Könyvklub – avagy az alkony ötven árnyalata (2018) – Kritika
Néha mindenkinek meg kell állnia egy kicsit, és bizony számot kell adni a koráról. Hiszen észre se vesszük, hogy rohan az idő, és egy szempillantás alatt már hatvanévesek is elmúlunk. Nos, nézzünk meg egy mai –átlagos- hatvanéves embert: dolgozik, dolgozik, hazamegy hulla fáradtan, fürdik egyet, majd ha még van ideje, leül a tévé elé, ami amúgy is felesleges, mert két perc alatt bealszik előtte. És nem is beszéltem még a kötelező házimunkáról, a „gyereknevelésről” (persze nem gyerek már, de anyucinak ugye mindig az marad), vagy kihagytam a sárga csekkek miatt való aggódást is. Összegzés: szomorúan kell megállapítanom, hogy nem várom a hatvanadik születésnapomat. Ha mégis jön, hát ide veled fiatalító szérum!
Ebben a filmben a szérumot Christian Grey adja. Igen, A szürke ötven árnyalatás fickó! Nyugi: nem, nem egy újabb Kriscsön moziról van szó, csak éppen a könyvről, ami valljuk be, hogy igen inspiráló! Mióta olvastam tervezgetek egy Vörös szobát, de sajnos az építészeti vezetőm, túlságosan elfoglalt. Viccet félre téve: tegye fel a kezét az aki már elmúlt hatvanéves, és még álmodozik arról, hogy a férje nem bealszik mellette az ágyban, hanem ráugrik és… Na ugye, hogy köztünk vannak? Csak, kevesen vallják be!
A film hatvan év feletti szereplői azonban bebizonyítják, hogy „ Nem csak a húszéveseké a világ!”
Négy barátnő: Diane (Diane Keaton), Vivian (Jane Fonda), Carol (Mary Steenburgen)és Sharon (Candice Bergen) már évtizedek óta legjobb barátnők. Életútjuk pedig korántsem akadálymentes: az egyik friss özvegy, a másik pasifaló, a harmadik házassága olyan lapos, hogy a lapos Föld hívőket is inspirálná, a negyedik pedig még mindig a válását siratja. Egy valami azonban közös bennük: imádnak olvasni. Havonta összegyűlnek valamelyikük (kicsit sem lepukkant) lakásán, és ahelyett, hogy a lábfájásról, vagy a csirkék piaci áráról trécselnek, kibeszélik az előző hónapban feladott kötelező olvasmányt! Ám egy nap a pasifaló Vivian, nem holmi elavult könyvet, A szürke ötven árnyalatát dobja be csemegének. Természetesen a barátnők eleinte fanyalognak, hogy ez nem nekik való már…de aztán, hogy…ööö…stílusosan fogalmazzak, le tudják vetkőztetni a gátlásaikat, és E. L. James regényének rabjaivá válnak! Ami megváltoztatja az életüket. Nyitottabbak lesznek, őszintébbek, és ifjúságot meghazudtolva kezdenek el élni!
Egy nagyon jó vígjáték ez! Amellett, hogy zseniális szereplőgárdával bír (Mr. Szürke jelötek közt ott van: Andy Garcia, Craig T. Nelson, Don Johnson, Richard Dreyfuss), és minden második percben tudsz nevetni, nagyon szerethető, ahogy a hatodik X-en túl lévő generáció lemegy újra tinibe, és bebizonyítja, hogy a kor nem számít!
Ugyan a sztori kiszámítható, nem csavaros, de ez lényegtelen, mert a film finom, néhol csipkelődős humora magával ragadja a nézőt!
Bill Holderman rendező, (aki egyébként a film írója és producere is egyben) jó érzékkel hívja fel a figyelmet arra, hogy valahol mindenki kortalan, és ne hajoljunk meg a társadalom által előírt normák előtt. Attól, mert valaki a hatvanon túl van, ugyanúgy lehet bolond, ugyanúgy bulizhat, és joga van kilépni a hétköznapi robotból.
Korábban már láttunk hasonló mozit, amelyben a hatvan pluszos férfiak rúgtak ki a hámból (Last Vegas), most a nőké a főszerep! Tehát: ha Ön elmúlt 50, vagy akár 60 és valamelyik karakterben magára ismert, kérem menjen el moziba, nézze meg ezt a filmet, aztán vegye elő A szürke ötven árnyalatát…keressen egy férfit és…na jó! A többit Önre bízom! De nem fog csalódni! Azt ki tudom jelenteni, hogy az év egyik legjobb vígjátékát láthatja mindenki!
A Könyvklub című film hivatalos adatlapja: https://www.mafab.hu/movies/book-club-304463.html
//Kokas Bálint kritika//
20 romantikus film, amit bármikor megnéznénk
Értékelés
Színészi alakítás - 90%
Humor - 90%
Tartalom - 70%
Rotten Tomatoes - 53%
IMDB - 63%
73%
Article Tags: Andy García · Bill Holderman · Candice Bergen · Diane Keaton · Don Johnson · featured · Jane Fonda · Könyvklub · Könyvklub – avagy az alkony ötven árnyalata · Könyvklub kritika · Mary Steenburgen · Richard Dreyfuss