Nevem Senki (1973) – Nosztalgia kritika

Ki ne ismerné a vadnyugatos filmek legnagyobb klasszikusait, mint például a Jó a rossz és a csúfot, a Hét mesterlövészt vagy a Volt egyszer egy vadnyugatot. Szerintem minden fiú gyerek belegondolt már abba, hogy milyen lehet cowboyként a végtelen prérin lovagolni. Bár szerintem ezzel a gondolattal sokan felnőtt korukban is eljátszanak. A western filmek hozzá tartoznak az amerikai történelemhez még akkor is, ha mesterséges Egyesült államokat kapunk általuk, amely valójában sosem létezett. Hollywood egy egész ipart épített fel westernre, ami még ma is ontja a filmeket, mint például a 2010-es Félszeműt, vagy a 2012-ben készült Django elszabadultat. Engem meglep, hogy sokan nem ismerik az egyik legnagyobb vadnyugatos alkotást, bár igaz stílusával alaposan kilóg a sorból. A Nevem senki című film 1973-ban jelent meg a mozikban. A főszerepben a közelmúltban lett 82 éves Terence Hill és a szintén jól ismert, Oscar díjas Henry Fonda.

A kétszeres Oscar és Golden Globe-díjas Henry Fonda látható a nagyszerű western filmben

Egy Senki nevű bohókás fiatal cowboynak (Terence Hill) egész életében egyetlen egy nagy példa képe van Jack Beauregard (Henry Fonda). Senki vidáman tengeti napjait mikor találkozik a villám kezű, a törvényt szolgáló példaképével. Az öregedő Jack felvilágosítja a szintén gyorsan tüzelő idegent, hogy ő már békés időkre vágyik és a visszavonulást tervezi. Senki nem hagyja, hogy egy ilyen hős csak úgy névtelenül eltűnjön mint a pára. Ezért egy utolsó, minden idők legnagyobb párbaját szervezi le Jack Beauregard és a százötven fős vadak bandája közt.

Tonino Valerii alkotása a komoly vontatott Western stílust és a könnyed vígjáték műfajt zseniálisan hozza összhangban.

Így egyszerre szórakoztat minket a film és egyszerre varázsol el bennünket a vadnyugat tája és hangulata. A komikumot Terence Hill, a higgadt komolyságot pedig Henry Fonda képviseli a produkcióban. Mind a ketten ugyanazokat az értékeket, erényeket vallják csak a saját maguk stílusában. A rendező két teljesen eltérő típusú és ritmusú embert mutat be a film során. Valerii a főszereplő pároson keresztül kiválóan mutatja be nekünk azt, hogy nem az számít, hogy az embernek milyen az egyénisége vagy a beállítottsága, hanem az, hogy milyen értékeket hordoz magában és milyen erényeket képvisel. Lehet valaki szűk szavú mogorva, vagy laza bajkeverő nem számít. Csak az, hogy mi vezérli az embert a cselekedeteiben tetteiben. A produkció szerint már csak nagyon kevesen vannak, akik becsületesen az igazságért élnek, de csak ők számítanak igazán a banditák, csalók világában. A készítők a Western világán keresztül mutatják be a mai korunkat és fogalmaznak meg társadalom kritikát.

Terence Hill a Nevem Senkiben is a jól megszokott figurát hozza, amit ezúttal is zseniálisan ad elő

A Nevem senkiben egy egyszerű meseszerű történettel szemléltetik a mozi mondanivalóját, amit a végén Jack Beauregard el is magyaráz nekünk. Azt az egyszerű igazságot, hogy nem mindenki akar rosszat, aki a fejünkre tojik és nem mindenki akar jót aki ki húz a kakiból, nagyszerűen szemlélteti és mutatja be nekünk az 1973 alkotás. Terence Hill és Henry Fonda fantasztikus teljesítményét Ennio Morricone páratlan zenei kísérete emeli még magasabb szintre.

A Nevem senki mindvégig magával ragad minket és a vontatott stílusa ellenére is a remek humora és mély tartalmának köszönhetően végig élvezzük a filmet.

Ugyan lehet, hogy Henry Fondának vannak híresebb filmjei, mint például a Tizenkét dühös ember vagy a Volt egyszer egy vadnyugat és Terence Hillt is inkább Bud Spenceres produkcióiból ismerhetjük. Ám a Nevem senki mindenképpen, mindkettőjüknek a legjobb munkáikhoz tartozik. Az 1973-as kiváló alkotást, nagyon nagy kár lenne elfelejteni mert az egyedi stílusa mellett nagyon tartalmas és színes üzenettel rendelkezik.

Meghatódtak a rajongók: Terence Hill fia és Bud Spencer lányai közös képet készítettek

(Címlapkép forrása)

//taki//