ZANOX – Kockázatok és mellékhatások (2022) – Kritika

Baranyi Benő a Nemzeti Filmintézet támogatásával elkészítette első nagyjátékfilmjét, amely az Idétlen időkig tinifilmesített, magyar néplélekkel és annak komikumával átitatott feldolgozása. Az ötletimport mindig szép dolog, azonban felvetődik a kérdés: mennyire szorítja háttérbe az inspiráció a kreativitást, illetve mennyire képes egy egyedi koncepció leszakadni az arra írt környezetről és tündökölni – esetünkben – egy közép-kelet-európai miliőben.

Misi (Előd Bálint) beveszi a kísérleti, szorongás elleni ZANOX-tablettáját, majd egy Tesco-s szatyornyi bundáskenyérrel indul az érettségi szóbelijére, amin sikerül többé-kevésbé átvergődniük Jankával (Erdős Lili). A láthatóan szerelmes lány elhívja Misit az esti búcsúbulira, aki nem szeretne menni, majd idő közben Janka miatt meggondolja magát, így útnak indul kihasználni az utolsó lehetőséget. Egy gyilkos ámokfutását és egy sorozat balszerencsét követően kórházba kerül, ahol Józsi bácsi megkínálja házi pálinkájából a kedélyek nyugtatására, majd Misi egy korty utáni rosszul- és furcsánlétet követően újra az érettségi előtti reggelen találja magát, a bevett ZANOX tabletta után közvetlenül.

Ezúttal a történet nem tűnik egyszerűnek és talán ez fogja a film sikerét is okozni: a ZANOX egy pszichothrillerbe átcsúszó, egyszerűbb időutazós vígjáték, a sajátos csavarjaival képes a néző figyelmét foglyul ejteni, majd a feszültséget egy könnyed viccel feloldani.

Mint ahogyan említettem, az alapkoncepció egy kellemes inspirációra épül, viszont ez csak a történet vázát határozza meg, innen még bőven lehet mit rontani, korrigálni. Ezúttal pedig az Idétlen időkig próbabábujára a magyar valóság impozánsan kreatív, helyzetkomikumon alapuló viccekkel tűzdelt, színpompás ruhája lett felöltve – a film szövetéből csak úgy árad az önreflexió. Jó pár vígjátékot láttunk már elhasalni természetesen helyzetkomikumtól függetlenül is, viszont Baranyi Benő filmjében szinte minden apróbb vicc szociológiai kutatások mélységét feltételezi az egyszerűség ellenére is: a szereplők baklövéseit és cselekedeteit látva a magunk esendőségén, bugyutaságán röhögünk, mert hasonló helyzetek százával történnek meg itt nálunk, Európa egyik kis országában, Magyarországon.

Ha szociológiai kutatás nincs is mögötte, az őszinteség az, ami hiányzik a magyar filmművészetből rengeteg esetben: a ZANOX pedig akkor sem féli meglépni a nevetségessé válást, ha amögött személyes és kollektív drámák és kudarcok sorakoznak és bemutatja, hogy az első lépés a szórakozás felé ezen kudarcok le nem tagadása.

Ellentmondásosnak tűnhet, de ezt a mélységet egy tinifilmes környezetbe ágyazva kapjuk meg, ami leginkább nosztalgiafaktorként funkcionál: kétségtelen, hogy a 30 év alattiak a fő célközönség, sőt a frissen érettségizettek tudnak talán a legjobban szórakozni, ahogyan Misi újra és újra Mátyás királlyal szenved.

A két fiatal szerelmi szála is rengeteg bonyodalmat, örömöt, csalódást okoz, lépésről lépésre nézhetjük, hogyan alakul kapcsolatuk, amelyet színészi játékuk segít átélhetővé tenni – pár hibával. A színészi játékot illetően vannak karakterek, akik hibáikkal kizökkentenek, viszont vannak üdítő kivételek is, így összességében élvezhető a történet. A jó pár bulijelenet, habár nem is a legerősebb, a fülbemászó, olykor 80-as éveket imitáló zenéivel kellemes élményt tud okozni, igaz, néha zavaróan hangosra keverték.

Baranyi Benő első filmje egészen impozánsra sikeredett és nagy reményekkel indul majd premiernek, habár a Katinkával kapcsolatban is voltak elvárásaink, amelyek nem teljesültek. A koncepció megfelelő importjához kellett a rendezői teljesítmény, nem lett volna elég más teljesítményéből gazdálkodni, így egy kellemesen önreflektív alkotás tudott születni, amit azoknak ajánlok elsősorban, akik elvesztették hitüket, hogy készülhet kreatív és szórakoztató magyar film – a ZANOX üdítő példa erre.

//Kritika: Csuka Gergő//

Az északi (2022) – spoilermentes kritika