10 filmklisé, amelyeket a rendezők bár menőnek tartanak, a nézőknek viszont már korántsem ilyen népszerűek
Néhány filmklisé, amik hihetetlenül népszerűek lettek, levették a lábáról a közönséget. Az idő múlásával azonban egyes cselekményfordulatok, ami egykor bejövős volt, mostanra már unalmassá váltak. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a forgatókönyvek sem éppen a legjobbak, akkor az rendkívüli mértékben ronthatja a sztorikat. Az internetezők olyan dolgokat osztottak meg, amelyek manapság már tönkre teszik a filmeket.
1. Szimpatikus gazemberek
Ha egy sztori szimpatikus gazemberekről szól, azokat könnyű megírni és a karakterek által kiváltott hatás óriási. Manapság szinte minden film kitalál egy szívszorító történetet. A szimpatikus gazemberek szerepeit pedig már túlzásba viszik. Tragikus történeteik pedig tönkreteszik titokzatos aurájukat. Néha a gonosz embereknek egyszerűen csak gonosznak kellene lenniük.
2. Harci viccek
Az ügyes technikáknak köszönhetően a durva harcjeleneteknél a csata hevében igencsak hatásos lehet egy-egy poén elsütése. Rejtély, hogy a karakterek hogyan tudnak beszélni, miközben szó szerint az utolsó leheletükig harcolnak. A Marvel itt-ott gyakran beépít harci vicces beszólásokat, amikbe már a legnagyobb rajongók is belefáradnak.
3. A karakterek nem tudják végig mondani gondolataikat
Úgy tűnik, hogy a karakterek soha nem jutnak el egy mondatban a végkifejletig. Mindig úgy kell beszélniük, mintha esszét írnának. Először jön a bevezető: „Várj, hallgass rám!” Aztán a gondolat többi része soha nem folytatódik, mert valami, vagy valaki megakadályozza, hogy elmondják közlendőjüket, vagy senki nem akarja meghallgatni őket.
4. Az ellenségekből szerelmesek
Eleinte utálják egymást, aztán szerelembe esnek. A cél az, hogy némi érzelmi feszültséget és karakterfejlődést adjanak az adott történetekhez. Ha jól van megírva a sztori, akkor magával ragadó és vicces lehet. De ha valami elromlik, akkor az a kapcsolatra is rányomja a bélyegét, a végeredmény pedig élvezhetetlenné válik.
Article Tags: featured · filmklisé · filmklisék