Nyerd meg az életed (Squid Game, 2021) – 1. évad – Kritika

Ha fogod Az éhezők viadalának elitjét, a Fűrész élet-halál játékának koncepcióját és összekevered a koreai filmművészet kapitalizmus-kritikájával, akkor megkapod ezt a végtelenül népszerű, első, globálisan a köztudatba ivódó távol-keleti sorozatot. De mi a titka a nemzetközi elismerésnek? Tényleg ilyen színvonalas és komplex a Squid Game, mint amilyennek mondják?

Hwang Dong-hyuk rendező több, mint egy évtizede készült el sorozatának forgatókönyvével, azonban leginkább finanszírozási problémák miatt képernyőre vitele nem történt meg. Az azóta létrejövő, sorozatgyártásnak kedvező „Netflix-kultúra” teremtette meg elkészülésének előfeltételeit, amelyet a Királyság – szintén Netflixes – koreai sorozat sikere, valamint a hazai sorozatiparuk színvonala előlegezett. Akárcsak A nagy pénzrablásnak, a Squid Game-nek is könnyű volt támogatást biztosítania a hatalmas sorozatstreaming-platformnak: minél kommerszebb, annál jobb, hiszen minél nagyobb függést alakít ki, annál nagyobb lesz az oldal forgalma. A puszta üzleti érdek koncentrátuma vezetett a Társadalmi dilemma dokumentumfilm Netfilxes megjelenéséhez, amely az azt megjelenítő platform algoritmusa ellen is szólal fel, miközben a néző szeme elé tereli saját kritikáját.

Ehhez képest a Squid Game a kapitalizmus-kritika trójai falova, egy olyan midcult, amely formailag a tömegfilmkedvelők tetszését is elnyeri, viszont tartalmilag jóval több, mint ami a felszínen látszik.

Dél-Korea a nyugati civilizáció távol-keleti bástyája, ahol a kapitalizmus a II. világháborút követően gyenge társadalmi alapokra épülve mai napig híres embertelen mivoltáról. Filmművészetének rengetegféle inspirációt képes nyújtani az esélyegyenlőtlenség, a nyugati civilizáció problémái, valamint a kapitalizmus externáliái. Ezen nyugatias léthez társul egy kevésbé polgári, de annál őszintébb és alázatosabb társadalomból kiforrt kultúra, amelynek már az ezredforduló környékén lételeme volt az önkritika és a saját démonaival való leszámolás. Ez a szellemiség párosul a Squid Game-ben egy formailag kommersz köntössel és alkot egy komoly kapitalizmus-kritikus elegyet, amely heroizálja elnyomott, szegény szereplőit.

Leginkább ennek ellentéte, mert az élet-halál harcot vívó karakterek szerepe ki van hangsúlyozva, így azokat felelősségük teszi antihőssé. A sorozat erősségévé válik, hogy a realitás talaján marad egész végig, ugyanis senkinek sincs elmosva a felelőssége, valamint a film során megjelenő számadatok hiteles képet festenek a társadalmi rétegek közti szakadékokról.

Komplexitása leginkább a szimbolikában testesül meg: a játék kitalálói soha nem kényszerítettek senkit semmire, ha úgy tetszik, csak a kontextusért felelősek, míg a tartalmat, ami a játék helyszínén történik, azt csakis az emberi tényező alakította – mondja a kitaláló.

A játékok célja érdekes kérdéseket vet fel, ugyanis értelmes magyarázat nincs azokra, viszont a koncepció hiánya szándékos. A fogyasztói társadalom csúcsán megtapasztalható érzés – még éhes vagy, de már nincs mit enni – felelős a képernyőn látott drámáért és hozta létre a brutális játék előfeltételét képző konzekvens három szabály egyikét, amely a lelket ragadja el: ha a többség úgy dönt, mindenki hazamehet. Ez az a dilemma, ami egy idő után legitimizálja a játékot, ugyanis a kiválasztottak egytől egyig életüket kockáztatták a busás nyereményért, ami a kellő szociális és pénzügyi háttér hiányáról fest szívszorító képet.

Mégis hogy lehet, hogy potenciálisan minden idők legnézettebb sorozatává váljon a Squid Game? A Netflix – mint közvetítő platform – jelentősége mellett egyszerre két igényt tud kiszolgálni: a konzekvens szimbolikát és a kritikai attitűdöt kereső művészfilmkedvelők megszólítása mellett egy véres reality-show kommersz jellegével képes elnyerni a tömegfilm híveinek bizalmát. A legpozitívabb visszajelzés a nézőktől pedig az, hogy a sorozat megnézését követően rengetegen kezdtek el a távol-keleti sorozatipar és filmművészet kirakatai előtt szórakozást keresni. Ha valaki az Élősködők sikere nyomán nem kapta fel a fejét és nem keresett dél-koreai mesterművet, a Squid Game egy további érv lesz számára a mulasztás pótlására.

//Kritika: Csuka Gergő//

Minden létező rekordot átadott a múltnak a Netflix új sikersorozata