Űrpiknik (2021) – Kritika Badits Ákos első nagyjátékfilmje az Űrpiknik, ezt megelőzően három rövidfilmes próbálkozásáról lehet ismeretes, ugyanis nevéhez fűződik az Édes otthon, Boglárka és a Képmás. Új filmje egy átlagosnak tűnő, mindennapi problémákkal küszködő lány, Panna (Walters Lili) és egy földönkívüli (Takács Zalán) útjainak kereszteződése során képződő történetet mesél el. Panna egy átalakított rádión keresztül akaratlanul jeleket küld szét egy messzi galaxisba, amelynek hatására egy földönkívüli érkezik a Földre és szeretné megtalálni a jeladásul szolgáló zene énekesét, Zalatnay Saroltát. Az űrlény történetesen hasonlít az emberekre, ugyanis Panna teóriája szerint: „az élet az egész kozmoszban egy forrásból származik, tehát a földönkívüliek genetikája a Föld bolygón élő emberekével egyező”. Így hát a különc lány és a bolyongó földönkívüli útnak indulnak a Föld megmentése érdekében, azonban előbb az egyéni problémáikat kell leküzdeniük. Az Űrpiknik a sci-fi és a vígjáték zsáner ötvözete, Badits Ákos korábbi kisfilmjeiben kibontakozó stílusjegyeit magán viselő, kellő komolytalansággal, valamint helyzetkomikummal is operáló film, amely olykor a humoron keresztül útba ejti a sci-fi mint műfaj már megszokott elemeinek nevetségessé tételét. A hangsúly azonban nem a műfajjal való játszadozáson, hanem a különös történet átlagos szereplőinek cselekedetein van. Badits Ákos filmjei többnyire a megfoghatatlan, elérhetetlen célok megközelítéséről szólnak, amelyet egy hétköznapi karakter a maga eszközeivel próbál véghez vinni. Az átlagos hős jellemfejlődésen megy keresztül saját démonjainak leküzdésével, valamint a történetszálak útba ejtik a tanácstalanságot kiváltó káoszt, a végeredménybe való beleszólás képtelenségét, és teszik ezt általában valamilyen természetfeletti, vagy földöntúli jelenlét formájában. A karaktereknek belső harcukat azonban mindig embertársukkal, vagy saját magukkal kell megvívniuk, mert a kétséges helyzetet nem csak tünetileg kell kezelni, hanem meg is kell oldani végérvényesen. A történet erősségét a karakterek képzik, azok közül is a két főszereplő kiemelkedő, ugyanis Panna és a földönkívüli látszólag ellentétpárjai egymásnak, azonban a cselekmény kibontakozásával ez a párhuzam felsejlik és jobban a személyiségük mögé látunk. A különböző származás, „kultúra”, világok és célok fényt derítenek arra, hogy a felszín különböző, de a mélyben rengeteg egyezést találhatunk, amely ebben a filmben leginkább a magány és az egyes életutak traumáinak feldolgozatlansága képében mutatkozik meg. Mindezen mindennapi problémákon való túllépést segíti a film olykor kissé erőltetett, olykor pedig megfelelően kimért viccekkel, ezeket pedig a történetbe épített mellékszereplők a cselekménybe való megfelelő illeszkedése teszi jellegzetessé. //Csuka Gergő kritikája// https://www.filmezzunk.hu/2020/12/16/10-film-ami-igaz-tortenet-alapjan-keszult-de-nem-az-igazsagot-tukrozi/