Kritika: Ígéretes fiatal nő (2021)

Emerald Fennel első saját rendezésű játékfilmjével rögtön a lovak közé csapott annak témáját és műfajait tekintve. Filmje egy szokatlan aspektusból közelít a nőket érő szexuális erőszak témájára, egy bosszúhadjárat keretei közt kívánja azt bemutatni.

In medias res, Cassandra (Carey Mulligan) „vadászatával” kezdődik a történet, azonnal megismerjük a taktikát: a főszereplő az alkohol által kiütött, magatehetetlenné vált lány szerepét játssza el szinte teljesen józanul, miközben várja, hogy egy férfi felfigyeljen rá és megjelenjen mellette a hős, segítőkész lovag képében, a kihasználás hátsó szándékával. Cassandra ezt egészen a szexuális erőszak előtti utolsó pillanatig tűri, amikor kilépve szerepéből felfedi józanságát, ezzel prédájában (ragadozójában) bűntudatot, szégyenérzetet keltve idegeníti el azt cselekedetétől. Mindez egy ismétlődő folyamat, szinte már hobbi, azonban idővel a cselekmény felfedi, hogy emögött legjobb barátja, Nina elvesztésének feldolgozatlan terhe húzódik. A bosszúhadjárat is erre épül rá, ugyanis Cassandra barátnője ügyéért felelős személyek kerülnek felelősségvonásra egymás után és tapasztalják meg az általuk legitimált – vagy ahhoz hasonló – erőszakot saját bőrükön.

A koncepció tehát egyedi, azonban hibákkal tűzdelt a megvalósítása.

Erre példa a komoly probléma bemutatására létrehozott karakterek valótlan vagy hibás felépítése, ugyanis minden férfi gonosz, akivel egy kicsit is megismerkedünk. Figyelembe véve, hogy a traumatizált főszereplő szemszögéből látjuk a történetet, ez azonban nem ad indokot a túlzás ezen szintjére, amely a koncepció hitelességének elvesztését eredményezi. Mindezek kontraproduktivitása miatt már azt érezhetjük, hogy Cassandra férfiakkal való viselkedése a nemük miatt történik és a főszereplő által üldözött előítéletek válnak saját haragja gyújtólángjává. Természetesen mindezek mögött ott van a fent említett feldolgozatlan tragédia, ennek ellenére az indokolatlan – cselekményhez nem kötődő – jelenetek, amikben még több sztereotip, bunkó férfi marad alul, a női nem győzelmében való émelyegtető fürdőzés érzését keltik.

Ez tekinthető leginkább a film kudarcának: egy egyedülálló koncepció lezüllesztése egy átfogóbb, alaposabb kidolgozást kívánó témával kapcsolatos üzenet közlésére.

Ha a rendező kevésbé élezi ki a sztereotípiákat és teszi azokat általánossá, reálisabbnak és kevésbé erőltetettnek tűnne azok megtestesítőinek földbe döngölése.

Az Ígéretes fiatal nő több műfaji elemet szerepeltet, a fentebbiekben említett bosszúfilm – amelyet a thriller fémjelez – jellemzőin kívül egy romantikus párkapcsolati szál is megjelenik, valamint egy kisebb krimi is kibontakozik a film végére. Ebből a műfajkavalkádból a film előnyt és hátrányt is kovácsolt: jót tett a váltás a thrillerről, ugyanis a gerjesztett feszültséget nem tudta volna hosszútávon fenntartani a rendező, valamint a romantikus rész is előbb-utóbb kifulladt volna, ha nincsen visszaváltás. A hátránya inkább a műfajelemek megvalósításán látszik, ugyanis a klisék negatív értelemben vett felhasználása rendkívül sablonszerűvé tette az adott jelenetsorokat. Ez vonatkozik a krimi részre, valamint a szerelmi szálra, amelyek közül utóbbinál egy igazi,  hollywoodi klisékkel teli romantikus film nyálasságát veszi át az Ígéretes fiatal nő.

A filmet 5 Oscar-díjra is jelölték, számomra érthetetlenül, ugyanis látszott rajta, hogy a rendező első filmje, valószínűleg a témája lehet az oka a felkapottságának. A tanulság viszont nem marad el: amellett, hogy képes éreztetni a maga eszközeivel a szexuális erőszak határát és következményeit, az „erőszak erőszakot szül” válik még az egyik fő mondanivalóvá. Valószínűleg sokkal hatásosabban tudta volna bemutatni témáját, ha nem rugaszkodik el a valóságtól ilyen mértékben és  ezzel egy kevésbé radikális közlésmódot választ.

//Kritika: Csuka Gergő//

10 filmdráma 2000-es évekből, amiket mindenképpen látnod kell