részletes bemutatással bírnak, melyek rossz hatással lehetnek a fiatalabb közönség számára.

Maga az eredeti novella különálló részeket és azok horrorisztikus figuráit eleveníti fel, míg André Ovredal (A boncolás, A trollvadász) rendező próbált a könyvadaptáció filmes feldolgozásában egy egységes, egymásra épülő kerek történetet létrehozni. Így adva keretet az egész filmnek. A forgatókönyvírói stáb több nagy névből tevődik össze, akiknek nevéhez megannyi nagysikerű film fűződik (Marcus Dunstan és Parick Melton – Fűrész V., John August – Aladdin, Hancock, stb.). de közülük is kiemelkedik Guillermo Del Toro (A faun labirintusa, A Hobbit, stb.), aki egyben egyik producere is a filmnek.

Bár az alkotás a horror kategóriába lett sorolva, a stílusát tekintve inkább amolyan pszicho-tinihorror. A hangulata az eredeti regényt idéző amerikai vidéki kisváros életérzését hozza vissza. De azon felül, hogy ijesztgetni akar, belecsempésztek a készítők némi drámát és történelmi memoárt is.

A film története egészen 1968-ig kalauzol vissza bennünket, azokba az időkbe, mikor az amerikai felnőtt lakosságot két dolog foglalkoztatta igazán: Nixon lehetséges elnökké választása és a vietnámi háború. Míg a tini főszereplőinket inkább a Halloweenre való készülődés.

Maga a cselekményszál nem újkeletű, főleg ismerve az amerikaiak ezen ünnepét. A három jóbarát, Stella (Zoe Margaret Colletti – Vadon), Chuck (Austin Zajur) és Auggie (Gabriel Rush) együtt készülődnek Halloweenre, mikoris a helyi gimis nagymenőkkel történő kisebb összezördülésük után, a sors útjukba sodorja Ramónt (Michael Garza), a titokzatos idegen, fiatal srácot. Együtt keresnek búvóhelyet a városka elátkozottnak vélt Bellows-házban. Itt Stella talál egy könyvet, mely csodák csodájára elindít egy végeláthatatlan halálozási lavinát és egyenként szedi a kisvárosi áldozatait. Megkezdődik hát a versenyfutás az idővel, hogy minél kevesebb barát essen áldozatául a „kiszabadított” szellemnek és sikerüljön megállítani a lidérces mesék írását idő előtt.

Pár érdekességet mindenképpen érdemes még megemlíteni a mozi kapcsán: A 2018. augusztus 27-én kezdődő, majd november 1-én befejeződő film forgatása St. Thomasban, Ontario államban volt. Egész jól teljesített eddig a mozi, az anyagiak terén (is), hisz az összbevétel meghaladta a 95 millió dollárt. Ehhez persze kellett egy erősebb kampány is. A Lionsgate nem kevesebb, mint 20 millió dollárt szánt a film promóciójára. Sőt, a mozi első előzetese a Super Bowl elődöntőjének szünetében lett bemutatva, mely ismerve a reklámpiaci árakat e téren, nem volt két fillér.

Maga a Lidérces mesék éjszakája első kötetét még két másik folytatás is követte. A harmadikban tűnik fel a moziplakáton is szereplő Harold nevű madárijesztő karaktere. A film tematikája jól fel van építve, bár kissé kiszámítható itt ott, mégis van benne izgalomra ok. A 16-os korosztály besorolásból leszűrhető, hogy nem egy véres, kaszabolós gyilokhorrorra kell számítania az embereknek. Inkább pszichésen próbál hatni a nézőkre. Akik szeretnek megijedni a hasonló stílusú filmektől, de nem kedvelik, a túl sok vért, kikandikáló belsőszervet, akkor nekik ajánlható ez a mozi.

A szörnyek kivitelezése olykor viszont megért volna némi utómunkát vagy újragondolást. Míg egyszer olyan szörnnyel találkozunk, hogy úgy érezzük, ma éjjeli lámpa mellett fekszünk le, addig van olyan gonosz is, amelyik inkább egy vicces gnómra hajaz, mint félelmetes mutánsra.

Ne lepődjünk meg, ha pár momentumban érzünk majd némi deja-vu érzést más szellemes (Ghost) vagy horrorfilm (A kör, AZ) kapcsán, de szerencsére nem olyan mértékben van jelen, hogy az túlzó legyen. A film fényképezése, látványelemei viszont szinte végig kísérik a film horrorisztikus hangulatát. Akár legyen a kísértet ház, a kukoricamező vagy a vörösfényben úszó kórházi folyosók. Abban más ez a film az egyszerűbb limonádé tinihorror filmektől, hogy a történet folyamatában ad némi korképet az adott időszakról (vietnámi háború, amerikai elnök választás) és belecsempészi a családi, baráti összetartozás fontosságát. Illetve végre van olyan háttér okozata a gonosz dühének, mely akár ad némi pluszt is a történetnek, csak kár, hogy nem maxolták ki jobban ezt a szálat.

Összefoglalva tehát, az idei mozifilmeket nézve a Lidérces mesék éjszakája a jobb féle horror alkotások táborát fogja erősíteni. Aki a pszicho-horrort részesíti előnyben a véresebb trancsír filmeknél, annak kellemes kikapcsolódást fog okozni a film. Stílusát tekintve a tinihorror jelző inkább helyénvaló, mint a klasszikus kategória, de a felnőtt nézők számára is tartogat ugyanúgy izgalmat, mint a fiatalabb korosztálynak.

Ha szeretnél még több képet, előzeteseket megnézni a filmről látogass el az sfilm oldalára: Lidérces mesék éjszakája

//Dörgő Dániel//

12 horror film, amiket valós események ihlettek