8. Apollo 13 (1995)
Az egyetlen gondom a filmmel az amerikai íz sokasága, de ezen túllépve az egyik legjobb űrmozi a Ron Howard rendezte Apollo13. Szeretem Ron Howard-ban, hogy képes a filmjeit egy nagyobb lökettel ellátni mint amit egyáltalán a téma felvet, vagy enged. Itt is az a plusz amit a direktor nyújt emeli az átlag fölé az Apollo 13-at, az alapanyag sem volt több másfél óránál, de jól töltötte ki érdekes és hasznos pillanatokkal a szűkös cselekményt. Elismerés illeti továbbá, hogy az emberközpontúságra jól épít, ami így a színészeiből a maximumot képes kihozni, ezzel alkotva maradandót. (pl: Remény Bajnoka-ban, Váltságdíj-ban is tetten érhető).
A triót – Hanks-Paxton-Sinise- nagyon okosan vezényli, mondjuk jó „alapanyagot” is válogatott össze a filmjéhez. A földetérésben pedig mindent feltesz egy lapra, megkeveredik a feszültség, a szomorúsággal és a boldogsággal, igazi megrázó testi-lelki élményben részesülünk. Tom Hanks profi módon, mindenfajta erőlködés és amcsi fenhéjázás nélkül szerepelt a vásznon, visszafogottsága miatt is emelkedhetett mindenki fölé az akkori toppon lévő sztár.
7. Solaris (1972), Szoljarisz
A Tarkovszkij-féle kultúrális remekműről egy pár sorban nehéz ajánlót írni, de megpróbálom. Biztos a mai szemmel nézve már lassúnak mondanánk, de azt senki nem vitathatja hogy korszakalkotó műről van szó, és ennélfogva komoly gondolkodásra késztet minket. A saját emlékeink befolyása alá kerülünk, és önmagunk korlátozásainkból kiszabadulva önnálló életre kelnek, illetve ha a bizonytalanság eluralkodik bennünk…ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejünkben a befogadáskor, hisz a Solaris komoly filozófiai kérdéseket feszeget a sci-fi zsánerén belül.
Most minden egyes képnek nagy jelentősége, illetve súlya van, nem lehet sietve, vagy telefonunkat nyomkodva befogadni a látottakat. A Stanislaw Lem művéből készült Solarist Tarkovszkij igyekezett vizuálisan megjeleníteni a tudományos hátterét a regénynek, a cselekményre jobban fókuszát mint azok jelentőségére, ami számomra nem feltétlenül jelentett hátrányt. Három rendező dolgozta fel a művet, (Boris Nirenburg-Tarkovszkij-Soderbergh) de bátran mondható, hogy e feldolgozás követte leghűbben az eredeti írást, és itt a hipnotikus erővel rendelkező képi világ kifejezetten hangsúlyos szellemiséggel párosult. Soderberh már egyszerűbben, a két szereplő Kelvin és Harey viszonyára fókuszál, a sci-fi műfaj itt már csak egy körítést jelent.
6. Gravitáció (2013), Gravity
Alfonson Cuarón oly gyönyörűen festette le a Földet, oly hatalmasnak a világűrt, és oly törékenyen gyorsan eltűnőnek az embert a Gravitációban, melyre sokáig nem lesz példa. A látványosság máza adja el a filmet, és ebben a tökéletességre fejlesztett képi megvalósításban, nincs szükség a történet mélységeire koncentrálni, nem e szándékkal készült a Gravitáció. Nem tudok sokszor egy látványra koncentrálódott alkotást megbecsülni, de azt hizem most Cuarón művével kivételt kell tenni. Az űr nyomasztó végtelenségének ábrázolását külön kiemelném, mint pozitívumot. Tipikus közönségfilm lett, és felesleges mélyebb emberi értékeket, illetve mondanivaló után kutatva leosztályozni magunkban az alkotást. Sandra Bullock kisasszony is szexis az atlétás-bugyis kombinációjában, de Sigourney az etalon.:) Hátránya abban érzékelhető, hogy a mozi után már otthon nem fog akkorát szólni a látványra kihegyezett Gravity, legyen akkármekkora tévénk is.
5. Hold (2009), Moon
A hatalmasat domborító Sam Rockwell mellett azt a hátborzongatóan félelmetes zenét becsülöm a Hold-ban, mely úgy önti magából a feszültésget, mint az áram alatt lévő drótkeítés. Rockwell válán nyugszik a film sikeressége, és tudjuk ha valamihez Sam adja a nevét, -most többször is – abban lesz köszönet. Duncan Jones rendezőre nem lehet haragudni, hisz a film kezdetekkor még egy teljesen másik irányvonalat mutat az alkotás, és amivé alakul a film az lényegesen többet ad annál, minthogy egy megszokott klausztrofób thrillerben feszengjünk.
Nem dolgozik Duncan Jones oly bonyolultan összetett történettel és dramaturgiával mintha Nolan rendezte volna, de a Holdban pont ez a csodás…az ötletes egyszerűség a szép benne. Clint Mansell zenéjét ki kell emelnem, hisz olyan hangulattal árasztja el a történetet, mely utánozhatatlan stílust eredményezett. Sokunk klasszikusként fogunk visszaemlékezni a csavaros cselekményre, hisz így kreatív sci-fi drámát kapunka a páratlan színészi játékkal karöltve, valamint dicséretes ,hogy egy percnyi számítógépes trükk sincs a játékidőben. Egyedül a minimális költségvetés miatti belső tereken érzékelhető a kidolgozatlanság.
Article Tags: 2001 Űrodesszia · Alien - A nyolcadik utas a halál · Apollo 13 · Az első ember · Csillagok között · featured · Gravitáció · Halálhajó · Hold · Mentőexpedíció · Napfény · sci-fi · Solaris · űr · Wall-E
