Marvel Kapitány kritika

„Ne feledd. Ismerd az ellenséged, te is lehetsz az!” Részemről nagy várakozás előzte meg a Marvel Univerzum első női főszereplős szuperhősfilmjét, hisz így alapos összehasonlítást tudtam végezni a DC-s Wonder Womannel. Nálam, röviden fogalmazva, a csatát a WW nyerte. Kritika: Bruce

A Bosszúállók hatalmasra duzzadt csatájának befejezése előtt idén még megismerhetjük Carolt, más néven Marvel Kapitányt. Annyi bizonyos, hogy saját franchise-ra is számíthatunk a Brie Larson által megformált új, erős és az egyik legeredetibb karakterről. A forgatókönyvön öten kezdtek el dolgozni. A rendezőpároson kívül (Anna Boden és Ryan Fleck) még leült az asztalhoz Nicole Perlman (Galaxis Őrzőit jegyzi), aztán a legújabb Tomb Raider szülötte Genewa Robertson-Doret , és Meg LaFauve (Agymanókat hozta össze).

Éreztem ennek a kombinációnak az eredményét, hisz az eddig bevált Marveles képregény feldolgozást összekeverték egy nagy adag Star Trek-es világgal – Zöldszínű, gyíkfejű, nyúlánkfülű, alakváltó Scrullok.

Legyen ugye a tartalom valamelyest új, de régi karaktereket is csempésszünk bele. Továbbá egy szerethető állat sem jön rosszul (macska). Mivel a 90-es években járunk, akkor nagyon menők voltak a haverokká váló karakterekkel mesélt akciófilmek, ez jó lesz alapnak. Ehhez társítani lehet az ütős zenei aláfestést, ami jól időzítve hangsúlyossá teszi az adott jelenetet, amit a Galaxis Őrzőiben fedezhettünk már fel. Mintha senki nem engedett volna az ötleteiből, mindenki szerette volna belepakolni saját magát ebbe a részbe. Olyan mindez, mintha fognánk egy shakert és a kedvenc italainkat öntenénk bele, de a végeredmény már nem oly ízletes, mint amilyet szerettünk volna.

A Bosszúállók: Végjátékhoz már azzal a tudattal ülünk be a mozikba, hogy pontosan tudjuk, fontos szerepe lesz hősnőnknek, hisz tavaly a stáblista után erről egy apró utalással már tájékoztatott minket a stúdió. Az utóbbi pár évben már kicsit rugalmasabban és bátrabban választ a Marvel rendezőket mint régebben, ami most is javukra vált új filmjük kapcsán.

Az amnéziában szenvedő Carol Danvers a Kree birodalom terrorelhárító Starforce csapatnak a különleges képességgel (fotonsugárt kilövő kéz) rendelkező újonca, bizonyítani akarja jártasságát mentorának, Yon-Roggnak (Jude Law) és a birodalmat vezető Legfőbb Intelligenciának. A történet kezdetén a Kreekkel harcban álló alakváltó Scrullok kis csoportjával. A nagy csinnadratta nem úgy alakul, ahogy megtervezték, és a fogságba kerülő Carolnak – bemutatva hatalmas erejét – sikerül kiszabadulnia, de olyan szerencsétlenül hogy a C-53 as (Föld) nevű bolygóra csöppen 1995-ben. Az akció közben – a digitálisan megfiatalított Nick Fury-val (Samuel L. Jackson) hozza össze a sors, aki most kapja elő tarsolyából a legviccesebb és legravaszabb énjét.

Sokat jelent az Ő karaktere a filmben, mert nélküle sokkal szárazabb lenne a történet. Itt kapcsolódik össze Carol Danvers – Marvell kapitány, és a későbbi S.H.I.E.L.D vezető szerepe, és egy teljesen új alműfajt csempésznek bele az amúgy is sokrétű képregény műfaj alapjaiba. A közös kémia jól működik közöttük, élvezetes a film ezen szakasza.

Brie Larson viszont semmi olyan emlékezeteset nem tudott nyújtani szerepében, amiért tiszta lett volna számomra, miért is fontos neki ez a szerep.

Rajta kívül a negatív élményt Judd Law hozta, nem éreztem cseppet sem, hogy egy elit kommandós alakulat parancsnokát látom benne. Megkapta a lehetőséget, hogy beírja magát a Marvel világába az ismertebb karakterek közé, de neki ez most félrement.

két nagy hibával találkoztam a játékidő alatt a Marvel Kapitányban, ami jellemzi, hogy az egyik leggyengébb darabja az MCU brand-nek. Az egyik, hogy sokszor nem tudott teljesen lekötni a látottak befogadása, és többször néztem rá az órámra, ami nagy hiba egy szórakoztatásra szánt alkotástól. A másik gond az volt, hogy jobban élveztem Nick Fury játékát, mint a szupererős repkedő női főhősünk kalandjait. Ez pedig nagy mellényúlás, mert a mellékszál jobban eltalált volt, mint főszereplőnk. A speciális effektusok abszolút nem voltak úttörő jellegűek. Semmi olyan újat nem mutat a film e tekintetben sem, amit eddig már ne láttunk volna.

A Marvel Kapitány inkább információval gazdagította a Marvel világot, és kitömte a Bosszúállók előtti időszakot.

Brie Larson-on kissé meglepődtem, mikor megtudtam, hogy egy Oscar-díjas színésznő, aki rengeteg érdekes film közül válogathat, miért van szüksége olyan blockbuster-sztársággal járó felhajtásra, amit a Marvel Kapitány nyújt? Tudom, a gázsi nagy úr, de ebben a szakmában fontos a jó döntés, ha színészi főszerepekről van szó. Ettől az évtől, ha nem tartja szem előtt ezt a szempontot, akkor beszippanthatja az a fajta sztárság, ami lehet, hogy nagyobb ismertséget nyújt, de könnyedén előfordulhat az, hogy ami a pénztárcáját erősíti, az a színészi karrierjét gyengíti.

Sokszor keresem a filmekben az újdonsággal járó erőt, ami kiemeli a dömpingből az alkotást, de sajnos az utóbbi években nagyon ritkán készülnek az eredetiség jelzőjével rendelkező filmek. A Marvel Kapitány is ebben a cipőben jár. Az utóbbi évtizedben rendre megkapjuk a látványcunamival eladott képregényfilmeket, melyeknek nagy szerencséjük, hogy az anyagi siker szinte mindig borítékolható, mert a film CGI elemeire a nézők mindig vevők, kíváncsiak. Engem elszomorít, hogy nem is látok arra utaló jeleket, hogy igazán eredeti filmmel találkozzak.

Miért elégszik meg Hollywood azzal az egyszerűséggel, hogy az évről évre elkészült filmjeinek jelentős része folytatás, előzmény, spin-off, remake, vagy reboot? Már nem is folytatásokban, hanem franchise-ban gondolkodnak… 🙁

Mikor fogom meglátni egy történetben az újító szándékot? Miért jó az nekünk, nézőknek, ha már az előtt tudjuk mit kapunk, mielőtt beülünk a moziba? Ezen kérdésekre évek óta keresem a választ. Jelen film is egy olyan igényesebb szórakozásra vágyó, és filmszerető embernek, mint jómagam, már nem tud igazán újat nyújtani, hisz egy jól bevált receptre készült.

Bizonyos időközönként biztonságosan megkapjuk a magunk digitális effektjeit, kombinálva a többi Marvel filmmel kapcsolódó szállal, de értéki szempontból nézve sajnos a középszerű szórakoztatás tipikus megfelelője. Olyan mintha a fiamnak non-stop tolnám a bocicsokit. Szereti, kéri, megkapja. Viszont tudom, hogy lényegében tartalmasabb ételre van szüksége, hogy megfelelően jóllakjon.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

Tom Holland elspoilerezte a Bosszúállók: Végjátékot