Kritika: Hang nélkül 2 (2021) Amikor a koronavírus kezdetén bezártak a mozik és minden hollywoodi premier halasztásra került, az egyik legfájóbb seb a Hang nélkül 2. bemutatójának késleltetése volt. A korszakalkotóra sikerült első rész után mindenki kíváncsian várta, vajon milyen lehetőségeket tartogat a folytatás. Odavoltál az első filmért? Akkor a második rész sem fog csalódást okozni. Legalábbis sok szempontból nem. Már az első percekben belemarkolunk székünk karfájába és szinte saját lélegzetünket is visszatartjuk, nehogy hangos szuszogásunk felénk terelje a mozivászon gyilkos lényeit. Egészen hihetetlen, de a feszült hangulat az egész játékidőt végigkíséri, szinte alig van néhány lélegzetvételnyi szünet két pattanásig feszült jelenet között. A hangulatért nagyban felelős hang effektek alkotóinak innen is pacsi, ismét elképesztő munkát adtak ki kezeik közül. Történet részről nézve a film sajnos nem hozott jelentős újításokat. Kapunk egy kis bepillantást a lények előtti időszakba, de olyan, egyébként fontosnak mondható kérdésekre továbbra sem kapunk választ, mint pl.: Honnan jöttek a földönkívüliek? Milyen célból érkeztek a Földre? Annyit tudunk róluk, mint eddig: Kiválóan hallanak és ösztönösen gyilkolnak. Ez minden. Szintén fájó seb a szerető férj és védelmező apa, John Krasinski hiánya. Jelenléte valahogy az egész Abbott családot közelibbé tette. Különös, de családfői szerepét sokkal inkább lánya, mintsem annak fiútestvére vette át. Utóbbitól többnyire most is csak ijedten kerekedő szemeket kapunk, ami egy idő után engem már szabályosan idegesített. Színészi szempontból egyébként nem érheti több szó a ház elejét, mind Emily Blunt, mind az újonnan felbukkanó Cillian Murphy zseniálisan hozza a szerepet. Bár valamiért az én fejemben thrillerként maradt meg a Hang Nélkül, ezzel kapcsolatban minden kételyt eloszlatnék. Ez egy kőkemény horror film, jump scare jelenetekkel, hullákkal és sötét helyekkel teletűzdelve. Az első részben valahogy megnyugtatóan hatott, hogy gyakorlatilag a film egésze az Abbott család otthonában játszódott, itt azonban már ez sem mondható el. Elhagyott és romos raktárépületek, rozsdás vonatszerelvények és gazos vasúti sínek szolgálnak a jelenetek helyszíneiül. Érdekesen mutatja be azt is a film, hogy miként hat az emberekre a bujkáló, reményektől mentes élet. Ösztönlényekké válnak, más személyek lesznek. Háborús veteránokra emlékeztető személyiségjegyek ezek. Összességében elmondható, hogy a második részben sem lehet csalódni, de a történet nem tartogat sok újdonságot. Az a fajta forradalmi jelleg, amit a Hang Nélkül első filmje hozott, itt már nem fog újként hatni. Egy izgalmas és hátborzongató horrorfilmre számíthatunk. Azoknak a nézőknek, akik bár utálják az ijesztő filmeket, valamilyen csoda folytán mégis azon kapják magukat, hogy barátjukkal, barátnőjükkel már az első jeleneteket nézik, lenne néhány gyakorlati tanácsom: 1. Amennyire csak lehet, csússzunk le székünkön, így a mögöttünk ülők nem látják tulajdonképpen mennyire parázunk. 2. Kezeinkkel fedjük el teljes arcunkat olyan módon, hogy két mutatóujjunk fülcimpáinkra tapadjon, két kisujjunk pedig látásunkban korlátozzon. 3. Ha mindez megvan, már csak arra kell koncentrálnunk, nehogy meghallják hangos kiáltásainkat. Ennek módszerét már a ti fantáziátokra bíznám. //Kritika: Strancz Ármin// https://www.filmezzunk.hu/2021/04/26/12-horror-film-amiket-valos-esemenyek-ihlettek/