Kritika: Lelki ismeretek (Soul, 2020)

A Pixar stúdió megint képes volt olyat lépni, mellyel ismét bebizonyította, hogy az animáció kereteit kiszélesítve gyarapítja azon közönség táborát, kik csak elvétve ülnének le megnézni filmjeiket.

A 23. alkotásuk, a Lelki ismeretek az élet legnagyobb kérdéseivel foglalkozik, mely a kisebb lurkókat még talán hidegen hagyja, viszont az érettebb korosztály tekintetét mágnesként bevonzza… de még hogy! A miért vagyok jelen, mit jelent a létezésem, mi történik, amikor meghalok, mi az elme, milyen a személyiségem kérdésekre keresi a választ Pete Docter legújabb rendezése. Ennyire mély tartalommal foglalkozik egy frappáns animációs vígjáték, mely egyben a jazz zene szeretetéről is szól?

Mi történik itt kérem szépen… csak úgy kapkodjuk a fejünket, hogy a Pixar megint meglépte, hogy elénk tárja az ezekre a kérdésekre való válaszokat úgy, hogy a vizuális képzelet határait feszegetve káprázatosan és magasztosan beenged a főszereplőnk, Joe, a jazztanár lelki világába is.

Furcsa a szereplőválasztás, hisz egy fekete, negyvenes fickóról szól, aki válságban szenved, mert a jazztanári állását kevésbé, viszont a klubokban való zenélést annál jobban szereti, csakhogy eddig nem történt meg a nagy befutás az életében, na de majd most… egy lehetőségnek köszönhetően megváltozhat szürke élete, hisz egy olyan neves előadóval koncertezhet, akire önmaga is felnéz.

Sajnos hatalmas örömében – hazafelé – nem vesz észre egy nyitott csatornafedelet, és belepottyan a létezés és a nemlét közötti területre és a 22-es elnevezésű komisz lélekkel karöltve (megj: 23.-ik Pixar mesével van dolgunk, emlékezzünk csak… minő véletlen?), miközben ráeszmél az életének nagy esélyére.

A Pixar nem véletlenül nyúl bele az ilyen témákba, hisz már a WALL-E-ban is a lét értelmére kereste a választ.

A Toy Story +-ban a halandósággal és az elavulással foglalkoztak, az Agymanókban szépen érthetően tudtunkra adták, hogy a szomorúsággal nincs probléma, valamint a növekedés és az ezzel járó változás egy természetes folyamat. A mostani lélekfilm tehát a stúdió kisérletezésének okos folytatása az animáció közegével. Pete Docternek szinte igazolványa van az absztrakt és látszólag kivitelezhetetlen koncepciókkal kapcsolatban, és társaival – Mike Jonessal és Kemp Powers-szel – egyetemben megalkotják a saját okos szabályrendszerüket, mellyel elismerésben részesülnek bárkitől, aki megnézi új munkájukat.

A Pixar nyilvánvalóan gyermekbarát filmjei sokkal látványosabbra sikerednek – mint pl. a Verdák – azonban a legjobb filmjeik mindig a felnőtteket, a szülőket szólítják meg, hisz ők tudják legjobban azt, mit is jelent az élet! A film feltárja az élet értelmét, vajon boldogok vagyunk-e azzal az úttal, melyet az életünkben követünk, és vajon az, amit teszünk ebben a létformában valóban boldoggá tesz-e minket? Súlyos kérdések ezek, mellyel Én is nap mint nap szembesülök a saját életemben, és ezért nagyszerűen csodálatos a Soul, mert soha nem volt ennyire elgondolkodtató egy animáció, mint most. A legrosszabb, amit tehetünk az életben, ha úgy élünk, hogy várunk valamire, ami majd megtörténhet, aztán mégsem.

A részletekre való figyelem hibátlan, és a furcsasága abban rejlik, hogy rendkívül nehéz összehasonlítani a Pixar többi munkájával.

Az animáció kreativitása végig varázslatos, teljesen hihetővé tudták tenni – gondolva azért a gyerekekre is – a túlvilági helyszíneket. Természetesen a lelkek aranyosak, a testcserés bohóckodás – mint oly sokszor máshol – itt is humoros, ez olyan általános közhely, ami vonzó lesz a gyermekeknek, de összességében nem ez a fő irányvonala a történetnek, nem ez a lényege. Ha így folytatják a stúdiónál, akkor lassan elvárás lesz, hogy csupa szívvel legyen megtöltve a soron következő Pixar mese. és ez most sincs másként.

Több olyan pillanat is volt a Lelki Ismeretek című mesében, amikor a jazz csodás nyelvén kommunikált velünk, és így együtt lélegeztünk a cselekménnyel. Különösen fontos üzenetet hordoz mindazoknak, akik elveszettnek vagy elkeseredettnek érzik magukat.

Végszóként, ha van valami, amire nagy szükségünk volt a mögöttünk álló zűrzavaros időszakban, az kétségtelen, hogy ez a simogató történet. Soha nem volt ennyire jelentőségteljes egy Pixar alkotás, hisz egy oly felfordult világban élünk, amikor mindenkinek jólesik, ha egy kicsit kimozdulhat önmagából. Kicsit lebegünk és elfelejtjük minden gondunkat. Igaz, hogy messze nem ez a Pixar legerősebb munkája, de mégis pompásan eltalálták egy csodálatos filmzene kíséretében, milyen megnyugvásra is vágyik az emberiség. A jelenlegi időket figyelembe véve talán éppen erre van szükségünk.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

Megérkezett a Pixar új animációs filmjének első előzetese!