Aki bújt (Ready or Not, 2019) - Kritika Első körben szeretném leszögezni, hogy az ízlés egyéni döntés és több, mint valószínű, hogy az én ízlésem némiképp más elégíti ki, mint a nagyközönség túlnyomó részét. Horror rajongóként számomra a legújabb filmek általában a katasztrofális csalódások sorába tartoznak, ezért ért meglepetésként az „Aki bújt” című mozi. Ha eddig azon gondolkoztál, hogy az otthon maradásra kárhoztatott remeteélet silány hétköznapjait fel tudja-e esetleg dobni egy film, akkor olvasd el a véleményem erről a filmről! ? Kezdeném azzal, hogy: IGEN! VÉGRE! Természetesen nem kell velem egyetérteni, de relatíve ritka madárnak mondható olyan film, ahol kellő egyensúlyban van a humor, fekete humor, az undor és para faktor. Véleményem szerint ez az alkotás tökéletesen megtalálta az egyensúlyt. Bár ijesztőnek nem feltétlen mondanám, mégis élvezettel néztem meg immár 2. alkalommal is. Szeretem, ha egy horrorfilmben nem (csak) csökött agyú, életképtelen szereplők lézengenek, akik totálisan életellenes, logikátlan lépések sorozatát teszik meg, amiknek következményeként már-már szinte kívánja a néző, hogy érje őket utol a vég. Ez az állítás erre a filmre tökéletesen helytálló, ugyanis hasonlóan a „Köpök a sírodra” filmhez, a főhőst itt is egy női szereplő kapta, akinek túl kell élnie egy elég szürreálisnak mondható éjszakát. Habár Samara Weavingről (Talpig fegyverben – 2019, The Babysitter – 2017) azt feltételeznénk, hogy egy tipikus szőke, buta lány, aki várhatóan 3 perc alatt fogja feldobni a talpát, mégis egész jól helytáll. Első félelmem az volt, hogy az ő alakításán fog elhasalni a film, de szerencsére tévedtem! A szereplőgárda többi tagját is csak dicsérni tudom. Adam Brody (A narancsvidék – 2003-2007, Ördög bújt beléd – 2009) mérsékelt alkoholizmusa és nihilizmusa, valamint Andie MacDowell (Idétlen időkig – 1993, Négy esküvő és egy temetés – 1994) kegyetlen hidegsége és tökélyre fejlesztett sznobizmusa is erős kellékei a filmnek, de a pontot az i-re Nicky Guadagni (A kocka – 1997, Silent Hill – A halott város – 2006) fenomenális játéka teszi fel! Véleményem szerint egy igazán jól sikerült alkotásról beszélhetünk, amiben néhol ugyan kiszámíthatóak a lépések, mégis élvezetes másfél órás szórakozást nyújt! Nem tocsog a vérben, viszont, ahol kell, ott megmutatja a részleteket. Számomra mindig kellemes meglepetés, hogy édes anyanyelvünk milyen változatos szókincset kínál a káromkodás háztárában és meg kell, hogy említsem, ez a film végre nem merül ki egy „b@ssza meg” egymás utáni használatában, sok esetben ezzel alapot adva a fekete humor megjelenésének. Aki úgy gondolja, hogy számára belefér egy kis káromkodás, egy kis vér, egy kis undor és szerintem nagyon sok nevetés, azoknak mindenképp ajánlom egy könnyed esti kikapcsolódásként! //Orosz Zsu// https://www.filmezzunk.hu/2020/01/04/a-valaha-volt-20-legjobb-horrorfilm-az-imdb-szerint/