Stratégia és küzdelem a belső emberünkben | A kupaktanács (The Board) – Kritika
Hat hétköznapi alak vitatkozik egy szobában. Mr. Értelem, Mr. Szív, Mr. Lelkiismeret, Mr. Emlékezet, Mr. Érzelem és Mr. Akarat természetesen. Nélküle nem menne az egész. No meg a többiek se jutnának dűlőre önmagukban, egészen úgy látjuk, a filmet nézve.
Nyilván az Agymanók ötlete jön fel először, esetleg a 12 dühös ember, már aki azt még ismeri. A kisfilm (34 perces) viszont jóval az Agymanók előtt készült, éppen hat évvel (2009) úgyhogy plágiumról nemigen lehet szó. De a két történet kétség nélkül mutat hasonlóságot. Itt és ott is egy nagy belső tusáról van szó, aminek kimenetele az egész személyiséget meghatározza. Mostani esetünkben annál jóval többet is; a címben jelzett megbeszélés résztvevői ugyanis nem csak lelkünk különféle attitűdjeit, hangulataink főbb összetevőit személyesítik meg, mint a Pixar-animációjában, hanem a teljes „belső” embert. Igy aztán a Kupaktanács tényleg dönteni hivatott, akár élet és halál kérdéseiben.
Az emberi tudat ilyesfajta felosztását persze hiába keresnénk orvosi tankönyvekben. Viszont a „Könyvek-Könyvében” (na, melyik az?) akad ezekre utalás, még ha így, ebben a formában nem is találkozunk ezzel az antropológiában ott sem.
A felsorolt urak tehát ülnek egy ódon asztal körül és érvelnek, kontráznak és rekontráznak. Mindenféle régi jelenetek hologramjai jönnek fel Mr. Emlékezet kissé ódivatú laptopjából, melyek a Személyiség (akinek a fejében, ugye, ülnek) múltbeli átéléseire utalnak. Ahogy látjuk, van több zűrös ügy persze, közülük az egyik igazán kemény, ami a Kupaktanács (más fordításban: Bizottság vagy Ítélőtábla) egyes tagjainak mintha kényes tabutéma lenne. Főként Mr. Szív nehezményezi annak a régi dolognak az előhozatalát, s mi ravasz nézők ebből sejtjük, hogy a sajnálatos dolog az egész Személyiség sérülését eredményezte.
Ám létezik kiút „számukra”. Van egy ajtó ugyanis a háttérben, a kulcslyukon keresztül valamennyi fény szűrődik be a tanácskozók szobájába. Igaz, csak Mr. Lelkiismeret látja, de hát az ő dolga épp ez (is): meglátni a lassan egyre depresziósabb társaságban az egyedüli kivezető utat. Ez pedig nem más, mint Valakinek a behívása a szobába, aki egyedül méltó elfoglalni az asztalfőn üresen hagyott széket, ami (ahogy egy idő után jobban látjuk) egy díszesebb szék, talán egy trónszék. Nyilván egy nagy példázat mindez.
De eléggé pontos, úgy is mondhatnánk, szakszerű diagnózis az ember vergődéseiről, a tettei miatti lelkifurdalásról és persze a hárító, önfelmentő mechanizmusokról, melyeket többnyire Mr. Érzelem indítványoz, egy bohókás-excentrikus figura, aki a fajsúlyos témákat minduntalan visszaterelné „Rachel tegnapi kiskosztümjének” látványához – meg az idekapcsolódó képzetekhez, természetesen.
Ám a többiek nem hagyják a nagy döntést elodázni, így nem csekély háborúság támad a Személyiségen belül, hogy akkor most ajtót nyissanak-e annak a Valakinek végül. Vagy inkább ne.
A film hátránya a kissé elavult (vagy inkább kevésbé profi) látványvilág, amit nyilván az alacsony költségvetés magyaráz. Meg hogy egy-két szereplő egyértelműen nem főállású színész, ám ezzel végére is értünk a kifogásoknak. Mert a párbeszédek igen jók, a kisebb fordulatok kellően árnyaltak, a drámai csúcsponthoz pedig úgy érkezünk meg, hogy az érzelmeink is kellően megindulnak. Mr. Szív alakítása egyébként ismertebb-népszerűbb filmkategóriákban is simán megállná a helyét. Nem is csodálkozunk, mikor kiderül a stáblistáról, hogy a színész (Brett Varvel) a rendező is egyben, egy neves konzervatív karikaturista fia.
Az alig félórás film frappáns és szerencsére nem szájbarágós tanmese az emberben dúló tusákról és bonyolult döntési mechanizmusainkról. Ajánlható kamaradráma-kedvelőknek, akik szeretik a magvas párbeszédeket és azokra oda is tudnak figyelni. Ezen felül pszichológus hallgatóknak egyenesen kötelező. De legfőképp hasznos útmutatás mindazoknak, akik most a gödör fenekén tartózkodnak, vagy épp egy sötét szobában érzik magukat a teljes reménytelenségben…
//Kritika: Pálfy Gyula//
Megbocsáthatatlan (The Unforgivable, 2021) – Kritika
Article Tags: A kupaktanács · Brett Varvel · Bruce Crum · Daron Day · Drew Varvel · featured · Gary Varvel · Terry Varvel
