FILMEZZUNK.HU

Creed – Apollo fia – Kritika

4702

Creed – Apollo fia

Az elmúlt években több nagy sikerű filmeposzt is felelevenített Hollywood, mint például a Terminátort, az Indiana Jonest, Jurrasic Parkot, vagy épp a Star Warst. Ezek az alkotások vagy felemás sikert arattak, vagy éppen teljesen megbuktak, mint például Arnold Schwarzenegger leghíresebb filmje. A Rocky legújabb részeként is felfogható Creed – Apollo fia című film, amit az elmúlt hetekben mutattak be a hazai mozikban, viszont nagy sikert aratott. Előzetesen csak annyit: mindaz működik a filmben amit hiányoltunk a Csillagok háborúja hetedik részéből.

A Creedben már nem Rocky Balboa (Sylvester Stallone) a főszereplő hanem az elhunyt Apollo Creed (Rocky ellenfele az első, és második részben) fia Adonis (Michael B. Jordan). A fiatal fekete srác nevelőintézetben nő fel, míg magához nem veszi Apollo felesége. Így tehát élete pozitív fordulatot vesz, és tanult művelt emberként dolgozik egy irodában, de közben arról álmodik, hogy egyszer apja nyomdokaiba lép. Mexikói kocsmákban vállal mérkőzéseket, és egyik győzelmet aratja a másik után. Adonis rájön, hogy hiába tehetséges, szüksége van egy edzőre, ezért felkéri apja régi jó barátját Rockyt, hogy faragjon belőle bokszolót, aki persze nem könnyen áll kötélnek…

Maga a történet elsőnek sablonosnak tűnhet, de Ryan Coogler rendező zseniálisan ad keretet a filmnek és mindvégig élvezzük a két órás produkciót. Egyszerre nosztalgikus és eredeti is a film. Coogler fokozatosan adagolja az előző rész elemeit és emlékeit, míg mellette az új főhős karaktere bontakozik ki. Szép lassan megismerjük Adonis Johnson-t, akit egyszerre nyomaszt és motivál apja hírneve. Ugyan méltó akar lenni a névhez, de ki szeretne lépni Apollo Creed árnyékából. Ez a belső vívódás pedig lassan felőrli, és rabjává teszi. Itt jön képbe Rocky, aki már nem dédelget nagy álmokat és már rég szögre akasztotta a kesztyűt. Stallone és Jordan párosa egészen lenyűgözően muzsikál a vásznon. Adonis a világbajnoki címért, a dicsőségért harcol, míg Rocky a következő napért, de mind kettőjüknek saját magukkal kell szembe nézniük. Ez adja a film a legnagyobb drámáját, Stallonén keresztül látjuk az idő múlását és az ember szomorú elsorvadását. Ahogy Rocky mondja a filmben” ő már csak egy kép a falon”.

A filmben a drámai hatás többször is a csúcspontra ér de ezt rendszerint feloldja egy jól elhelyezett humoros rész. A Creed-ben nem csak a nosztalgia, a karakterek, a dráma, és a humor működik hanem a zene változatossága is hozzá tesz a filmhez. A Rocky klasszikus zenéje váltakozik a Rap műfajával, melynek eredménye, hogy számunkra még közelebb hozza egymáshoz a két főhőst. Ráadásul ehhez a a vágás precíz ritmusa is hozzásegíti a nézőt. A hosszú snitteknek köszönhetően olyan, mintha mindvégig mi is ott lennénk a filmben. Nem egy külső megfigyelőként vesszünk részt a Creedben hanem egy szereplőként. Mintha Rocky egyik barátjaként végig jelen lennénk az eseményeken. Talán ennek is köszönhető, hogy a film magával ragad, és beszippantja a nézőt, ezért tudnak annyira ütni a drámai hatások. Coogler alkotása egyszerre gyors és lassú, ez eredményezi azt, hogy egy percet sem unatkozunk mégis egy tartalmas produkciót kapunk, nem csupán sodró akciót. A Creedben egyszerre találhatunk visszafogott és bátor húzásokat. Ez a bokszjeleneteknél csúcsosodik ki, ahol nem esnek túlzásba a pofonpárbajoknál, de mégis rendkívül élvezhető a dinamizmusuk. A hanghatások is mesterien adagoltak, általában nem tolakodva, és hatásvadász módon, de nagyban hozzájárulnak, hogy érezzük, amit a szereplő érez. Azt még meg kell említenem, hogy eddig nem sok filmet láttam feliratosan a mozikban, de meggyőződésem, hogy itt az eredeti nyelv mindenképpen hozzátesz a film hangulatához és nem elvesz.

A Rocky legújabb része – a Creed: Apollo fia című alkotást lehetetlen máshogy értelmezni annak ellenére, hogy önálló történetként is megállja a helyét, nem feltétlenül kell hozzá látni az előzőeket – talán a legjobb epizód lett az első rész óta. Sylvester Stallone zseniálisat alakít a filmben, mintha önmagát játszaná egy lassan eltűnő világsztárt, aki mögött már csak a poszterek maradnak. Bízom benne, hogy a 69 éves színész Oscar díjat kap teljesítményért és ezzel megkoronázza pályafutását. A mozibeli játékát a jól eltalált mellékszereplők egészítik ki. A Creed – Apollo fia az elmúlt évek egyik legjobb sportfilmje lett, amely sajátos drámája és humora mellett rendkívül ösztönző és motiváló.

UI: Aki nem látta a filmet, az menjen el moziba és nézze meg, mert már csak egy-két hétig vetítik.

(Forrás: Címlapkép)

//Taki//

Creed - Apollo fia Az elmúlt években több nagy sikerű filmeposzt is felelevenített Hollywood, mint például a Terminátort, az Indiana Jonest, Jurrasic Parkot, vagy épp a Star Warst. Ezek az alkotások vagy felemás sikert arattak, vagy éppen teljesen megbuktak, mint például Arnold Schwarzenegger leghíresebb filmje. A Rocky legújabb részeként is felfogható Creed - Apollo fia című film, amit az elmúlt hetekben mutattak be a hazai mozikban, viszont nagy sikert aratott. Előzetesen csak annyit: mindaz működik a filmben amit hiányoltunk a Csillagok háborúja hetedik részéből. Rocky tanítja boxolni az újonc tanítványát A Creedben már nem Rocky Balboa (Sylvester Stallone) a főszereplő hanem az elhunyt Apollo Creed (Rocky ellenfele az első, és második részben) fia Adonis (Michael B. Jordan). A fiatal fekete srác nevelőintézetben nő fel, míg magához nem veszi Apollo felesége. Így tehát élete pozitív fordulatot vesz, és tanult művelt emberként dolgozik egy irodában, de közben arról álmodik, hogy egyszer apja nyomdokaiba lép. Mexikói kocsmákban vállal mérkőzéseket, és egyik győzelmet aratja a másik után. Adonis rájön, hogy hiába tehetséges, szüksége van egy edzőre, ezért felkéri apja régi jó barátját Rockyt, hogy faragjon belőle bokszolót, aki persze nem könnyen áll kötélnek... Maga a történet elsőnek sablonosnak tűnhet, de Ryan Coogler rendező zseniálisan ad keretet a filmnek és mindvégig élvezzük a két órás produkciót. Egyszerre nosztalgikus és eredeti is a film. Coogler fokozatosan adagolja az előző rész elemeit és emlékeit, míg mellette az új főhős karaktere bontakozik ki. Szép lassan megismerjük Adonis Johnson-t, akit egyszerre nyomaszt és motivál apja hírneve. Ugyan méltó akar lenni a névhez, de ki szeretne lépni Apollo Creed árnyékából. Ez a belső vívódás pedig lassan felőrli, és rabjává teszi. Itt jön képbe Rocky, aki már nem dédelget nagy álmokat és már rég szögre akasztotta a kesztyűt. Stallone és Jordan párosa egészen lenyűgözően muzsikál a vásznon. Adonis a világbajnoki címért, a dicsőségért harcol, míg Rocky a következő napért, de mind kettőjüknek saját magukkal kell szembe nézniük. Ez adja a film a legnagyobb drámáját, Stallonén keresztül látjuk az idő múlását és az ember szomorú elsorvadását. Ahogy Rocky mondja a filmben” ő már csak egy kép a falon”. Tanítványból mester lett, az első rész óta 40 év telt el A filmben a drámai hatás többször is a csúcspontra ér de ezt rendszerint feloldja egy jól elhelyezett humoros rész. A Creed-ben nem csak a nosztalgia, a karakterek, a dráma, és a humor működik hanem a zene változatossága is hozzá tesz a filmhez. A Rocky klasszikus zenéje váltakozik a Rap műfajával, melynek eredménye, hogy számunkra még közelebb hozza egymáshoz a két főhőst. Ráadásul ehhez a a vágás precíz ritmusa is hozzásegíti a nézőt. A hosszú snitteknek köszönhetően olyan, mintha mindvégig mi is ott lennénk a filmben. Nem egy külső megfigyelőként vesszünk részt a Creedben hanem egy szereplőként. Mintha Rocky egyik barátjaként végig jelen lennénk az eseményeken. Talán ennek is köszönhető, hogy a film magával ragad, és beszippantja a nézőt, ezért tudnak annyira ütni a drámai hatások. Coogler alkotása egyszerre gyors és lassú, ez eredményezi azt, hogy…
Színészi alakítás - 84%
Dráma - 85%
Filmezzünk.hu - 85%
IMDB - 79%

83%

User Rating: Be the first one !
83

Article Tags: