A ’60-as ’70-es évek legendái – Steve McQueen
Ikonikus, legendás… Manapság oly gyakran és könnyedén aggasztjuk rá e két szócskát kedvenc színészeinkre, és nem gondolunk e szavak súlyára, illetve jelentőségére. Az igazi és súllyal bíró színészi erőt olyan karakterekre értem, akiknek kisugárzása olyan tekintélyt képvisel a vásznon, mely mindenki mást képes – a szó jó értelmében, természetesen – felülmúlni maga körül. Steve McQueen ilyen legenda volt, és ezzel az állítással nem lehet vitába szállni. A legnagyobb vonzereje a játékán kívül a karakteres arcszerkezetében rejlett. Masszív megjelenése, tekintete és a hűvös, keménykötésű kinézete teljességgel egyedülálló volt a mozivásznon.
Az Ő nagy korszakában – a ’60-as ’70-es években – többen is voltak, akik kiemelkedőt nyújtottak (Dustin Hoffman, Marlon Brando, Clint Eastwood, Robert Redford, Paul Newman), róluk az összeállításom további darabjaiban teszek részletesebb említést, pontosabban a fiatalkori munkájukról. Ők hatan olyan filmtörténelmi lábnyomot hagytak maguk után – már a kezdeti éveikben is – amivel büszkén és emelt fővel mehettek volna nyugdíjba, de ők ezzel az életművel nem elégedtek meg, és még nagyobb ikonokká váltak az idő folyamán. Visszaemlékezve tisztelettel gondolunk rájuk, feledhetetlen életművet hagytak maguk után és így kétségtelenül halhatatlaná váltak !
Nos kérem… őket hívom én igazi ikononnak és legendának!
Mostani összeállításomban McQueennel kezdem a sort, életrajzával és 3 olyan filmjével foglalkozva, mely talán a legjobban jellemezte színészetét. 1930. március 24-én született Beech Grove-Indianaban William Terence McQueen néven. A kis McQueennek nem volt éppen szép gyerekkora, hisz sem apjától, sem anyjától nem kapott sok törődést, így nagyszülőjéhez került, tehát gyermekként a “vad” szócska ragadt rá. Már az első komolyabb szerepében, 1960-ban szépen eltérítette az érdeklődést az akkori nagy csillag, Yul Brenner csillogásától, hamar felfigyeltek tehetségére. A következő ismertebb filmje (1963) a motoros szögesdrótkerítéses jelenetről híressé vált második világháborús dráma, A Nagy Szökés volt, melyről még később beszélünk. Több vegyes fogadtatású film után a Cincinnati Kölyökben (1965) Karl Malden mellett ismét a siker felé vette útját, majd a Homokkavicsokban (1966) a drámai énjével bebizonyította, hogy többféle karaktert lehet rá építeni.
A Thomas Crown-ügyet sokan Pierce Brosnan előadásaként ismertek meg, azonban ez már egy feldolgozás volt, melyet a McQueen-Dunaway duó mutatott be elsőként 1968-ban. A soron lévő munkáját, a Bullit-ot talán az tette híressé, hogy e film tartalmazta a leghosszabb autós üldözős jelenetet, melyet San Francisco utcáin forgattak le egy mustanggal. Érdekes, hogy a komikus vénáját is megismerhetjük a következő évben a Zsiványokban, mely szórakoztatóbb volt, mint amennyire sikeressé vált a nézők szemében. McQueen imádta a kocsikat, ezért is vállalta el a mérsékelten ismert Le Mans (1971) versenyfilmet, mely később vált kultikussá a Porschés jelenetek miatt. A következő bankrablós filmje az 1972-es A Szökés, ahol az erőszakosabb oldalát mutatja be leendő feleségével, Ali MacGrawal egyetemben. Aztán következett a francia büntetőtelepen játszódó nagysikerű Pillangó (1973), majd a legismertebb alkotása, a Pokoli Torony Paul Newmannal, mely egyfajta referenciát nyújtott az elkövetkező évtizedek katasztrófafilmjeinek. Hatalmas siker volt a kasszáknál.
Négy év után szinte felismerhetetlenül, szakállal és hosszú hajjal jelent meg A Nép Ellenségében, majd a halála évében (1980) még két filmben is játszott: Tom Horn , és A Vadász. Az utolsó filmje forgatásakor egy ritka tüdőrákot diagnosztizáltak nála, mely az azbeszthez volt köthető, mely az egész életében jelen volt. (tengerészgyalogság, motorversenyzés…) legalábbis úgy gondolták. Utolsó hónapjait – mikor már az amerikai orvosok feladták a küzdelmet – már a mexikói Rosarito Beach-en töltötte, elköltözve otthonról, hitt abban, hogy sok pénzzel kigyógyulhat a betegségéből, és olyan szokatlan gyógykezeléseknek vetette alá magát, melyek az USA-ban nem voltal engedélyezettek. Aztán 1980. november 7-én örökre lehunyta fényesen csillogó, kék szemeit.
Mindig csodálkozva néztem azon alkotásokat, amikre az “időtlen” szó a legtökéletesebb jelző. Bármikor elő lehet venni egy vasárnap délután vagy ünnepkor A Nagy Szökést (1963), és összekapcsolódnak velünk, ráadásul éppoly érdekesek vagy elgondolkodtatóak, mint amikor először láttuk. Fontos megjegyezni, hogy A Nagy szökés nem csupán egy drámai és valós eseményeken alapuló alkotás, hanem egy olyan történetet mutat be, melyet a fiatalabbak talán nem is ismerhetnek. A film a kalandokkal vegyített második világháborúban játszódó élethelyzetre fókuszál, nem pedig a realista ábrázolásra koncentrál, így kell kezelni John Sturges művét. Számomra hasonló kategóriát képvisel, mint a Piszkos Tizenkettő és a Kelly Hősei. Ők hárman egy olyan triumvirátus tagjai, mely már sokszor bebizonyította helytállóságát a filmtörténelem eme műfajában.
A komolyság elvárását nem érzem szükségesnek. Ha valósághűbb világháborús történetekre vagyunk kíváncsiak, akkor a Tora!Tora!Tora!, A Leghosszabb Nap, A Tábornok, vagy a Halál 50 Óráját javaslom, nem a szökésről szóló kalandfilmet. Itt egy ragyogó szereplőgárdát vonultat fel a mű, érdekes karakterekkel és olyan izgalmasan véghezvitt történettel, mely kifejezetten szórakoztató. Észre sem vesszük a hosszú játékidőt, annak ellenére, hogy közel hatvan évvel ezelőtt készült.
A Bullit (1968) talán minden idők egyik legjobb autósfilmje, mondom ezt úgy 2020-ban, hogy számtalan olyan jelenetet láthattunk már a vásznon (pl.: Halálos Iramban filmek) mely hasonló alapokra épül. Ám van egy iszonyatos nagy különbség a San Fransiscói zsaru és a mai filmek között, mégpedig a hitelesség kérdése. Itt nem találhatunk fizikailag lehetetlen megvalósításokat, a Bullit a komoly valóságot tükrözi. McQueen nagyon ráérzett a karakterre, és Peter Yates rendezővel képes volt ezáltal olyan képet megalkotni, mellyel nem csupán megjelennek a történetben, hanem szinte személyes legendává emeli a főhőst, és egy megmagyarázhatatlan mítosz lengi körbe személyét.
Ténylegesen ő maga volt az akciófilmek ikonja, varázsa időtálló, mint a Ford Mustang, melyet vezet. Olyan retró hangulatot áraszt magából a mű, mely megfoghatatlan hatással bír a mai emberre. Kultikus mozi. Atmoszférája rideg és épp ezért a valósághű hangulatért lehet imádni a filmet, ráadásul az eredeti helyszíneken történő forgatás miatt a hitelesség is tökéletesen érzékelhető. Ezekben az időkben még Piszkos Harry volt rám hasonló hatással, de Eastwoodról majd később…
A Pillangó (1973) Henri Charriére regénye nyomán született, és Franklin J. Schaffner rendezett belőle egy csodálatosan szép filmet. Hoffman-McQueen páros érzékletesen megmutatja nekünk az igaz, örök és hű barátság megható történetét, mely az akaraterőről és a lehetetlen eléréséről szól. Schaffner filmjében a zene kifejezetten megnyomja a cselekményt, mely az egyik legnagyobb pozitívum számomra. A keringő egyszerűen elbűvöli az embert, mesterien megkomponált dallamok szinte szédítő erővel képesek hatni arra, aki befogadja a látottakat. A két főszereplő játéka olyan mély nyomot hagy bennünk, aminek értéke egyedülálló. Szerintem hiba kalandfilmként kezelni a Pillangót, egy kőkemény drámát kapunk, mély mondanivalóval, ami az élni akarásról, a becsületről és a küzdésről is szól egyúttal. A szinkron nyelvezete nagyon frappáns néhol, meglepően minőségi a beszédek nyelvi szerkezete.
A nagy filmek próbája nem más, mint egyszerűen az idő, hisz ennek fényében tudjuk megérteni egy alkotásban a maradandót, az egyediséget.
Számomra Steve McQueen az első igazi klasszikus akcióhős, kinek erénye abban rejlik, hogy kortalan munkáival sok generációt érintett meg, nőtt fel filmjein, lett rajongója. Mondhatni tevékenysége örökérvényű… volt, van és lesz! …a következőkben Clint Eastwood ’60-as ’70-es évekbeli munkáira fókuszálok, tartsanak velem! 🙂
Írta: Kovács Ferenc # Bruce
10 híres színész, akiktől túl korán kellett búcsút vennünk
Article Tags: A Thomas Crown-ügy · featured · Pillangó · Pokoli torony · Steve McQueen
