Rudolf Péter adott interjút a Filmezzünk.hu-nak
Az elmúlt években több nemzetközi sikert is elért a magyar filmipar, amely a Magyar történelemnek a feldolgozásának az irányába ment el. A tavalyi évben az Oscar díjas Saul fia és Szürke Senkik után egy újabb kiváló hazai film érkezett a mozikba amely szintén érzékeny témát dolgoz fel a múltunkból. Az 1945 című film főszereplőjével Rudolf Péterrel készítettünk interjút a hirrekesz.blog.hu-val közösen.
Rudolf Péter az 1945 című filmben
– Gimnázium után a Színház és Filmművészeti Főiskolába járt, miért ebbe az irányba indult el?
Rudolf Péter: Mindig volt bennem exibíció. Már az óvodában is szavaltam, később szavaló versenyeket nyertem. Sikerélményeim voltak, de az az igazság, hogy engem sok más is izgatott a világból. Súlyos beteg nagyanyámnak ígéretet tettem 10 évesen, hogy amint felnövök, meggyógyítom. Érdekelt az újságírás, a diplomácia, és ha csak egy kicsit jobb lettem volna matekból, az építészmérnöki munka is lázba hozott volna. Máig élvezem a díszletekkel való foglalatoskodást. Mindennek ellenére nem volt kérdés bennem, hogy amikor a jogi és a színire való felvételim is sikeres lett – megyek a színire.
– Melyik volt a kedvenc szerepe, amit eljátszott, színházi darabokat és mozifilmeket együttvéve?
R.P.: Nehéz kérdés! Nem tudok egyet mondani. Speciális hivatás a mienk. Minden nagyobb munka egy rész az emberből pszichéjéből. Nyilván szívesen emlékszem a kezdetekre. A Cha-cha-cha, a Szerencsés Dániel , A skorpió megeszi az ikreket reggelire, fontos filmek voltak. A vígben a Puck, a Szentivánéjiben, vagy Kapás Dezsővel, Malamud segédje. De abba is hagyom, mert nem akarom megcsalni a többi munkámat, de most a legfrissebb, fontos filmet ki tudom emelni. Az 1945 biztos, hogy fontos pillanat, sokunk életében.
Rudolf Péter a Cha-cha-cha című filmben
– Hogyan került be a filmbe, hogyan választották ki erre a szerepre?
R.P.: Török Feri rám osztotta a szerepet. Ennyi! Ilyen egyszerűen történt. Nem volt casting, és nem volt semmi előzménye. Nem ültünk együtt órákat, napokat kávézókban, az elmúlt évtizedekben. Aztán a munkafolyamatban, amit régen élveztem ennyire, úgy működött minden, mintha végigdolgoztuk volna együtt az előző éveket.
– A forgatás alatt milyen volt eljátszani a mindent menteni próbáló kiskirály szerepét, maga a karakter mennyire volt hatással rá?
R.P.: Különösnek tűnhet, de az az igazság, hogy a színész szívesebben játszik ilyen alakokat, mint kiszámíthatóbb jófiúkat. Mire kialakítottuk a karakter küllemét, már kis túlzással nem is volt dolgom. Szerettem a forgatókönyvet. A szikárságát. És az összetettségét. Egy ideig azt hihetjük a jegyzőről, hogy egy joviális fickó, aki aggódik a gyereke boldogságáért, mindenkihez van egy kedves szava, viszi a falu ügyeit, hogy aztán pár perc múlva, ahogy felfeslik a múlt, meglássuk, ki is ő valójában.
– Milyen volt a feleségével együtt játszani? Hiszen mint tudjuk a filmbeli felesége a felesége volt!
R.P.: Olyan, mint mindig. Csodálatos vele játszani, és ezt nemcsak én állítom, aki nyilván elfogultsággal vagyok vádolható. Bizonyos értelemben megszoktam már ezt a helyzetet, hisz nem ez az első közös munkánk, de minden egyes alkalommal rácsodálkozom, ki is ő.
Kép forrása: menhazszinpad.hu
– A magyar filmipar elindult a nemzet történelmének feldolgozása útján (Saul fia, Szürke senkik, 1945) mi lehet ennek az oka?
R.P.: Bármi is az oka – ideje volt. Pár éve, egy kis lengyel fesztiválon jártam, Lagowban. Ez a fesztivál kifejezetten a kelet-közép európai filmek fesztiválja. Irigykedve figyeltem, mennyire bátran nyúltak a környező országokban a maguk kényes témáihoz. Még rengeteg tartozásunk van. Ha az okokat kutatjuk, talán már nehezen viselik – én mindenképp- ezt a sok elrendezetlen ügyet, ezt a sok frusztrációt, ami beszivárog a legegyszerűbb beszélgetésekbe is, ha egyáltalán létrejönnek fontos beszélgetések.
– Ezek a filmek mennyire segíthetik azt, hogy a mai generáció ne kövesse el ugyanazokat a hibákat?
R.P.: Nyilván segít! Remélem egy egészségesebben gondolkodó, a szüleik betokosodott gondolkodásán túllépő generáció erősödik. Persze ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Eddig „sikerült” örökíteni a frusztrációkat., de talán , ők már tudják messzebbről nézni a képet. Ezek a filmek pedig támasztékul szolgálhatnak kialakítani egy empatikusabb országot.
Rudolf Péter az 1945 című filmben
– Ön szerint ezeknek a filmeknek milyen társadalmi hatásai lehetnek?
R.P.: Akarva akaratlan az előző mondatokban, már erre válaszoltam. Minimum elindul végre egy beszélgetés, olyan témákban, melyben eddig csak dadogtunk, vagy hallgattunk, vagy ki-ki a saját köreiben dühöngött. Valami nagyon jó elkezdődött, sőt tart egy ideje a magyar film körül. Minden egyes sikertörténet erősíti a szakmát.
10 magyar film, amit életed során legalább egyszer látnod kell
(Címlapkép forrása: life.hu)
// Spark és Taki //
Article Tags: 1945 · featured · Rudolf Péter · Sztárinterjúk
