A Ragyogás színésznője a nyomás hatására idegösszeomlást kapott a forgatáson

Lelki nyomait egy életen át cipelte. Shelley Duvallt Robert Altman filmrendező fedezte fel. Amikor meglátta, rögtön megtetszett neki a magas, törékeny lány, ezért szerepet ajánlott neki éppen készülő filmjében. Bár Shelley nem színésznőnek készült, belement a dologba, végül pedig több közös filmet is készítettek együtt. Robert azt mondta róla, hogy: „Olyan energiák lengik körbe, amihez foghatót azelőtt még soha senki másnál nem tapasztaltam.”

Stanley Kubrick egyik leghíresebb alkotása az 1980-ban bemutatott Ragyogás, mely a filmek világában alapműnek számít. A film minden idők egyik legfélelmetesebb horrorának számít. Az alkotás női főszereplője Shelley Duvall (Wendy Torrance), aki a kis Danny (Danny Torrance) anyukáját, és Jack Nicholson (Jack Torrance) nejét alakította. Shelley azonban a film elkészítése alatt pszichésen tönkrement, és az évek alatt sokkolóan leromlott az állapota. A rendező annak elérése érdekében, hogy a női karakterhez szükséges kétségbeesett, nyomorult lelkiállapotot kihozza a színésznőből, Stanley a forgatás alatt folyamatosan sértegette, kritizálta Duvallt, a stábtagoknak pedig utasításba adta, hogy a színésznőt közösítsék ki. Kubrick az állandó elégedetlenségével nyomasztotta a színésznőt, hogy nem azt nyújtja, amit vár tőle, és hogy az egész stáb idejét pazarolja. Ezzel az volt a célja, hogy valóban feszültté és idegessé tegye a színésznőt, ami sikerült is. A forgatás időtartama több, mint egy évet vett igénybe, Duvallnak pedig akár napi 12 órákat kellett végig sírnia.

Az egyébként sem rövid, és pszichésen is megterhelő baseball-ütős jelenetet például összesen 127 alkalommal kellett felvenni, mire Kubrick végre megelégedett a végeredménnyel. Mire elértek a híres baltás jelenetig – aminek elkészítése három napot vett igénybe -, addigra Duvall már nem színészkedett, hanem az idegösszeomlás határán álló kikészített nőt láttuk – amivé tette a rendező -, és ez örökre nyomot hagyott Duvall pszichéjén.

A színésznőt a forgatás alatt állandó félelemben tartották. Egy ilyen szintű érzelmi állapot folyamatos fenntartása egyáltalán nem volt könnyű feladat, ami Shelleyt teljesen kimerítette. Annyit sírt, hogy folyamatosan dehidratált volt, ezért rengeteg vizet kellett innia, hogy igazi könnyekkel tudjon sírni. Egy-egy forgatási nap végére Duvallt teljesen agyonhajszolták, a stressz miatt csomókban kezdett hullani a haja. Kubrick ráadásul még zaklatta is Duvallt, hogy érzelmileg még sebezhetőbb állapotba kerüljön, ami miatt a színésznőre nehezedő nyomás csak egyre nőtt. A folyamatos stressz végül egyre súlyosbodó egészségi állapotot eredményezett. Nicholson elmondta, hogy amíg a rendező vele és a többiekkel normálisan bánt, addig a törékeny színésznővel kegyetlenül viselkedett.

Hosszú évekbe telt, míg Shelley élete „normalizálódott”, de teljesen soha nem jött rendbe. Bizarr téveszmékben szenvedett, és belső démonokkal küzdött. 2024. július 11-én hunyt el, mindössze négy nappal hetvenötödik születésnapja után. Érdekesség, hogy a film alapjául szolgáló regény szerzője Stephen King annyira utálta az 1980-as filmklasszikust, hogy a kilencvenes években egy újabb feldolgozást szorgalmazott. Szerinte a könyvben leírtaktól Stanley teljesen elkanyarodott, több helyen pontatlan volt, így született meg 1997-ben egy háromrészes minisorozat, ami már méltó feldolgozása volt King regényének.

//Cornelius//

“Soha nem mondta nekem, hogy szeret” – Sharon Stone drámai vallomása az édesanyjáról

(Via Port.hu)

Article Tags: featured · Ragyogás · Shelley Duvall