Kötéltánc (The Walk, 2015) – Kritika

1974-ben történt sokak szerint a világtörténelem leglátványosabb illegális művészi mutatványa. Philippe Petit, a francia kötéltáncos a World Trade Center ikertornyai közé feszített ki egy acélkábelt, amin 45 percen keresztül egyensúlyozott. Az eseményekről már 2009-ben készítettek egy dokumentum filmet, amely meg sem állt az Oscar díjig. Hollywood mégis úgy döntött, hogy ismét meg filmesíti Philippe életét és elkészítették a Kötéltánc című drámát.

Tériszonyosok nem biztos, hogy jól fognak szórakozni a film nézése közben.

Petit apja a hadseregben volt pilóta, akinek nem nagyon tetszett, amikor fia 16 évesen bűvészkedni és zsonglőrködni kezdett. Az ifjú művész 19 éves volt, amikor egy fogorvosi rendelőben egy magazinban észre vette a New York-i ikertornyokat. Ekkor született meg az álom, és a nem mindennapi akciót 6 év előkészület előzte meg.

A film rendezését Robert Zemeckis vállalta el, aki a Forrest Gumppal és a Vissza jövőbe trilógiával már nagy hírnévre tett szert. Ő hozzá csatlakozott a manapság egyre felkapottabb Joseph Gordon-Levitt. Zemeckisnek az elmúlt években nem voltak túl sikeres alkotásai, kivéve a Denzel Washingtonnal a főszerepben készült Kényszerleszállást. A 63 éves rendezőnek egyszerre volt könnyű és nehéz dolga. Az alaptörténet nem rossz, Amerika egyik legkedveltebb sztoriját kapta, ami ráadásul igen látványos. A nehézséget az okozza, hogy nem olyan régen jelent meg egy nagyon sikeres dokumentum film Philippe történetéről. Zemeckisnek úgy kellett egy izgalmas produkciót készítenie, hogy a sztori végkimenetelét mindenki ismerte. Ezt az akadályt pedig nem teljesen sikerült átugrania a készítőknek. Én ugyan nem ismertem a kötéltáncos életét, ezért a mozi második felében, amikor elkezdődik az akció, mindvégig izgultam. Azok számára, akik halottak már a nem mindennapos mutatványról, a Kötéltánc első másfél órája meglehetősen unalmasnak tűnhet. A készítők felszínesen mutatják be számunkra a főhőst, akinek emiatt csak 50% esélye van, hogy elnyerje a szimpátiánkat. Az pedig elengedhetetlenül fontos lenne, hogy megszeressük Gordon-Levitt karakterét, egyébként közömbösek leszünk a cselekmények iránt. Az előbb említett színészre nem is lehet panaszunk, mert mindent megtesz, hogy érdekes és szórakoztató legyen Philippe személye. Joseph magasan kilóg a színészi gárdából, mert a mellékszereplők, a Rudy papát alakító Ben Kingsley kivételével semmit nem tesznek hozzá az alkotáshoz.

Joseph Gordon-Lewitt magasan kilóg a színészi gárdából, köszönhetően nem mindennapi játékának.

A Kötéltánc könnyed stílussal rendelkezik, amely egyszerre szórakoztató és bosszantó. A produkció laza szeretne lenni, ám inkább lazáskodó, de ennek ellenére élvezhető a film, mely jól jeleníti meg a francia életérzést. Az alkotás humora inkább megmosolyogtat minket, minthogy megnevettessen, de ez pont elég is, mert nem ezen van a fő hangsúly, hanem a káprázatos látványvilágon, amit az utolsó 30 percben kapunk meg igazán. A World Trade Center között 400 méter magasan egyensúlyozó Philip látványa tényleg lélegzetelállító. A fél órás finálé végére az ember tényleg beleszédül a pompásabbnál pompásabb képkockákba. A mozi során kapunk egy közepes másfél órát és egy izgalmas, lenyűgözően látványos fél órás finálét.

A Kötéltánc legnagyobb hibájának azokat a képsorokat tartom, amelyben Philippe Petit a szabadság szobor tetején áll és meséli el nekünk a történetét. Ez a jelenetsor folyton visszatér az alkotásba, amely egyre zavaróbbá válik, mert megmagyarázzák nekünk, hogy mit láttunk egy perccel ezelőtt, mintha a néző vak lenne és nem fogna fel semmit a történtekből. Ugyan Gordon-Levitt szenvedélyesen és viszonylag szórakoztatóan beszél hozzánk a szobor tetején, ám ezek a jelenetek teljesen feleslegesek és értelmezhetetlennek. Ráadásul a produkciónak nincsen különösebben üzenete a nézők felé, talán annyi, hogy a legirreálisabb és vakmerő álmaidat is valóra tudod váltani. Az alaptörténet nem rossz, de a megvalósítás felemásra sikeredett. Látványos, de a történet kidolgozatlansága miatt a Kötéltánc nem tud egy érdekes filmnél több lenni.

(Címlapkép forrása)

//taki//