Keserédesen kellemes | Kritika: Egész életem (All My Life, 2021)

A megtörtént eseményeken alapuló filmek táborát erősíti a romantikus Egész életem (All My Life), és ettől az erős felütéstől már másként fogadjuk a látottakat. 27375 nap egy átlag élet… üzeni a film.

Az, hogy ebből mi mennyit kapunk a Jóistentől, soha nem tudhatjuk, és csupán akkor gondolunk bele, hogy kevés volt, amikor rádöbbenünk, mennyi a hátramaradt napok száma. A szerelem az egyik legközhelyesebb téma, amit vászonra vittek az elmúlt több mint egy évszázadban a filmtörténelemben. Talán nincs is különb műfaj a romantikánál, amit képesek vagyunk sokféle verzióban befogadni, hisz szívünk lüktetése és lelkünk bizsergése képes visszahozni a megélt idilli érzéseinket, milyen is a románc “fogságában” lenni. Ráadásul, ha egy kis eredetiséget is tudnak belecsempészni az alkotók, akkor már elérheti azt, hogy kilépjen a film a normából.

Most is valami hasonló történik, hisz az Egész Életem rendelkezik egy különc, édes bájjal, ami miatt érdemes tenni vele egy próbát. Olyan fiatal, életvidám pár valódi történetét követhetjük nyomon, akik az esküvőjüket tervezik, amikor beüt a gebasz.

A leendő vőlegénynél, Solomonnál májrákot diagnosztizálnak. Félreteszik vágyukat, lemondanak az álomesküvőről, azonban a jóbarátoknak hála, képesek megvalósítani a nem mindennapi nagy napot. Marc Meyers direktor nem próbál egzisztenciális kérdésekkel foglalkozni, nem mélyed bele a betegség kérdéseibe, tehát nem avat be minket a dráma vonalába. Részletes tájékoztatást sem kapunk Solomon állapotáról, a fizikai és a rákkezelés érzelmi pusztításáról. Párja, Jennifer csak azokra a napokra akar visszapillantani, melyek emlékezetesek számára, és jó emlékkel él benne. Megpróbálják életre szóló emlékekkel megtölteni szívüket, az együtt töltött hátralévő közös napokban. Solomon a betegsége miatt attól tart, hogy az emberek csak egy özvegyet fognak látni fehérben, de Jennifer ezt másképp fogja fel, és megnyugtatja: Én vagyok a menyaszonyod, és boldog vagyok, hogy ezt láthatod.

Azért is idéztem a filmből, mert ezt a hibát mi is elkövetjük a való életben, mert sokszor azzal foglalkozunk, hogy ki és mit fog gondolni az életünkről, amit élünk. Ki nem sz@rja le a másikat, ha mi a boldogságunkat éljük meg? Todd Rosenberg forgatókönyvíró belevitt jó pár édes pillanatot a történetbe. A szerelmes Solomon és Jenn kidolgozzák a jövőt formáló terveiket. A filmben a felhőtlen és önfeledt pillanatok közé tartozott, hogy az egymás iránti szerelmünk mennyire megváltoztatott olyan egyszerűen unalmas dolgokat is mint pl. a fogmosás. Az alkotás legőszintébb pillanatai voltak ezen képsorok.

A jobbik fajtából kerül ki az Egész életem romantikus dráma, de nem képes szintben felérni a Csillagainkban a Hibához, vagy a Csillag Születik-hez, ha már viszonyítani akarjuk a látottakat.

Ahhoz azonban, hogy egy kellemes, keserédes másfél órát okozzon, arra tökéletesen megfelel. Ha a közeli időszak hasonló kis “édességeit” veszem figyelembe, akkor mindenképp túlnövi a giccsesre sikeredett Éjjeli Napfényt, az időcsavarokkal játszadozó Nap Nap Utánt, és a Miután-t melynek a vesztét a túl lassú történetvezetés okozta. Édesen mutatja be Meyers azon szerelmi állapotot, mely a két szereplő közt alakul ki. Nehéz leírni, mit éreznek a fiatalok, hisz az egyik legcsodásabb ajándék az övék, amit az élettől kaptak. A sziruposság szerencsére kevésszer érzékelhető (lánykéréskor) és nem nagy adagokban, így jóérzésű vidámság lengi körbe a film közel felét. Utána a rendező a dráma útjára téved, és bizony kicsit el is veszik benne, mert a határozott kéz, mely oly nagyszerűen irányította eddig a történetet, sajnos erőtlenné válik.

Az átlagba belesimulva, és puskaporát ellőve sok újdonságot nem nyújt a film, de ez nem jelent negatívumot, könnyen megbocsájtunk Meyersnek, hisz nem ügyetlen és túljátszott a vég, amit kapunk. A végére szép és megfontolandó gondolatokkal gazdagít minket Jennifer. Valóságosan és jól visszaadva tükrözi az Egész életem azt a lelkünkben zajló, gyönyörű állapotot, amikor az érzelmi kötődésünk maxra van állítva a másik fél iránt. Azt, hogy milyen folyamatok zajlanak bennünk, tökéletesen láttatja, mutatja be a két ifjonc színész.

Ha hiszel a végzetben, a neked rendelt társban, akkor ki kell tartanod, mindent félrelökve… üzeni a film.

Azonban az élet sajnos nem ilyen egyszerű, hisz számos olyan körülmény adódhat, amivel nem lehet ily könnyen megbirkózni, akármennyire is hajt minket a szívünk a nagybetűs BOLDOGSÁG felé.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

Filmek, amelyek kicsi költségvetésük ellenére hatalmasat kaszáltak