BUD SPENCER A HITÉRŐL: „A haláltól nem félek: Isten létezik, a többit pedig majd odaát megtudom”
Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli, a spagettiwesternek és a Piedone-filmek feledhetetlen alakja 86 éves korában hunyt el 2016-ban. A pofonjairól híres színész egész életét mély hite hatotta át, ahogy maga is vallotta: „Isten nélkül semmit nem értem volna el.”
Megyek előre, és kíváncsi vagyok, mindig valami újat akarok csinálni. A haláltól nem félek: Isten létezik, a többit pedig majd odaát megtudom. Úgy képzelem, hogy majd test nélkül felébredünk… De most egyelőre még nem akarok többet tudni.
– vallott korábban hitéről és a halálról Bud Spencer, aki soha nem felejtett el hálát adni Istennek az életben elért sikereiért:
„Sok dolgot csináltam az életben, azonban Isten nélkül nem értem volna el semmit. Hatalmas hálát érzek az égiek iránt.”
Két pofon között – amit csak filmjeiben osztott ki – a szilárd és mély hit kísérte Bud Spencert már gyermekkorától kezdve. Idős korára pedig Isten még inkább biztos ponttá vált számára:
„Az életben a leglényegesebb, hogy ne tévesszük a szemünk elől, ha nem hiszünk valamiben, akkor az semmit sem ér. A szüleim hívők voltak, így én is követtem őket. Amikor megértettem, hogy a hit igaz dolog, még mélyebbé vált a hitem. Elraktároztam magamban teljesen a tanításaikat, ezért hiszek még ma is.”
A vásznon is gyakran visszaköszönt hite, mint mondta, az egyházi körökben is elfogadták, hiszen mindig törekedtek rá, hogy filmjeiben ne folyjon vér, s lehetőleg ne haljon meg senki sem.
A jól megtermett, mackós mozgású, lapáttenyerű Carlo Pedersoli Nápolyban született 1929. október 31-én. Már kicsinek sem volt kicsi: állítólag hatkilósan jött a világra. Kiemelkedően jó tanuló volt, emellett nyolcévesen úszni kezdett. 1948-ban mellúszásban, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszásban lett olasz bajnok – ő volt az első olasz úszó, aki egy percen belül úszott száz méter gyorson, és olimpián is versenyzett. Ugyanebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal Európa-bajnokságot nyert, az 1952-es helsinki olimpiáról ezüstéremmel tért haza. 1956-ban, a Melbourne-ben rendezett ötkarikás játékokon még ott volt, aztán több világversenyen nem indult.
Elindult viszont filmes karrierje, eleinte statisztaszerepekkel. Egyszerű ókori római katona volt például az Olaszországban forgatott Oscar-díjas Quo vadis című amerikai filmben. 1967-ben igent mondott egy filmvígjáték főszerepére (Isten megbocsát, én nem). Ebben a spagettiwesternben már mint Bud Spencer szerepelt, oldalán a későbbi, szinte állandó partnerrel és jó baráttal Terence Hill-lel. (A legenda szerint művésznevét részben a Spencer Tracy iránti tiszteletből vette fel, részben pedig a Budweiser sör iránti szeretetből.) Tizennyolc filmben játszottak együtt, köztük olyan közönségsikerekben, mint Az ördög jobb és bal keze (1971), a Különben dühbe jövünk (1973), az És megint dühbe jövünk (1978), a Kincs, ami nincs (1981) és a Szuperhekusok (1985).
“Az Istenbe vetett hitem az, ami átsegít a nehéz időszakokon” – Mark Wahlberg
(Via Magyarkurir.hu)
Article Tags: Bud Spencer · featured · hit · Isten · keresztény · Terence Hill