Kaliforniai álom (La La Land, 2016) – Kritika

Eddig ha azt hallottuk, hogy Musical, akkor mindenkinek az Ének az esőben vagy A muzsika hangja jutott eszébe. Egészen decemberig, amikor is berobbant a köztudatba a Kaliforniai Álom (La La land) és az egész világot elkápráztatta varázslatos stílusával. Damien Chazelle nem kisebb dolgot hajtott végre mint, hogy feltámasztott egy haldokló műfajt, ahogyan azt Ryan Gosling teszi a Jazz-el a filmben. Az elismerések sem maradhattak el, ugyanis a Kaliforniai álom 7 Golden Globe díjat nyert és 14 Oscar jelölést kapott.

A Kaliforniai álomban valóban énekelnek és steppelnek a főhőseink, mégis teljesen korszerű, és azokkal is képes megszerettetni magát, akik egyébként nem kedvelik a műfajt. Damien Chazelle a képi világ és a zene precíz összhangjának a segítségével azt az érzést tárja elénk, amit épp a főszereplők élnek át a hétköznapok során. Például a felhőtlen boldogságot csillagok között táncoló szerelmes párral ábrázolja. A Kaliforniai álom az elképesztő látványvilágával és a vér pezsdítő, vagy az épp szívbe markoló zenéjével olyan érzelmi világot ad számunkra, amelyet még a versek sem képesek.

Példának okáért megpróbáltam leírni a filmben lévő nyári Los Angelesi estét:

Halkan pislog a kisvárosom
A szellő dalol mint egy szaxofon
Csillagok játszanak az égen
Rám köszönnek, nem úgy mint télen

Mellettem a fák hajlonganak
S az éjszaki bálért a tücskök rajonganak
Hunyd le most te is a szemed
Gyere és táncolj velem

Hadd, hogy elszálljon minden bánat
Holnap súlya meg még várhat
Csak élvezd ezt az utcai báltermet
Gyere és táncolj velem

Damien Chazelle képes a zene a dalszöveg és a mozgóképekkel több dimenziósan ábrázolni az életet, míg a versben csak a szöveg által kapott impulzus alapján tudjuk feldolgozni a mondanivalót. A produkció az 50-es 60 -as évek musical stílusát ülteti be a napjainkba és ezzel egy teljesen modern és eredeti ötletet, látványt kapunk. Ugyan ebből a festői és érzelmi világból olykor kilép a film és a nyers valóságot látjuk, amelynek köszönhetően valóságosnak és kézzel foghatónak tűnik a történet.

A Kaliforniai álom sztorija két szálon fut, amely már az alkotás legelején szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az egyik szál Mia (Emma Stone), aki egy kávézóban dolgozik és gyerekkora óta arról álmodozik, hogy egyszer híres színész válik belőle. Meghallgatásokra jár, de rendre elutasító választ kap és egyre messzebb sodródik a céljától. A másik szál pedig Sebastian (Ryan Gosling), aki megszállotta a Jazz-nek és minden álma, hogy egy Jazz pubot nyithasson és ne kelljen éttermekben karácsonyi zenéket játszania. Mikor egymással találkoznak mindketten a padlón vannak és kezdetét veszi egy káprázatos Los Angelesi utazás.

A mozi központi témája az álmaink elérése. Elsőre ez egy teljesen sablonos témának tűnhet, de a direktor képes volt annyira valóságosan megközelíteni a kérdést, hogy a film után elgondolkodunk az élet nagy kérdésein. Vajon érdemes-e fel áldozni a legmerészebb álmainkat egy kapcsolat vagy az anyagi jólét kedvéért? Akkor leszünk boldogok ha sikerül megvalósítani önmagunkat, vagy ha megtaláljuk azt akivel leszeretnénk élni az életünket?

A Kaliforniai álom története egyszerre nyersen és varázslatosan mutatja be az élet drámaiságát, hogy egy-egy döntésünk mennyire is befolyásolhatja a sorsunkat.

Minden bizonnyal a február 26-án sorra kerülő 89. Oscar gálán nagy sikert könyvelhet majd el ez a musical. Emma Stone és Ryan Gosling is méltán várhatja a legjobb főszereplőért járó aranyszobrocskát, ugyanis mind a ketten életük teljesítményét nyújtják az alkotásban. Emma és Ryan párosa kiválóan muzsikál együtt a vásznon és teljesen hitelesek a nézők számára.

Gyakran előfordul, hogy egy nagyszerű filmről azért jövünk ki keserű szájízzel, mert nem vagyunk elégedettek a befejezéssel. Ennek több oka is lehet, például, hogy a készítők nem tudták lezárni a történetet vagy túlságosan összecsapták, esetleg túlnyújtották a finálét. Ez a Kaliforniai álomra egyáltalán nem igaz, hiszen tökéletes lezárást adtak a produkciónak és a katarzist is sikerült elérnie a rendezőnek. A befejezésről még csak annyit, hogy egy film után egyszerre sosem voltam még ilyen boldog és szomorú.

A Kaliforniai álom pontosan azt a komplikált érzést adja át, mint amilyen az élet. Összességében Damien Chazelle második alkotása kiemelkedően az év legjobb filmje, és aki ezt a produkciót választja, egy lenyűgöző utazásnak lehet a része.

//Taki//