Férfibecsület, avagy győzni bármi áron

A Férfibecsület Carl Brashear valós történetét tárja elénk, aki nem csupán az első afroamerikai tengerészeti búvár volt, de egyben az első fekete bőrű is, aki a legmagasabb rangig vitte ebben a „fegyvernemben”.

„Mit mondott neked az apád, ami ennyire hajt?“

„ Legyél a legjobb!”

„ Nos, az is vagy, de holnap meg ne jelenj a vizsgán…”

A fenti abszurd diskurzus akár egy hazai egyetemen is elhangozhatott volna, kivéve persze, hogy itthon nem Robert de Niro egrecírozza a nebulókat.

Akárcsak napjainkban, a hatvanas években sem csekély nyomást és pszichikai terhelést kellett a férfi társadalom azon megkülönböztetett kis csoportjának elviselni, akik hivatásos búvárnak szándékoztak állni az Amerikai Egyesült Államok haditengerészeténél. Főleg, ha történetesen mindezt afroamerikaiként kellett végigküzdenie az embernek.

A film két főszereplője Robert De Niro és Cuba Gooding Jr.

A történet szerint Carl Brashear (Cuba Gooding Jr.) kiemelkedő adottságokkal rendelkezik a mélytengeri búvárkodáshoz. Sokak szerint egy igazi akadály áll az útjában, a bőre színe. No és persze Master Chief Billy Sunday (Robert de Niro), a balhés kiképzőtiszt, aki értelemszerűen nem bánik kesztyűs kézzel az újoncokkal, de hősünknek válogatott „kínzásokat” tartogat. Értelemszerűen végül mégis sikerül búvárrá válni, de felmerül a kérdés, miért nagy teljesítmény ez? Azon túl, hogy az akkori búváröltözet nem is hasonlított a mai könnyűbúvárok felszereléséhez, a feketebőrüek nem éppen előnyös helyzete miatt is. Ennek szemléltetéséhez elengedhetetlen némi történelem lecke. Bár a rabszolgaság, mint intézmény állami szintű eltörlése 1862. szeptember 22-én az Abraham Lincoln nevéhez fűződő Előzetes Emancipációs Kiáltvány nyilvánosságra hozatalával hivatalosan megkezdődött, amit a polgárháború 1865-ös véget érésével az USA egész területén, nehézkesen ugyan, de igyekeztek megvalósítani, a társadalomban mégis több mint egy évszázadon keresztül nem sikerült a fekete bőrű lakossággal szembeni előítéleteket visszaszorítani. A történet is ebben a 20.századi időszakban játszódik, amikor a segregatio az élet minden területén megnyilvánult; a buszon utazva, a szórakozásban, az oktatásban… Ezért is van a Pentagon épületében annyi mosdó, hiszen a patinás objektum építése során a fehéreknek és feketéknek külön mellékhelyiséget építettek.

Azonban a történet itt nem ért véget, búvárrá válását és sikeres szolgálatát egy szerencsétlen baleset törte szó szerint ketté. Annak érdekében, hogy ismét aktív szolgálatba állhasson, drasztikus döntések meghozatalára kényszerült. Hirtelen számos fontos dolgot volt kénytelen végleg vagy ideiglenesen elveszteni a cél érdekében. A végkifejlet azonban az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket.

A story akkor sem lenne unalmas, ha kizárólag a fekete fiatalember búvárrá válásának folyamatát mutatná be. Már kizárólag ebben az esetben is a kitartásról, a szorgalomról, az emberségről, az akarat és elszántság erejéről szóló tanmese lenne. Mégis több lett egy közhelyes történetnél.

A produkció Carl Brashear valós történetét dolgozza fel, aki az első fekete bőrű tengerészeti búvár volt.

Sokan küzdenek odaszántan, kompromisszumok nélkül céljaik eléréséért. Azonban valószínűleg jóval elenyészőbb azok száma, akik a keserves kínok árán megvalósított álom megsemmisülését követően ismét képesek mindent beleadni annak ismételt manifesztációja érdekében.

Carl Brashear ezen kevesek közé tartozott.

A mű képi megjelenése sok esetben szavak nélkül is elgondolkodtat és segít átérezni az egyes szituációk mögött meghúzódó dilemmákat, anélkül, hogy bármilyen felesleges információval traktálná a nézőt. Ennek megvalósításában persze a színészi teljesítménynek sem mellékes.

A Férfibecsület motiválóvideónak sem utolsó, ezért kitűnő csemege lehet a vizsgaidőszak közepén motivációt vesztett egyetemi hallgatók számára is, hogy ne csak a Just do it klippek hangyabokányi ösztönzőereje legyen ott a számukra. Persze pihenésnek sem utolsó, hiszen a játékidő is több mint két óra.

(Címlapkép forrása)

/JoeJonix/