A filmtörténelem nagy mellédíjazottjai – II. rész

Számomra abból derül ki, hogy egy film igazán felülértékelt vagy agyondíjazott, hogy ha visszatekintünk a mögöttünk álló évtizedekre, akkor szinte a feledés homályába veszett, de a vele azonos évben készült filmek jobban az agyunkba ivódtak, mert a mai napig képesek vagyunk újranézni vagy átélni. Csak idővel derül ki, menyire félrenyúlt a T. Akadémia a döntéseivel. Természetesen a jelen felsorolt filmek kivívták a figyelmet vagy az elismerést, de sokszor megkérdőjelezhető ezen filmek Oscar-díjazása. Cikksorozatunk első részét IDE KATTINTVA olvashatod el.

1) Ryan közlegény megmentése (1988)

Az Oscart kapta: Szerelmes Shakespeare

A díjról lecsúszott: Ryan közlegény megmentése

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a húsz évvel ezelőtti Shakespeare filmből már alig maradt meg valami kézzel fogható. Ha a természetes logika ösvényén andalognánk, és a két film közül kellene pillanatokat visszaidézni, szerintem tízből kilenc embernek komoly problémája lenne a romantikus filmmel. Ellenben a Spielberg-féle partraszállós jelenetet szerintem minden idők legjobb filmes nyitásaként tartjuk számon. Erénye a szerelmes filmnek számomra csupán az volt, hogy érdekesen vegyítette a valóságot a fikcióval. Amire viszont szerintem jobban emlékszünk, az nem más, minthogy Paltrow kisasszony vérciki oscardíjas beszédet nyomott a díj átvételekor.

Spielberg oly fájdalmasan és brutálisan ábrázolta a háborút, mellyel feltette a mércét. Nincsenek benne olyan karakterek, kikkel kiugróan foglalkozna Spielberg, mert csak Te vagy, és még sokan mások ebben mocskos, háborúval sújtott, zsigeri filmélményt nyújtó remekműben. Tom Hanks jól kézben tartja nem csupán csapatát, de biztos kézzel vezényli le a küldetését is. Janusz Kaminszki operatőri munkája pontosan felidézi nekünk a kegyetlen és sok millió életet követelő háborúban, azt a fajta nyersességet, amilyen valóban lehetett a háború. Lehet, hogy sok hasonló témájú filmet láttál, de ha ezt kihagytad, nem láttad filmen a háború valódi arcát… és ezt a filmet nem díjazta a nagyérdemű… szégyen.

2) A zongorista (2002)

Az Oscart kapta: Chicago

A díjról lecsúszott: A Zongorista

Érdekes ez a musicalimádat, ami a díjátadót körül zsongja. Már több évtizede is képes volt a már említett Twist Olivér-féle zenebona is simán kiütni olyan alkotásokat, mint a Rómeó és Júlia, vagy Kubrick fantasztikus műve a 2001:Űrodesszia. Most meg itt van ez a „gyöngyszem” a Chicago , melynek fel tudják idézni akár egy maradandó és híres zeneszámát? Tudják mit, elég lesz egy dallam is. Nincs meg? Nem csodálom, annyira eltűnt a süllyesztőben a film, Richard Gere alakításával együtt, hogy innen képtelen volt kedvenc rom-kom színészem visszakapaszkodni az A listás színészek táborába. Rob Marshall első rendezése valószínűsítem azért jött be a filmakadémiának, mert hagyományos színpadtechnika segítségével, számítógépes trükkök nélkül hozta tető alál a jazzvilágban játszódó Chicagót. Bizony, ez olyan erősnek tűnt, hogy lenyomta a Az Órákat, A New York Bandáit, de nekem a legjobban Roman Polanski Zongoristája fáj a legjobban.

Olyan nemes egyszerűséggel és őszinteséggel mesél Polanski, mely teljesen más „élményt” nyújt mint Spielberg vagy Benigni Élet szép c. filmje. Olyan képi pillanatai vannak az alkotásnak, melyek nem eresztenek minket, mert olyan személyes viszonnyal és dokumentarista jelleggel képes ezt a borzalmas, embertelen és reménytelen időszakot tálalni, hogy a mű ezen felsoroltak tulajdonságai miatt lett tökéletes. Véleményem szerint az Akadémia nem ítélhette meg a filmnek is a díjat. A rendezésért odaítélték. A filmnek már nem járt… gondolták. Bár rendezéséért a mai napig üldözött élete miatt sem vehette át a megérdemelt díját.

3) Bábel (2006)

Az Oscart kapta: A tégla

A díjról lecsúszott: Bábel

Az egyik szemem sírt 2006-ban, a másik viszont nevetett. Ebben az évben jöttek rá a T. zsűritagok, hogy egy olyan monumentális filmográfiával rendelkező rendezőnek, mint Martin Scorsese, még nincs szobrocskája. Scorsesének az akadémia tulajdonképpen kb. 40-50 éve adósa, hisz eddigi filmjei (TaxisofőrDühöngő Bika, Nagymenők, Casino, Aviátor, New York Bandái) ebben a kategóriában nem kapták meg a legméltóbb elismerést, amit film kaphat. Mivel kínos lett volna tovább halogatni a rendezőzseni elismerését, azt gondolták, akkor most jött el az ideje. Kár hogy – a parádés szereposztás ellenére – talán az egyik leggyengébb Scorsese filmet díjazták, mert valljuk be, ezen feldolgozásán kívül sokkal jobb filmeket rakott már le az asztalra. Ismét megmutatta az Akadémia azon arcát, mely a logikátlanságon alapszik. Talán attól féltek, nem fog jobbat forgatni idősebb korára? Szerencsére nem így lett.

A Bábelre kitérve: Olyan gyönyörű vizuális kontrasztot kapunk a fülledt-poros mexikói -marokkói tájak és a zsúfolt nyüzsgő japánban játszódó jelenetek között, mely a film igazi eszenciáját nyújtja. Annyira magával ragadó az az érzelmi mélység, amivel rendelkezik Inárritu filmje, hogy a mai napig a szemem előtt vannak megrázó képsorai Gustavo Santaolalla zenéjével keveredve. A különböző karakterek és a történet szálai ragyogóan illeszkednek össze. Imádtam, mert az átélt hatás miatt a mai napig bele tudok borzongani, ha rágondolok.

4) Gran Torino (2008)

Az Oscart kapta: Gettómilliomos

A díjról lecsúszott: Gran Torino

Dannie Boyle indiai meséje viszont már az egyenesen vicc kategóriát súrolta. Már akkor forgott a szemem, amikor a jelöléseket végigfutottam, és bizony 8 kategóriában meg is nyerte a szobrot. Erre nyolc Oscart-díjat elpocsékolni? Jól vannak odaát a tengerentúlon? Boyle rendezéseiben az a szép, hogy pontosan lehet érezni a stílusának jellegét. Az olyan filmek, mint a drogos-romantikus Trainspotting, vagy az újraértelmezett zombifilm a 28 nappal ezelőtt, vagy amikor sci-fihez nyúlt és megalkotta a Napfényt mind-mind az Ő keze lenyomatát viselik magukon. Ellenben a Gettómilliomosban nincs is jelen munkájának lenyomata. Azt gondolom, hogy az indiai filmgyár, a Bollywood előtt tiszteleg a film, és egy kötelező munkának tulajdonítottam, amit sikerült díjesőre váltania. A mese szó nem csupán azért jutott eszembe, mert a történetvezetés hihetetlen, de hogy a film alapja is az, hogy a főszereplő életében szerepet játszó apróságok véletlenül pont a vetélkedő kérdései közt is szerepel.

Eastwood pedig azért nem kaphatott díjat, mert már jól kitömték az előző nagy munkáival? A westernt újra felélesztő Nincs Bocsánattal, és a Millió Dolláros Bébivel már gondolták megérdemelte a ragyogást és dicsfényt? Szerintem a fő műve a mesternek a Gran Torino. A téma komolysága miatt olyan erős színészi játékkal kecsegtet minket Clint, hogy az is belefér, hogy helyenként játszi könynyedséggel nevettet meg minket a szókimondó régimódi stílusával. A lezárása pedig oly emlékezetes, mint öreganyám almáspitéje. Nem találok olyan képsort Boyle mesefilmjében, amely felvehetné a versenyt Eastwood leggyengébb Gran torinos pillanatával… már ha lenne neki olyan. 🙂

5) A fekete hattyú (2010)

Az Oscart kapta: A király beszéde

A díjról lecsúszott: A fekete hattyú

A király beszédében az a szép, hogy folyamatosan éreztem benne, hogy egy tökéletesen Oscarra készült filmmel van dolgom. Az zavart a legjobban, hogy annyira letisztult és kiszámítható biztonsági játékot nyújt a nagyszerű Colin Firth, hogy sajnos – az akadémiát ismerve – itt voltam a legbiztosabb, hogy bezsebeli a legjobb film díját. A történethez már hozzá sem lehet szólni, hisz főszereplő királyunk a film végére – na persze némi segítséggel – megtanul szépen beszélni. Micsoda átütő és érdekfeszítő alkotás. Emlékszünk még rá egyáltalán? Azok a karakterek, akiket pedig megismerünk, egyáltalán nem hatnak az újdonság erejével, noha képesek vagyunk szeretni őket. A fekete hattyúval pedig Aronofsky a csúcsra ért.

Sosem volt jobb filmje, mint a thrillernek álcázott, azonban nagyon is egy művészi kiteljesedésről szóló érdekes és szép alkotás. Azok a hatáskeltő képi megoldások legalább annyira gondolatébresztőek, mint amivel a Pankrátornál próbálkozott. (Amúgy szegény Rourke is üres zsebbel ment haza a díjátadóról, pedig élete csúcsa volt a szerep.) A drámai műfajt is oly ügyesen ötvözve mutatja meg, melynek fő mozgatórugója az a bizonyos női lélek sötét bugyra. Natalie Portmannal a rendező nagyon értett ahhoz, hogy úgy telepedjen ránk a film, hogy a hátad is beleborsódzon. Sajnálom, hogy ezt nem tudták értékelni, és annyi esélyt sem kapott a díjátadon, mint kövér kutya a kínai konyhán a túlélésre.

6) A Wall Street farkasa (2013)

Az Oscart kapta: 12 év rabszolgaság

A díjról lecsúszott: Wall Street farkasa

Sokat gondolkodtam (mert abban is találunk kivetnivalót), hogy listám utolsó előtti filmje A némafilmes legyen, mert az Akadémia a száz évvel ezelőtti némafilmben meglátta a maradandót és egyedit, holott Hazanavicius műve csak szépen visszahozta azt a korszakot, amikor még másképp forgattak egy filmet, és ezt szépen bekajálták a zsűritagok. Amúgy a szerencsétlen rabszolga életét és megpróbáltatásait bemutató 12 év történetét érzem nagyobb hibának. Semmi meglepőt és formabontót nem tudott alkotni Steve McQueen rendező, csak ráérzett arra a lehetőségre, hogy egy igaz, de vérrel és igazságtalansággal teli rabszolgatörténetet megfilmesítsen. Szép lassú tempóban filmre vitte azt a csavar nélüli, kiszámítható 12 évet, amire vállalkozott. Okos volt, hisz a szépkorú filmakadémia ízlését pontosan telibetalálta Solomon tragikus sorsa. A megrázó filmben a szegény sorsú feketéket nem szabad hiányosan vagy a súlyuknál fogva alulprezentálni. A fő szempont volt ebben az évben.

Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio olyan egyetértésben és átütő erővel mutatta be a Wall Street farkasában a pénzügyi világnak eme érdekes és mocskos oldalát, hogy a gyávák a jutalmazáskor elfutamodtak, és nem vállalták be azt, ami egyértelmű. Meg kellett volna lépni, hogy olyan díjazást kapjon a mocskosan szórakoztató tőzsdeügynökségeket bemutató alkotás, mely méltó hozzá. A film zéró díjjal ment haza az 5 jelölésből. Még a saját magát is felülmúló Leo sem kapott egy árva Oscárkát sem, csak a második nyomorult Golden Globe-ját. Aztán 2 év múlva már nem tudta tovább húzni az Akadémia, ami már a világon szinte mindenkinek szúrta a szemét, és egyértelmű volt. Oscart kellett, hogy kapjon a Visszatérővel… és meg is kapta.

7) A Régi Város, Oroszlán, Kaliforniai Álom, A számolás joga, A fegyvertelen katona (2016)

A Holdfény szépen a díjszezonra megérkezett, és a várt siker nem is maradt el. Nem mondom, hogy a koncepció, amivel a film rendelkezik nem érdekes, vagy elgondolkodtató. Úgy mutatja be szegény sorsú meleg afroamerikai fiút-srácot-férfit , mely akár érdekes is lehetne . Nekem nem volt az. Azonban az Akadémia bántóan túlnyomó többségében fehér bizottsági tagokból álló döntnökei, jobbnak látták, hogy eljött az ideje kicsit színesebbé tenni tagjaikat, engedni kell az elvárásoknak vagy a nyomásnak, és politikailag korrektebbnek kell lenniük. Mégiscsak Ők mondják ki a végső szót. Viszont ha megérkezett a vérfrissités akkor példát is kell statuálni. Tökéletes időzítéssel ért a jelöltek közé a Holdfény, és egyszerűen kiütötte az olyan filmeket a ringből melyek komoly témával, vagy mondanivalóval készültek az átadóra.

A Régi Városban például Casey Affleck úgy kifacsarja a szívünket drámai képsoraival amikor kihallgatják, vagy az Oroszlán záró jelenete amikor főszereplőnk megtalálja elveszettnek hitt testvérét, illetve a Kaliforniai Álomban Emma és Ryan szerelemi életüknek gyönyörű pillanatait végre emlékezetes dalokkal ábrázolták a musical műfajon belül. Aztán a három fekete matekzseni nőci sorsa már önmagában külön is erős lenne a Számolás Jogában, nemhogy egyszerre bemutatva. Végül Mel Gibson háborús rendezése a Fegyvertelen Katona melyben a két különböző műfaj – a dráma és a háború – oly érdekesen feszül egymásnak a brutális képekkel vegyítve, nem tudjuk, hogy a meghatottságtól, vagy a hősiességtől sírjunk.

Köszönöm, hogy velem tartottál! 🙂

Kovács Ferenc # Bruce

7 film, mely igazán megérdemelte volna az Oscar-díjat!

Article Tags: A fegyvertelen katona · A fekete hattyú · A régi város · A számolás joga · A Wall Street farkasa · A zongorista · Bábel · featured · Gran Torino · Kaliforniai álom · Oroszlán · Ryan közlegény megmentése