CODA (2021) – Kritika

A CODA tarolása a 94. Oscaron sokakat nagyobb pofonként ért, mint amit Will Smith tudott kiosztani Chris Rocknak, talán még váratlanabb is volt. A díjátadót követők nagyrésze – miután Jane Campion kurzusfilmjével elvitte a legjobb rendezőnek járó díjat – A kutya karmai köztre vagy az addigra 6 aranyszoborral büszkélkedő Dűnére tette volna meg tétjét, de még a Vezess helyettem is nagyobb esélyes volt. Mégis hogy történhetett, hogy egy süketekről szóló, Apple TV-n megjelenő családi film vitte el a legrangosabbnak járó díjat?

A CODA a 2014-es francia A Bélier család remake-je, története egy süketnéma halászcsalád egyszerű, de viszontagságaival és örömteli pillanataival átélhető életét járja körbe. A cím a „Child of Deaf Adults” kifejezést takarja, amely a főszereplőre utal: a négyfős család legfiatalabb tagja, Ruby (Emilia Jones) az egyetlen, aki hall közülük. Ezáltal ő válik minden hétköznapi helyzetben a fordítóvá, tőle függ a családja megélhetése és innen ered a konfliktus kialakulását elősegítő bonyodalom is: tehetsége oly módon mutatkozik meg, amit szülei és testvére nem képesek megérteni, így rendesen támogatni sem tudják – ez az éneklés.

Ruby visszahúzódó, sorból kilógó tinilány-karaktere semmi újdonságot nem képvisel, szorosan kapcsolódik hozzá a szerelmi szál, a szárnybontogatás érzése, valamint a családról való leszakadás vágya, függetlenedés, emellett kliséi miatt válik azonosulhatóvá, viszont a színészi játék az, ami kellő élettel tölti fel karakterét. Mindezek ellenére – a film legnagyobb pozitívumának is kikiáltható – apja, Frank karaktere, akit Troy Kotsur alakít mindvégig zseniálisan, ő a film egyetlen eleme, ami Oscar nyertes minőséget és nem rossz ízlést közvetít. Bohókás, vicces, néha kínos apafigurája egy teljesen autentikus szereplőt képez le, amit nem sikerült kellő mértékben mérgezni a klisékkel, így a hiteles szerephez egy minőségi alakítás társul, amelynek természetessége elfeledteti az érzést, hogy éppen egy színészt látunk munkálkodni. Csupán a lenyűgözöttség érzése engedi meg, hogy az elismertség érdemét Troy Kotsurhoz társítsam és ne a már előre meghozott Oscar-kvóták szellemiségéhez, vagy az ízléstelen kliséfavorizáláshoz.

Na de ne feledjük a rengeteg negatívumot, ugyanis ennek az ízig-vérig hollywoodi kliséhalmaznak elsősorban a története a gond: a középszerűnél nem színvonalasabb sztori kevés közlendővel és silány gondolatisággal ellátva egyetlen kérdésre keresi a választ mindvégig. Ruby döntésein keresztül szemléljük, hol választódik ketté a család érdeke, szolgálata, valamint az, amit valójában szeretne csinálni, amiben tehetséges. A koncepció ezeket az alapvetően nem ütköző álláspontokat fordítja szembe a halláskárosult család megélhetésének és Ruby kiteljesedésének dimenziójában, viszont mindezt felszínesen, ízléstelenül, érzelgősen teszi, kipréselve egy giccses, csöpögős katarzistalanságot.

Felsorakoztatja ugyanazon elemeket, amiket minden hollywoodi családi film évtizedek óta kijátszik és lelkiismeret-furdalás nélkül próbál velük előzni egy szélső sávon a generációkat megszólító, mesterkélt hangulatával a közlés és a minőség rovására.

A mindezek ellenére egyáltalán nem kudarcos limonádémozi meglepően semmivel sem több, mint egy közepes átlagfilm, leszámítva Troy Kotsur színészi alakítását, amely aprócska fedezék csupán a jókora giccszuhatag elől, ami alá az akadémikusok széles mosollyal álltak be, demonstrálva takargatnivaló ízlésük dominanciájából fakadó Stockholm-szindrómájukat. Végtelen egyszerű történetével a legjobb forgatókönyv díját is behúzta, és vált a 94. Oscar-gála sikerfilmjévé Sian Heder CODA-ja: az Akadémia díjátadóját érintő hatalmas krízisét egy borzasztóan jelentéktelen alkotással próbálta kezelni – nem volt miről igazán elvinnie a figyelmet Will Smith kétes akciójának. Még szerencse, hogy van az a „legjobb idegen nyelvű film” kategória, amelyből maximum egy alkotás néha elnyeri a megtiszteltetést, hogy a legjobb filmnek is jelölik, mert a külföldi filmek nélkül nehéz lenne bárkinek is az Oscar minőségére hivatkoznia.

//Kritika: Csuka Gergő//

10+ színész, aki haza vihetett egy életre szóló ajándékot filmje forgatásáról