Sorozatkritika: Snowpiercer – Túlélők viadala | 1. évad A Snowpiercer című film zseniális története miatt egy, alapjaiban a filmre hasonlító, azonban a cselekményében, karakterekben és felépítésében különböző sorozat elkészítése mellett döntöttek az alkotók. Az alapkoncepció – akárcsak a filmben – egy vonat kocsijaiba zsúfolt emberiség, különböző élethelyzetben lévő emberek egymásra gyakorolt hatását láthatjuk, ahol többnyire Mr. Wilford, a mozdony tervezője és vezetője váltja ki a kölcsönhatásokat. Egyfajta társadalmi kísérlet, szimuláció, amely az emberiség viselkedését szemlélteti, ez jellemző a sorozatra és a filmre is igaz. Az alaphelyzet adott: a vonat legtehetősebb rétege az első osztályon élvezi a luxust, mögötte a másod- és harmadosztály, ahol az ott lakók örülnek stabil megélhetésüknek. A vonat potyautasai a faroklakók, akik az előretörés érdekében cselekednek, szerepükkel tud a néző a legjobban azonosulni, elnyomják őket, jogaik szinte nincsenek. A rendszert a kasztrendszerhez lehet hasonlítani, ahol a faroklakók a kaszton kívüliek, érinthetetlenek, azonban egy kisebb csavar miatt a sorozatban lehetőség van a „kasztok” közötti átjárásra, valószínűleg a társadalmi feszültség mérséklése miatt döntött így a mozdonyvezető. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az éppen lázadást előkészítő faroklakók vezetőjét, Laytont (Daveed Diggs) felhívják a felsőbb osztályokba nyomozói múltja miatt, feladata egy gyilkossági ügy kinyomozása lesz. A sorozat kulcsfontosságú karaktere Melanie Cavill (Jennifer Connelly), akinek színészi alakítása, valamint sokrétű szerepe is feldobja a sorozatot, Wilford és a vonat közti kapcsolattartóként ismerjük meg. Melanie és Layton konkrét párharca akkor kezdődik meg, amikor Layton nyomozói képességei miatt kideríti a mozdony legnagyobb titkát. Innentől kezdve a nyomozás után már nem folytatódik a krimiszál, a faroklakók már készek cselekedni. Ezt követően főként a vonatbeli politikai harcokba nyerünk betekintést, amit természetesen a farokból, valamint a harmadosztályból kezdeményeznek. A Snowpiercer film rendezője, Bong Joon Ho a sorozat elkészítésében is részt vett, viszont most nem rendezői, hanem írói körben tevékenykedett. A sorozat utópisztikus jellege miatt is reális, ugyanis a legnagyobb jogsérelem a legszegényebbeket érinti elsősorban, ha forradalom robban ki, akkor az a vonat hátuljából fog indulni. Sajnos vannak logikai bukfencek is a sorozatban, például érthetetlenül jól működő dolgok, amik azelőtt nem működtek. Valamint Layton nőkhöz való hozzáállása, ami jelenthet indokolatlan bizalmat, hirtelen megjelenő, majd egy másik nő láttán hirtelen eltűnő fellángolást, amiből túlságosan sokat jelenítenek meg azok jelentőségéhez mérten. A film cselekedetei egyfajta szimbolikus térben történnek, míg a sorozatra ez kevésbé jellemző, sok esetben egyszerre próbál megfelelni egy látványos akciófilm követelményeinek és akar lenni egy művészi dráma, vagy akar megfogalmazni társadalomkritikát. Ha a „művészi” jelzőt nem is tudjuk a sorozatra vonatkoztatni, nem vehetjük el tőle a megjelenített szimuláció erőteljességét, amelyet a vonatbeli politikai döntések, azok kiváltása vagy éppen az azokra való életszerű reagálás testesít meg. A Snowpiercer film rajongóinak nem érdemes ugyanazt a színvonalat, történetet és világot várnia, viszont csavaroknak és akciójeleneteknek a sorozat ugyanúgy nincs híján, valamint a kisebb-nagyobb részleteiben eltérő világ megjelenítése és annak felépítettsége hasonló színvonalú. //Csuka Gergő// https://www.filmezzunk.hu/2019/10/01/15-legjobb-posztapokaliptikus-film/