A kívülálló (The Outsider) kritika

A kívülálló egy okos elegy. Kombinálva van a Törvény nevében első évadára jellemző komótos, de borzongató képkockagyűjtemény és Jason Bateman Ozark sorozatának sötéten, de kellőképp lebilincselő hangulata. E kettősség együtt alkot egy érdekesen szomorú és egyúttal sajátságos noir-os hatást. Kritika: Bruce

Nem tudtam eldönteni egészen a sorozat közepéig, ahogy haladtam előre a storyban, hogy a kíváncsiság hajt és azért nézem, vagy mert ténylegesen kivételes, amit látunk… azonban erre a kérdésre csak a legvégén jövünk rá. Stephen King regényéből Richard Price írta meg a forgatókönyvet, melyet az HBO készített el nagy odafigyeléssel és pontossággal, már ami a kezdő részeket illeti. A reneszánszát éljük a King-adaptációknak. A rettegés királya természetesen rendkívüli képzelőerővel rendelkezik, azonban az most is bebizonyosodott, hogy

a King-féle gondolatok gyűjteménye akkor üt igazán nagyot, ha egy olyan rendező kezébe kerül az írás, aki olyan lökést és pluszt ad a keretnek, mely kiemelkedő és sajátságos értékkel bír. pl: Az 1-2, Álomdoktor, A remény rabjai, Halálsoron.

Az első két epizódot különösen kiemelném a többi közül, mert sokkal nagyobb lendületet ad a képzelőerőnek, és a bennünk rejlő kíváncsiságnak, mint a továbbiak. Jason Batemannak köszönhetjük ezt az effektust, hisz azon kívül, hogy ebben adja tudtunkra, mennyire szuggesztív és erős játékra képes, ráadásként Ő maga is rendezte ezen részeket. Figyelmükbe ajánlom azon két különös percet, amikor a kislány vallomásában megjelenik vérző szájjal Bateman az erdőből kijövet. Olyan kifejező arca van, melyben félelmetes tekintete különösen rémisztő táncot jár.

Ez érzékelhető volt Bateman szemléletében is. Az elnyújtott, de érdekes dialógusok és a lassú kameramozgásokat sejtelmes könnyűzene kíséri, s a libabőrös atmoszféra miatt teljességgel sajátos stílussal van dolgunk. Ráadásul az elcsépelt jump-scare jelenetekből sem kapunk sokat, hisz a pontosan adagolt rémületkeltéssel itt többet ért el a direktor, mint az olcsó ijesztegetés alkalmazásával. Dióhéjban spoilermentesen A kívülálló története: egy szürke amerikai kisvárosban találjuk magunkat, ahol egy szörnyű gyerekgyilkosság kezdő képeivel kell azonosulnunk, mely nagyon könnyen megy számunkra, hisz teljességgel beszippant a sorozat közérzete a nagyon hiteles játékidő alatt.

A kedélyállapotomat tekintve rögtön visszaemlékszem arra az időre, amikor a Törvény nevében c. sorozat első évadát kezdtem el a McConaughey-Harrelson duóval.

Szóval a 11 éves Frankie Peterson megcsonkított holttestére bukkan egy kutyát sétáltató helybéli lakos. Különösen szokatlan az álmos kisvárosban az efféle bűnügy. Ralph Anderson (Ben Mendelsohn) kezdi meg a nyomozást, kinek az első számú gyanúsítottja a városka edzője, Terry Maitland, aki ráadásul e kis közösség összetartó pillére is egyúttal. A DNS-ét, nyálát és ujjlenyomatait az egész helyszínen megtalálják a helyszínelők, és rögtön elrendelik Terry feltűnő letartóztatását. Azonban van egy nagy probléma is…

Annyira tökéletes alibije van az edzőnek, hogy nyomozónk hirtelen nem is tudja, mitévő legyen. A gyilkosság idején ötven mérföld távolságban volt a kisvárostól egy hotelben, ahol egy tanárkonferencián vett részt, melyet a központi kamerarendszerek is rögzítettek, ráadásképp tökéletesen azonosítható ezeken a felvételeken Maitland. Ralph nem tudja mitévő legyen, hisz a dolgozó bűntudatával – hogy nagy hibát vétett – az elején nem is tud mit kezdeni. A helyszíni nyomok és a hotel kamerafelvételein megjelenő Terry teljesen ellentétes és lehetetlen gondolatokat ébresztenek főszereplőnkben. Hogyan képes Terry Maitland egy időben egyszerre két különböző helyen lenni? …nos erre a választ csak ezután kapjuk meg, a “poént” nem lövöm le, de mivel King tollából született az Outsiders, nem nehéz kitalálni hogy nem földi és evilági megoldásra számíthatunk a végkifejletben.

King egy sötét, de egyúttal roppant érdekfeszítő – természetfeletti rejtélyt álmodott meg.

Mendelsohn meglepően nagy színvonalat képvisel, és kissé alulértékelten teszi a dolgát a cselekményben, sokkal többet is kaphattunk volna belőle. Helyenként visszafogott, de mégis határozott nyomozó benyomását keltette. Komor, de kitartó ember, érzelmei aprólékosan tükröződnek arcán.

Számomra nagy tanulság volt a sorozat befejezésekor az, ha nem vagyunk földhöz ragadt gondolkodásúak, és megpróbálunk hinni a hihetetlenben, akkor tökéletes és egyedülálló élményben lesz részünk. Azonban aki két lábbal áll a földön és csak a megfogható dolgok erejében hisz, könnyen elveszítheti érdeklődését a középtájon. A több mint tíz órás anyag összefoglalása persze nem lehetséges pár sor kivitelezésével, de higgyék el, nem elvesztegetett idővel van dolguk… A nyomozóra összpontosít a történet, és munkájából adódóan megköveteli tőle a szituációk sora, hogy ezen rejtélyekre valós megoldásokat találjon.

A természetfeletti lehetőségek kérdéseire igyekszik válaszolni a sorozat úgy, hogy a misztikum világába kalauzolja az érdeklődőt a kezdetek után, azonban ezzel együtt igyekszik a valós tényeket és a bűn üldözésekor felszakadó drámai szálakat is megmutatni egy ragyogóan szimpatikus karakter megformálásával.

Hatékonyan oldja meg a következő rendező – harmadik résztől – Andrew Bernstein azt a fajta építkezést, hogy elővigyázatosan lépkedjen a történetben. Itt érezhető – a 3/4 -nél – egy kis visszaesés, de a végét azért szépen összerakja a direktor és ha nem is tökéletesen, de izgalmas “varázslatot” tálal. Kellemesen beszippantja a nézőt a látottak hatása, és mivel sok kérdés bujkál bennünk, nem is enged el a végéig. Helyenként sajnáltam, hogy nem úgy építkezett, illetve haladt előre a sorozat, ahogy a kezdeti képsorok sugallták, voltak felesleges töltelékelemek, de összességében egy jó bűncselekmény-drámát kapunk.

Maradandó jelenetekkel is rendelkeznek bizonyos részek, ami azért fordulhat elő, mert ha a logika ösvényén andalgunk, bizony sokszor megbotlik lábunk, és rájövünk, a látottak túl elrugaszkodottak a mi életszemléletünkhöz viszonyítva, ami cseppet sem gond, hisz mindenki másképp éli meg a látottakat. A félreértések elkerülése végett, A kívülálló nem akciósorozat, hanem olyan részletekbe menő, misztikus rejtélyfonal kibogozására invitál minket, melynek látásmódja sokban különbözik az eddig ismert bűncselekményekkel duzzasztott sorozatokétól.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

10 Stephen King filmadaptáció, amit látnod kell