Sötétség: spoilermentes sorozatkritika és spoileres érdekességek és magyarázat

A Sötétséget sokan csak a német Stranger Thingsként ismerik, holott sokkal kidolgozottabb, részletesebb és annak ellenére, hogy mindkét sorozat elereszkedik a valóság talajától, a Sötétség alkotói tudományosan alátámasztják a történések miértjét és azok lehetséges következményeit. A sorozat előzeteséből csupán arra következtethetünk, hogy egy egyszerű krimi, az alaphelyzetet egy kisfiú eltűnése okozza, valószínűleg a rendőrség őt próbálja majd megtalálni. Egy mondat azonban ezt felborítja: A kérdés nem a hogyan, hanem a mikor. Igen, tehát ez egy időutazós sci-fi és krimi egyben, mindez Winden kisvárosában történik, ahol gyakorlatilag annyira kevés ember él, hogy mindenki ismer mindenkit. Már az első részben megismerjük szinte az összes városlakót és az alaptörténetet, megtudjuk, a szereplők hogyan viszonyulnak egymáshoz. Egy rendkívül gyors cselekményre utal mindez, ami miatt már a harmadik részben történteket sem tudom említeni, mert váratlan dolgokat lőnék le.

Winden egyik jellemzője, hogy rengetegszer esik az eső, amelyhez néha már kissé idegesítően viszonyulnak a karakterek, némelyik csak áll az esőben, mintha még nem ismernék az esernyőt. A környezet erre az esőre nem reagál látható módon, mondhatni, mintha metaforikus eső lenne és a sötétség városa, Winden magába szívná. Mindenesetre gyönyörű látványvilágot alkot a szinte folyamatos csapadék a fenyőerdővel. A képi világon kívül a hanghatások is feldobják a sorozatot, sok esetben a jelenthez passzoló egyedi zene kiválasztása miatt még jobban a történet részeseinek érezhetjük magunkat, azonban ez alól van kivétel is, amely az ellenkező hatást éri el.

A Sötétség sorozat mind a 3 évadjának velejárói a tudományos igazolások, amelyek miatt néha vissza kell pörgetni, hogy jobban értsd, mi miért történt, vagy fog történni.

A sorozat létező paradoxonokat mutat be és elismert, tudományos elméletek alapján dolgozik, ami – rendkívül hatásosan – a kellő irányban, kellő mértékig határolja a lehetőségeket a történet szempontjából. (Ezeket a spoileres résznél említeni fogom.) Alapvetően Martha (Lisa Vicari) és Jonas (Louis Hofmann) a sorozat főszereplői, viszont egy említésre méltó dolog, hogy majdnem az összes szereplő történetét megismerjük az évadok során. Gyakorlatilag karakterek drámájáról is beszélhetünk a Sötétség alatt, egyszerűen nem tudjuk eldönteni, hogy a karaktereket építették a történethez, vagy a történethez épültek a karakterek. Kétségtelenül mindkettő felépítése olyan komplikált lehetett, mint azt megérteni és összekapcsolni a sorozat nézése közben. Sokan emiatt követhetetlennek tartják, holott szerintem pont a komplikáltsága, a karakterek tűpontos felépítése és az idősíkok váltakozása okozta fordulatok miatt zseniális. Nyelvtanulásra semmiképpen nem ajánlom, viszont mindenki más számára igen, aki szereti a sci-fi, krimi, thriller, dráma és misztikus műfajt és annak is, aki nem.

Spoiler következik

Érdekességek: A Sötétség egyik alappillérét képezik a megjelenített paradoxonok, a féreglyuk elmélete és a Schrödinger macskája nevű kísérlet. Utóbbi kísérlet egyértelműsíti a párhuzamos – ugyanakkor egymásra kellő hatást gyakorolni nem tudó – világok létét, nem tudjuk, hogy a macska él vagy halott, mert nem vagyunk képesek felmérni, ezáltal szuperpozícióba helyezzük. A féreglyuk elmélet a sorozatbeli időutazás alappillére, miszerint a téridőt szimbolizáló „U” alakban való utazást teszi lehetővé a féreglyuk, amely létrejöttével összekötni az „U” szárainak bizonyos pontjait, ezzel kaput képezve.

A sorozatban említett Bootstrap paradoxon lényege, hogy ha egy bizonyos dolgot visszaküldesz a múltbeli énednek, az a dolog a jövőbeli éned miatt került hozzád, ami azt jelenti, hogy az nem teremtődött meg, mégis létezik. Továbbá megjelenik a sorozatban a Predestination paradoxon, amely szerint, ha az időben utazol, hogy megakadályozz egy dolgot, el fogsz követni egy hibát és te leszel annak az okozója. Ezen kívül még számos, időutazás okozta paradoxon szemtanúi lehetünk, amelyek lényege, hogy a saját eredete ellen nem cselekedhet az utazó, mert saját maga szűnne meg és vele együtt a cselekedete is, valamint nem akadályozhat meg egy bizonyos eseményt, mert ha sikerülne, akkor nem lenne oka visszautazni az időben.

A Sötétség zárlatával kapcsolatban szubjektív olvasatomat is említeném:

Ádám és Éva egy saját vallást építettek világuknak, ahol szerintük az idő maga az Isten, az idő oltára előtt áldoztak tetteikkel. Saját világukban őket követték alattvalóik, mint messiást az apostolok, ezért lehet egy olyan olvasata a világoknak, hogy azt az „időt” tekintik a legfelsőbbnek, amely őket megalkotta, amely a tudomány szimbóluma, mert az eredeti világból nézve az alkotta mindkét világot. Tehát a teremtő személyében Tannhaus, aki cselekedetével a tudomány szimbólumává vált, ezért tekinthetjük az egész történetet egy olyan világ szimulációjának, ahol a tudomány az Isten, a teremtő és ezáltal az ember, aki teremtette. Mindez azt mutatja meg nekünk, hogy ha a teremtő és az eszközei nincsenek isteni magasságban a teremtett világuk önmagát fogja elpusztítani, megakadályozva ezzel saját létrejöttét.

//Csuka Gergő írása//

A 10 legjobb film az I. világháborúról