Álom doktor kritika

“Ébresztő, hétalvó!” Megmondom őszintén, nem vágyakoztam megtudni, mi lett a Stanley Kubrick Ragyogás c. művében megismert kisfiú, Danny Torrance életével, nem tartottam olyan csábító gondolatnak az ebből készült folytatást. Akkor lett érdekes számomra, amikor megtudtam, hogy a mester 2013-ban Álom doktor címmel kiadta újabb regényét. King termékeny horroríró, szinte kifogyhatatlan ötlettekkel rendelkezik, és nem egy fórumon nyíltan kinyilvánította finom utálatát a Kubrick -féle Ragyogásról. Furcsa, hogy pont a legkevésbé érdekes szereplővel folytatta a storyt, nem pedig a kísérteties ikrekkel. Igaz a ragyogással rendelkező Danny jó alap volt a kultikus regény továbbgondolásához. Kritika: Bruce

Az Álom doktor egy késői folytatás, és több másik filmnél tapasztalhatjuk, hogy sokszor elveszti a varázsát a 2. rész ekkora idő távlatából, hisz generációk sikkadnak el, vagy nőnek fel addig a mű mellett. Most ez az érzés mégsincs meg!

Óriási eredmény szerintem, hogy a legjobb Stephen King adaptációk közé sorolhatjuk az Álomdoktort, melyet Mike Flanagannek köszönhetünk, aki a film direktora.

Lelkes vagyok, hogy az az örökség, illetve szellemiség, amit hátrahagyott Kubrick, most az intelligens történetmesélés, lenyűgözően érdekfeszítő fényképezés, és több fenomenális alakítás bizonyítja, hogy jó kézbe került a regény rendezése. Pedig ha belegondolunk nagy falat is lehetett volna a film, hisz a 20. század egyik legkedveltebb és legbefolyásosabb horrorfilm folytatásáról beszélünk. Mike Flanagan munkamódszere abban látható, miképp próbálta összeolvasztani a két különböző látásmódú mesterek (King-Kubrick) munkáját úgy, hogy a rajongóknak is próbáljon megfelelni, és az író se ócsárolja, hisz köztudott, mennyire szereti kinyilvánítani véleményét King az adott filmről. Abban zseni Flanagan, hogy azon túl, hogy a Docror Sleep egy teljesen más típusú történet, nem vált a múlt nyomasztó rabszolgájává a rendező, és fantasztikusan továbbgondolta Danny felnőttkorát.

A film története szinte közvetlenül a Ragyogás után veszi kezdetét, és láthatjuk a fiatal Danny-t, aki édesanyjával Floridában él, és még mindig képtelen túljutni a gyötrő rémálmokon, mely az előző télen az Overlook Hotelben bontakozott ki. Felnőttkorában az apjától, Jackől örökölt genetikai hajlam már teljesen lebénítja életét, és az alkoholizmusban és a kábítószerekben talál menedéket. Felismeri szánalmas életét, és úgy dönt, változtatnia kell ezen, így “elmenekül” saját élete elől. New Hampshire-ben találja magát, és itt, ebben a kisvárosban próbálja életét újjáépíteni. Talál egy segítő társat Billy (Cliff Curtis) személyében, aki az Anonim Alkoholisták csoportában látja Danny gyógyulásának titkát, és munkát ad neki egy hospice-házban.

Itt a halálukra váró ápoltak csak Álomdoktornak becézik. Közben – mivel a traumák okozta erőkkel folyamatosan küzd – pszichésen összekapcsolódik egy még erősebb ragyogással rendelkező fiatal lánnyal, Abra-val. Idővel az Igaz Kötés csoportjának vezetője, Rose is felfigyel a különleges képességekkel rendelkező lányra, és komoly veszélyeztetést érez, hisz ereje sokkal nagyobb, mint az eddig ismerteké. Az Igaz Kötés csoport már évszázadok óta jelen van földünkön, és tagjai nehezen öregszenek, hisz a halálukon lévő emberek fájdalmával képesek magukat életben tartani, amit gőzként lélegeznek be. Mivel Abra komoly veszélyben van, kénytelen kapcsolatba lépni Dannyvel, és közös erejükkel együtt próbálnak megszabadulni saját nyomasztó fájdalmuktól, és legyőzni az Igaz Kötés csoportot.

Gondoljunk csak bele… Flanagan úgy nyúlt hozzá, és kezdhetett bele munkájába, hogy egy cseppet sem reménykedhetett abban, hogy a Kubrick-féle remekmű hatásának varázsa még kitart, és sok komoly érdeklődőre számíthat a rajongókon túl, ennek ellenére szerintem most készítette el filmográfiájának legnagyszerűbb ékkövét. Abban hasonlít leginkább Flanagan Kubrick-hoz, hogy Ő sem részesítette előnyben a bóvli és elcsépelt sokkolást, valamint a hatásvadász effekteket – ahogy sok “gyenge” rendező munkájában ez érzékelhető. Lépésről lépésre, de nem unalmasan mutatta meg azt az eszköztárat, mely ezt a műfajt jól jellemzi, és így is képes volt elérni célját.

A csendet sokszor és jól alkalmazta a zenei betétek helyett, ami a feszültségkeltés egyik okos eszköze.

A nosztalgiafaktor annyira pazar volt, amit ritkán élhetünk át, hisz a technika sokszor meggyilkoja a tartalmat. Ennek bizonyítéka az is, hogy – bár nélkülöznünk kellett Shelley Duvallt – nem található a filmben a mostanában annyira divatos CGI-s archelyettesítés.

Sajnálatos azonban, hogy az Igaz Kötés csoportról, illetve annak múltjáról szinte semmit nem tudtunk meg, meg kellett elégednünk azzal, hogy Ők léteznek a bolygónkon. Ewan McGregor mint Danny Torrance, bár a film gerincét képezi, nem tudnám játékát kiemelni, hisz “csak” szimplán jó volt. Mellette jobban kiemelkedett a ragyogás királynője, az Abra-t alakító Kyliegh Curran és Rebbeca Ferguson is, akit szintén komoly dicséret illet, hisz elképesztően jól játszanak, szinte lubickoltak szerepükben, és így a film tetszési indexén jelentősen javítottak.

Görög László lágy stílusú hangja most rossz választás volt, hisz a megszokott Anger Zsolt szinkronja jobban illet volna Danny karakteréhez.

Az Igaz Kötés csoportbeli halál előtti pillanatoknál is lassan adagolták a CGI-t, és olyan élethűre és részletgazdagra sikeresett, hogy a halálán vergődő öreget (Grampa Flick) casting nélkül beválogatták volna a Démonok közt új részébe. 🙂

Olyan adaptáció Mike Flanagan munkája, amely komoly változtatásokat hajt végre az eredeti művön, mely egy sikeresen továbbgondolt anyagot nyújtott, de nem úgy, ahogy az év közepén a Kedvencek Temetőjénél láthattuk. Ahogy a varázslatos horrorelemek kapcsolódnak a komoly drámai hatású játékkal, ráadásul ezt még megfeji a rendező azzal, hogy egy kis utazással megkapjuk az Overlook Hotel szellemiségét, és tálalásában így teljesedik ki a film végcélja… ezt jelentette nekem összefoglalva az Álomdoktort.

Jól fúzionálta azt a három különböző, de jól felismerhető elemet, mely az alkotás működésének kulcsa.

A Kubrick-féle Ragyogás által ismert hangulatot, tehát az örökséget mixeli össze Stephen King remek agyszüleményével, és nem utolsó sorban a saját kézjegye lenyomatával éri el ezt az egyedi légkört. Ötletességének hatalmas pacsi jár, hisz ahogy a látomásokat, képzelgéseket, valamint a széles és pokoli erővel bíró megérzések spektrumát bemutatja a zsáneren belül, az egészen egyedi és ötletes.

A híres örökség – Ragyogás – továbbgondolása, az Álom doktor komoly terhet rótt a direktorra, de ezzel nem foglalkozva, úgy érzem méltó darabot vitt a nagyvászonra. Visszatekintve, sokat köszönhetünk neki, hogy képes volt egy önállóan is működő filmet létrehozni, és tény, hogy ezzel az igazi horrorklasszikusok közé emelte az Álomdoktort.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

10 Stephen King filmadaptáció, amit látnod kell