Életem nyara - kritika (2021) Egy kritikus úgy kezdte a filmmel kapcsolatos cikkét: „Nincs azzal semmi baj, ha egy film vallásos értékeket képvisel, de ez a film ezt az arcunkba tolja”. Wowowooo, álljunk csak meg! Akinek az Életem nyara című filmmel baja van, annak kizárólag a pozitív színben megjelenő keresztény értékrenddel van baja. Ne dumáljunk mellé, hogy ettől függetlenül akarjuk értékelni ezt a filmet, hogy így meg úgy. Az ugyanis lehetetlen. Egy nyári keresztény ifjúsági táboros zenés sztoritól mit vár az ember? Óriási drámákat? Szomorú arcokat? Katarzist? Depressziót? Kioktatást? Vallásos képmutatást? És most válaszoljuk kórusban, hogy (1, 2, 3..): NEEEM! A kereszténység sírós, tragikus, mééély oldaláról már annyi alkotás, festmény, regény, vers, film született, hogy abszolút ránk fér a biblikus könnyedség, öröm, zene, tánc. Na, valójában ez az oldal az, ami a bepüffedt, duzzogós, előítéletektől megkeseredett, keresztényutáló kritikus nézőt irritálja. A sírást le lehet sajnálni, na de egy jó nevetés felülemelkedik ezen, és azt nehogy már szó nélkül hagyjuk. A Week away / Életem nyara pont olyan profin kivitelezett színes, szagos, hangulatos és romantikus történet, ami feldobja és inspirálja az embert, különösképpen, ha a fiatal korosztályhoz tartozik. A zenék kitűnőek, nem véletlenül, mert olyan nevek jegyzik többek között, mint Michael W. Smith vagy Amy Grant, akik több évtizedes nagyágyúk az amerikai gospel műfajában. A sztori röviden: egy zűrös kamasz srác, Will a javítóintézet előtt egy utolsó lehetőséget kap, hogy egy keresztény ifjúsági táborban próbáljon helyreállni. Itt támogató, jófej barátra és közösségre lel, az élménytábor pedig minden nap újabb sportos és közösségi kihívásokat hoz számára is. Természetesen a szerelem is megkörnyékezi, anélkül nem buli a buli. A legnagyobb katarzis, amit ettől filmtől várhatunk, hogy a srácnak a film végére valahogyan meg fog változni az életszemlélete. De ezt már 2 perccel a vetítés megkezdése után minden néző pontosan tudja. A meglepetés az, hogy ezt a végkifejletet egyáltalán nem demagóg, szájbarágós, nyomulós, vallásos módon éri el, hanem habkönnyen, a „szeretet hullámhosszán”. A főszereplő lányt Bailee Madison alakítja, aki 21 évesen már az amerikai családi filmek egyik királynőjének számít. Most is profin és édesen hozza a formáját, meglehetősen hitelesen alakítva egy elkötelezett hívő lány karakterét. A lázadó árva fiú szerepében Kevin Quinn látható, akiről nyilvánvaló, hogy a profilját Zac Efron-hoz igazították, így bejátszik egy kis High School Musical a dologba. Baj? Nem. A végeredmény részemről egy nagyon kellemes csalódás. A NetFlix a közönség reakciójától tette függővé a film folytatását. Egyértelműen azt tudom mondani, hogy: hajrá! Szerző: T. E. SentFilm.hu www.sentfilm.hu https://www.filmezzunk.hu/2021/05/17/denzel-washington-isten-uzenetenek-elek-es-nem-szegyellem/