Bruce Willis filmek

A hazai kereskedelmi tv-adók szeretik unásig ismételni a sikeresebb alkotásait (Die Hard filmek, Utolsó cserkész, Ponyvaregény, Armageddon, stb.). Vannak jogos mellőzések filmjei kapcsán, hisz sokszor került színészi pályája hullámvölgybe, és a filmválasztásaira is kihatottak mellé nyúlásai (Az ellenség földjén, Két kopper, Felültetve). Vannak olyan filmjei is amivel, kevesebbet foglalkoztak, többre érdemes alkotások, mégpedig: Merénylet a suligóré ellen, Billy Bathgate  és az Öldöklő vágyak. Egyik filmben sem főszereplőként kell kezelni Bruce Willist, hisz nem ő alkotja a történetetek gerincét, inkább kiegészíti a filmeket jelenlétével, játékával. A három film közül talán az Öldöklő Vágyak-at emelném ki, ezt tudnám mindenkinek ajánlani, ha csak szimplán Bruce alakítását nézzük.

1) Merénylet a suligóré ellen (Assassination of a High Scool President – 2008)

A St. Donovan’s suliban Bobby Funke (Reece Thompson) diákújságírót felkérik, hogy derítse ki, majd írja meg ki lophatta el az igazgató (Bruce Willis) páncélszekrényéből a megírt dolgozatokat. Sikeresnek hitt nyomozása után, rögtön kisebbfajta sztár lesz szerencsétlen főhősünk. Még a legjobb csajszi is a suliból Őt kéri fel az iskolai bálra partnerként, majd minél jobban megismerik egymást, egyre nagyobb lesz közöttük a vonzalom. A filmcímre való utalás csak ezután történik, ami szinte másodlagos a történet szempontjából. Ha valóban egy diák próbálta volna megölni az igazgatót, és a tanulók ténylegesen egy merényletre készültek volna, mert ennyire útálják, akkor hangulatilag egy hasonló filmet kapnánk mint pl. Az új diri c. filmben James Belushi-val a főszerepben. Ha ezt az utat járják, akkor nagyobb közönséghez szólhatott volna a film, így viszont egy tiniknek készült kellemes alkotást kapunk, nem többet.

Szerencsére a játékidőt sem húzzák, tudva a filmben nincs több. Szóval a cím kicsit átveri a nézőt. A karakterek gyengesége miatt, és a puszta diákcsínyekről, azért nehezen tartható fenn a folyamatos figyelem. Nehezen köti le a nézőt, és emiatt is kissé csalódottan fejezzük be a filmet. Személy szerint örültem volna Willis nagyobb szerepének, de mivel nem kapott személye jó karaktert, ki sem tudta használni a lehetőséget. A film számomra egy kihagyott ziccer, volt benne ötlet, de sem a rendezés, sem pedig színészeink nem tudtak maradandót alkotni. Kellemes közepes, semmi több vasárnap délutánra.

2) Billy Bathgate – 1991

1935. New York, Bronx. Az 1930-as évek közepén járunk , és a gengszterek uralják a város szinte minden fontosabb részét, ahol Dutch Schultz (Dustin Hoffman) alakította gengszterfőnök az úr, akinek bírók, és rendőrök vannak a markában. Színészi pályájuk hajnalán vállalta el Bruce Willis és Nicole Kidman a szerepet. A film Billy Bathgate (Loren Dean) fiatalkori életéről szól, akinek jó tehetsége van a pénz megszerzésére, amire egy véletlen folytán Dutch is felfigyel, és védelmébe, szárnyai alá veszi a fiút. A figyelemre méltó szegénysorsú kedves srácot kitanítja arra, hogy az eszét, és a bátorságát hogyan, mi módon tudja kamatoztatni, az élet és a bűnözés számos területein. Otto Berman-tól (Steven Hill) pl: a ravasz, és találékony könyvelő apró trükkjeit lesi el, tapasztalja meg. A Bruce alakította Bo Weinberg pedig a banda „ügyeket” intéző rosszfiú. Szerepében sziporkázik, még ha szerepe kicsiny, és másodlagos is, kihozza belőle a maximumot. Róluk, a becsületről, a bandahűségről, az árulásról, a pénzről szól a film.

Persze ebben a bandában is terítékre kerülnek ellentétek, árulások, ami a film fő vezérfonala.., hiszen Bo Weiberg a rivális bandának is szállítja az információkat, amivel saját maga alatt is vágja a fát, mert Dutch rájön a kétszínűségére. Az igazán nagy probléma, persze akkor úti fel a fejét, amikor újabbnál újabb vádemelést emelnek Dutch ellen, és ilyenkor már a pénz sem jelent megoldást minden eddigi megszokott gondokra. Dustin Hoffmat sok jó szerepben láthattuk már pályafutása során, hisz kivételesen jó színész (Rain Man, Aranyoskám, Kramer Kontra, Kramer), de a gengszterfőnök szerepe nem volt jó választás számára. Sem temperamentuma, sem pedig tekintéje nincs meg ahhoz, hogy hiteles alakítást nyújtson főszerepében. Hiányzik belőle az az erő, kiállás amit pl: Robert De Nirótól, vagy Marlon Brandótól láthatunk, tapasztalhatunk ilyen stílusú filmjeikben. Hoffman persze ott van a legjobb színészek listáján (bizonyítják ezt díjai is: Oscar, Golden Globe), de ezt a fajta karaktert nem tudta rutinból hozni. Ezt a hibát leszámítva figyelemre méltó film, amiről keveset hallunk, pedig igen nagy sztárokat vonultattak fel benne. A dallamok igen kellemessé, helyenként magasztossá teszik az adott pillanatot, ami nem csoda mert zenéjét a tehetséges Mark Isham szerezte. A brutalitás, és az agresszió, csak helyenként, és ritkán jelentkezik, valamint hiányzik az a kis plusz, az a fajta megszokott karakterek sokasága, ami a műfajt jellemző hangulatot adja. Az erőszak nem is olyan formában jelentkezik, mint a kőkemény gengszterfilmekben, de ettől függetlenül végig fenntartja a figyelmet az alkotás. Sajnos egyik színész sem nyújt, kiemelkedő maradandó alakítást. Valószínű emiatt sem lett igazán sikeres a film.

3) Öldöklő vágyak (Mortal Thougts – 1991)

Az agresszív, közönséges, mocskos szájú, piás-drogos férjet nagyszerűen alakítja Bruce Willis ebben a filmben. A kezdő, nyitó képsorként Cynthia (Demi Moore), vallomást kíván tenni a rendőrségen John Woods nyomozónál (Harvey Keitel) gyerekkori barátnőjének Joyce (Glenne Headly) férjének meggyilkolása James (Bruce Willis) miatt. Már rögtön a film kezdetekor megutáljuk Willis karakterét, és szinte sajnáljuk ahogy a barátnőknek ilyen életet kell élniük. Joyce sokáig tűri ezt a fajta zaklatott, békésnek nem nevezhető időszakot, és szinte várja az alkalmat, mikor teheti el láb alól férjét. Viccesen sokszor is utal barátnőjének a tettének végrehajtására. Amikor hármasban mennek egyik éjjel szórakozni, megtörténik az amiről mindig is álmodozott a feleség, Jamest megölik.., a holttestet pedig elrejtik… Hogy emberölés vagy baleset történt, az a rendőrségi kihallgatás legvégén derül ki, nem várt fordulattal színezve az amúgy is érdekes filmet. Szereplőink, mindhárman -Bruce-Demi-Glenne-kiegyenlített alakítást nyújtanak, melyben teljesítményük a film fő mozgató rugója! A zene minimálisan van jelen, pont olyan sejtelmesen idomul a történethez, amennyire szükséges, mert ebben a műfajban az ilyen fokú visszafogottság a film egyik erényét képezi.

Mivel majdnem 30 éves filmmel van dolgunk, ne felejtsük el, hogy a mai napig vállalható alkotással szembesülünk. Sok olyan mű született a 90-es évek legelején, amit ma már nem tudnánk ilyen figyelemmel kísérni! Nincsenek benne látványos CGI trükkök, amivel manapság könnyebben el lehet adni egy filmet, csak a történet ami magával ragad, és beszippant.

A film készítésekor Demi és Bruce már javában házasok voltak, ami érzékelhető volt a filmben is, hiszen jó volt közöttük az összhang, elég könnyedén hozták az összes olyan közös jelenetet, amiben együtt játszottak. A filmben látható ruházat, hatalmas női frizurák, erősebb sminkek, ékszerek szépen mutatják a középosztálybeli emberek akkori életét, visszahozzák az emlékezetünkbe milyen is volt az aktuális divat. Persze nem remekműről van szó, de a középszerű, és rögtön felejthető alkotásoknál jóval emlékezetesebb a film, minthogy elsikkadjunk felette.

Írta: Kovács Ferenc # Dájhárd

Így fest most a gyógyíthatatlan betegséggel küzdő Bruce Willis

Article Tags: Billy Bathgate · Bruce Willis · featured · Merénylet a suligóré ellen · Öldöklő vágyak