„Ő volt a legszebb és a leggyorsabb a medencében” – Bud Spencer, mint az úszóbajnok
A közelmúltban jelent meg Király Levente legújabb, érdekfeszítő könyve, a Legendás pofonosztók, amely telis tele van új, izgalmasabbnál izgalmasabb kulisszatitkokkal, amelyeket még nem halhattál a legendás olasz pofonosztókról, Bud Spencerről és Terence Hillről. Az egyik ilyen történet arról az időszakról szól, amikor Carlo Pedersoli, ismertebb nevén Bud Spencer még nem a filmvásznon, hanem az úszómedencében halmozta a sikereket.
Carlót különleges emlékek fűzték a Milánótól északnyugatra eső, Varese megyében található Gavirate településhez is, azon belül is különösen a Varese-tóhoz. Santo Cassani úszó közeli barátja volt Pedersolinak, és a mai napig nagyon különleges emléket őriz a nápolyi származású színésszel kapcsolatban. Carlo ugyanis kétszer is eljött a Varese-tóhoz, hogy részt vegyen egy klasszikus, 50-es évekbeli úszóversenyen.
„1956-ot írtunk – nosztalgiázik Cassani –, és az ausztráliai melbourne-i olimpia két versenyszámára, a 100 méteres hátúszásra és az 1500 méteres gyorsra választottak ki. Abban az időben Milánóban tanultam, és részt vettem az edzéseken, de a családom ellenezte, hogy Ausztráliába, az ötkarikás játékokra kimenjek.”
A melbourne-i olimpián Cassani éppen ezért nem vett részt, ellenben Carlo Pedersoli igen, még akkor is, ha a végeredmény nem azt hozta, amit magától elvárt. Néhány évvel később Cassani és Carlo útjai ismét keresztezték egymást a Varese-tó partján.
„A Bodio–Schiranna versenyen találtam magam – emlékszik vissza az egykori úszó. – Ez volt az én versenyem, amelyet évek óta mindig megnyertem. Carlo azonban felülmúlt engem, és csak nagy nehézségek árán tudtam a második helyre befutni mögötte. Pedersoli kétszer vett részt a Bodio–Schiranna versenyen, amelyet mindkét alkalommal meg is nyert. A dolog kezdetben zavart egy kicsit, a versenydíj ugyanis akkoriban tizenötezer líra volt, Carlo pedig Nápolyból szándékosan csak azért jött a Varese-tóhoz, hogy »ellopja« a pénzdíjat (nevet).”
A két sportoló között a rivalizálás ellenére is jó viszony alakult ki, még akkor is, ha ez az évek múltán felszínes kapcsolattá vált, hiszen Carlo és Cassani ismerettsége csupán a két varesei utazáshoz kapcsolódik, ami nem folytatódott tovább az évek során
„Úgy emlékszem Carlóra, mint egy nagyon kedves emberre, ahogy később az általa készített filmekben ez meg is mutatkozik. Váltottunk pár szót, de aztán szem elől tévesztettük egymást. Nagy nosztalgiával és együttérzéssel gondolok vissza rá.”
Annak ellenére, hogy közel hét év a korkülönbség kettejük között Carlo javára, ő simán nyerte mindkét versenyt. Pedersoli ugyanis akkoriban már olasz úszóbajnok volt. Egykori játékostársa, Fofò Buonocore így emlékszik vissza rá:
„Bármerre jártunk, ő volt a legszebb és a leggyorsabb a medencében. Nápolyban nem volt akkoriban fedett uszoda, ezért télen északra költöztünk edzésre. Torino, Milánó, Genova… Santa Luciából indultunk, mindig más autója volt, mint egy lelkes kisgyereknek. Az északi városokban megosztoztunk a szobákon, nappal edzettünk, éjjel pedig buliztunk, táncoltunk.”
Fofò Buonocore a Canottieri egykori remek úszója és vízilabdázója volt, aki Carlo Pedersolival különösen szoros barátságot ápolt.
„Nagy tehetség volt, aki bár nem tudta elviselni az edzések egyhangúságát, mégis a legjobb volt a medencében. Sokszor szembekerültünk egymással, versenyeztünk, ki a jobb úszó, és bizony gyakran megvert.”
– emlékszik vissza az 1933-ban született Buonocore. Carlóval együtt játszott a nála öt évvel fiatalabb, szintén nápolyi születésű Geppino D’Altrui is, aki csapattársa volt az 1956-os melbourne-i olimpián.
„Vicces fickó volt, aki tudta, hogyan kell mindenkit szeretni. Mindig az élvonalban volt, szeretett mesélni a dél-amerikai kalandjairól, ahol ifjúsága egy részét töltötte. Egyszer megosztotta velünk, hogy egy hibernált kígyóra támaszkodva kelt át egy folyón. Senki sem hitt neki, de mindannyian nagyot mulattunk a szavain. Lenyűgöző ember volt. Soha nem ütött, soha nem volt durva, pont az ellentéte volt a filmekben látott karakternek… Egyszer Genovában voltunk, a Piazza de Ferrarin, és mennünk kellett edzeni, mikor Carlo megjelent egy Buickkal. Élvezte a motorháztető nyitását és zárását, és figyelte a járókelők reakcióját. Végül mindannyiunkat betuszkolt a kocsijába, és így mentünk az uszodába.”
– mondta Geppino. További érdekes történetek miatt érdemes ellátogatni a weboldalra és megrendelni a Legendás pofonosztók című könyvet Király Leventétől.
Bud Spencer és Terence Hill barátságánál csak az étvágyuk volt nagyobb (Fotók!)
(Via Legendás pofonosztók)
Article Tags: Bud Spencer · featured · Terence Hill
