Bajnokok (Campeones, 2019) - Kritika A spanyol motivációs filmben az a legjobb, hogy nem akar többnek látszani annál, mint ami. És ez nem is apró erény. A történet minden ízében jól ismert, sokszor látott elemekből építkezik, az alkotók meg láthatóan tudják, hogy mi nézők tudjuk ezt. Mégis van az egészben valami nagyon emberi, mondhatnánk bumfordi báj. Soroljuk milyen összetevőkkel: a hátrányos helyzetből fordítás szépsége, a kitartás és a kemény munka igazsága, a csapatszellem életeket változtató ereje. No meg a magas lóról leszállás szükségessége, ama bizonyos  kijózanító pofon igazsága, ami bizony kell a nagyarcúaknak, hogy a film végére rendes ember váljék belőlük. Történetünkben egy Marco nevű, igencsak heves vérmérsékletű kosáredzővel esik meg mindez, szép sorjában. Mélyrepülése kezdetén egy kiadós, meccs közbeni, élőben világgá sugárzott lökdösődés miatt rúgják ki a menő csapat másodedzői állásából. Bánatában ittas vezetésre fanyalodik és ily állapotban  éppen egy rendőrautót zúz le. A zűrős nap végén még örülhet, hogy nem varrják be egy két-évre a rácsok mögé. Az egyelőre feltételes dutyi egyetlen feltétele, hogy most szépen alá kell szállnia a menőségből és a társadalom túlfelén illetve inkább a legalján tömörülők közt kell vagy három hónapot közmunkával eltöltenie. Ami az ő esetében persze edzősködés – korántsem profik között. A kényszerű feladat részesei lehetnének intézetis árvák, rovott múltú sittesek vagy egy lúzer század katonáéknál esetleg egy egész osztálynyi gettóban szocializálódott srác - amint ezt számos másik filmben mind láthattuk. Most épen értelmi fogyatékkal élőkről van szó. Ahogy a korábbi műfaji darabok mind, itt is kölcsönös jellemnevelésről szól a tanmese. Hogy a zaklatott egymásrautaltságok végén mindkét fél előnyére változik. Szó se róla, kellenek az ilyen példázatok, mint a falat kenyér, szükség is van a műfajra persze. Adott tehát egy csoport, gyermeki szinten értő, ám rendkívül szeretetre méltó és elfogadásra vágyó ember, akikből kosárcsapatot kell formálnia az erre ítélt edzőnek. És persze úgy, hogy, szóban forgó sportot a tanítványok még soha ki nem próbálták… Becsukott szemmel is előre mondjuk, mik jönnek ezután. Marco azonnal menekülne, majd szépen, lassan belemelegedik. A sete-suta csapat meg egyre jobban kezd játszani és meg sem állnak az értelmi sérültek bajnokságának döntőjéig. Nyilván nem az előre kiszámítható dramaturgiai lépcsőfokok miatt hagy maga után kellemes nyomokat e film, a cselekmény állomásai viszont empatikusan oldják az előítéleteket (a mieinket is) a közös helyzetekben pedig rendre felbukkan a humor, ami sokféle fal lebontásában jeleskedett már. Főként, ha emberi viszonyokról van szó. Könnyen fogyasztható nyári film tehát a Bajnokok, olyan nemes üzenettel, amit szerencsére nem akarnak nagykanállal a torkunkon lenyomni. Mégis vevők leszünk rá, talán épp ezért. //Pálfy Gyula kritika// http://www.filmezzunk.hu/2019/06/28/25-vigjatek-amit-egyszer-az-eletben-latnod-kell/