A 12 legjobb űrben játszódó mozi
Válogatásomban kifejezetten csak az űrben vagy erősen az űrhöz kötött filmeket elemezzük ki . Most csupán a műfaj legjavával igyekeztem foglalkozni. A sikeresség, a cselekmény és a történet kulcsjeleneteinek fontossága volt a döntő szempont szubjektív listám összeállításakor. Ezen alkotásoknak a sikeressége annak köszönhető hogy olyan átélhető félelemmel, látványvilággal, és izgalmas fantáziavilággal rendelkeznek mely a földi embertől igencsak távol áll. E műfaj gazdagabb és bővebb, de egy bizonyos határvonalat kellett húzni, és így sok jó alkotás sem fért már bele e listába, csak az eszenciák. A Predator első része és az Érkezés a helyszín miatt került ki, a Life, a Lost in Space, a Mars Mentőakció, a Végjáték, a Serenity, a Csillagközi invázió, és az Utazók már nem tudott a legjobbak közé beférkőzni, az Alien-Star Trek és Star Wars-filmek, a műfajgazdagságuk miatt nem lehettek most velünk. Megpróbáltam a legjobbak közt is felállítani egy sorrendet, számomra így alakult a 12 legjobb űrben játszódó mozifilm.
12. Napfény (2007), Sunshine
A film első felében meglepő kamerakezelést, remek atmoszférát kiegészítő zenét kapunk, valamint a képi-és hangulatvilág akkora lökést ad a filmnek, melyet bíz értékelni kell, nincs mese. Danny Boyle a töredékéből hozta ki a Napfényt, amit hasonszőrű amcsi kollégái a többszöröséből gyártottak volna le, ráadásul sokkal kevesebb mondanivalóval. Precízen létrehozot, szinte művészi hajlamokkal megáldott kifinomult “kincs” lehetett volna a Napfény. Az indulásnál igazán magasra lett rakva az a bizonyos léc, nem gondoltam arra hogy a befejezést ennyire leegyszerűsíti, ill. összecsapja a rendező. Csak az utolsó negyed órát feledném igazán, hisz a B-kategóriával vetekedő lezárás annyira fájt, mint az ötéves kisgyereknek a homokozóban való játék, kislapát nélkül. Boyle okosan és nem bántóan keverte össze a már jól ismert és ütős kliséket melyet az Alien-ből, a 2001 Űrodessziából, a Halálhajóból emelt át a Napfénybe.
11. Halálhajó (1997), Event Horizont
Azt nem értem, ha Paul W. S.Anderson képes volt erre az összetett, jól felépített és ragyogóan levezényelt sci-fi horrorra, akkor innen hogy lehetett egy erős lejtmenetbe kapcsolni A katonával, az Alien Vs.Predatorral, vagy a sokadik Kaptárral. Nagyon alulértékelt alkotás a Halálhajó, és az az ismeretlen és megfoghatatlan gonoszság teszi annyira félelmetessé, és emlékezetessé. Nem redukálódott le arra az egyszerű és agynélküli filmekre mint a további fő művei. Ritkán érzem azt egy filmnél, hogy gyorsan lett vége, kértem volna belőle még repetát. A kissé B-kategóriás illat nem holmi furcsa érzet, néhol elkaphatja a nézőt az a beteg, ijesztő, és egyben szorongató érzés melytől kilépünk a komfortzónánkból. A kiszolgáltatottság érzését jól és gyakran alkalmazza az irányító Anderson, ezért sem értem, hogy nem lett belőle egy új Ridley Scott. Hasonló időben rajtolt a mozikban a Gömb-bel, de az idegtépő és félelmetes hatást ott már csak apró nyomokban található, mint pöttyös rudiban a mogyoródarabka.
10. Az első ember (2018), First Man
Damien Chazelle (rendező) nagyszerű filmjében bemutatja a Világ egyik leghíresebb emberét Neil Armstrong-ot olyan szemszögből, ahogy eddig még nem ismerhettük. Ryan Gosling kifinomult játékával világossá válik, hogy bizonyos szempontból személyisége teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Az Első Ember megpróbálja lerántani a leplet főhösünkről, milyen ember is volt Ő valójában. Mélyen bensőséges és egyben kozmikus film különös kombinációja a First Man. Olyan felvételekben lehet részünk ahol nagy adagban kapjuk a bámulatosan magával ragadó képi impulzust, mely azt eredményezi, hogy ebben a tökéletesen kivitelezett 50 évvel ezelőtti űrutazásban a három űrhajós mellett negyedikként mi is ráléphetünk a Hold felszínére. A film pontosan tükrözi milyen kitartó és áldozatos munkával haladt a célja felé az első holdraszálló, és mennyit küzdött a sikerért. Ritka realisztikusággal, és részletességgel oldotta meg a rendező-főszerepő páros e „feladatot”.
9. Wall-E (2008)
Képes volt önmagán túllépni a Pixar a Wall-E-vel, hisz igazán sokrétű, egyedi, és maradandót hozott létre a kis robot történetével. Számomra a legzseniálisabb animáció mely valaha is láttam. Talán a korosztálynélülisége miatt is ütött bennem akkorát, melyet ritkán ér el bármi ebben a zsánerben. Meglepő de rengeteg emberi tulajdonságot voltak oly szépen kifejezni az élettelen kis szereplőkkel. Mernek kockáztatni, és merészet húzni. A Pixar iszonyatos ereje abban is kimutatható, hogy a szélesebb nézőközönség bevonzásával is jól bánik, hisz a gyermekünkön kívül mi is képesek vagyunk a tökéletes szórakozásra, nem csupán testileg vagyunk jelen a moziban. Oly kreatívak, fáradhatatlanok, ötletesek, humorosak, és az aprólékos kidolgozásuk miatt emelkednek ki az átlagból, és ezáltal teszik alkotásukat felejthetetlenné. Pont mint a kis Wall-E. A romantikus vígjáték sosem volt ennyire szépen megrajzolva, mint most. Kötelező helye van 9.-ként…úgy hiszem.
Article Tags: 2001 Űrodesszia · Alien - A nyolcadik utas a halál · Apollo 13 · Az első ember · Csillagok között · featured · Gravitáció · Halálhajó · Hold · Mentőexpedíció · Napfény · sci-fi · Solaris · űr · Wall-E
