Upgrade kritika Leigh Whannell eddig horror fronton jeleskedett, az első három Fűrészt és az Insidious mozikat írta, most azonban műfajt váltott, mi több rendezésre adta a fejét és nem is dönthetett volna jobban az Upgrade-del. A közeljövőben járunk, amikor is szinte mindent gépek csinálnak az ember helyett. Grey (Logan Marshall-Green) mégis régimódi, nem szívleli a túlzottan digitális világot, ám amikor egy tragédia miatt az élete fenekestül felfordul, kénytelen igénybe venni az új technológiát. Az Upgrade nem sokat szórakozik, nagyjából negyed óra felvezetés után már érkezik is a konfliktus. Megismerjük a főhős kellemes családi életét, hogy aztán jöjjön a tragédia, majd az új távlatokat nyitó, ahogy a cím is mondja, továbbfejlesztés. Whannell nem pepecsel az alapokkal, nem bonyolítja túl a cselekményt, csak a lényegre fókuszál. Műve sokrétű, elvégre egyszerre kemény akciófilm, feszült thriller, érdekes sci-fi, ráadásul a fekete humort sem veti meg. A történet gerince azonban egy klasszikus bosszúsztorira van felhúzva. Mindent egybevetve a változatosságra nem lehet panasz, az Upgrade egyszerre használja a régimódi stílusjegyeket, miközben végtelenül friss és modern. Grey kálváriája akkor indul be igazán, amikor kapcsolatba kerül a belé épített eszközzel, a Stemmel. Hihetetlen szórakoztató, ahogy felfedezi az új képességeit és kihasználja a benne rejlő potenciált, elsősorban természetesen a bosszújához. Azonosulhatóvá válik a karaktere, többek között azért, mert teljesen emberi reakciókat látunk tőle. Gondolok itt arra, hogy amikor teljes kontrollt ad Stemnek, maga a főhős is hüledezve figyeli, hogy miket művel, holott nem ő irányítja a testét. Whannell remek érzékkel nyúl a témához és esze ágában sincs visszafogni magát. Az akciójelenetek parádésak, a szuper kameramozgásokkal és nyers, naturalista erőszakkal, amiben nincs helye finomkodásnak. Ennek ellenére az összkép messze nem tökéletes, a főhősön kívül minden más szereplő borzasztó felszínes. Nagyon hamar ki lehet következtetni, hogy ki mozgatja a szálakat, holott kapunk egy kifejezetten ötletes végső csavart, ami kétségtelenül meglepő, ellenben számos kérdést felvet és kikezdhetővé teszi a film logikáját. Az már Whannell újabb bravúrja, hogy a hibák ellenére is képes egy igen fajsúlyos zárással előrukkolni. Logan Marshall-Green afféle szegény ember Tom Hardy-ja, de ennek csak örülhetünk, mert remek választás volt a szerepre. Könnyedén elviszi a hátán a filmet, képes emberi lenni, miközben parádésan hozza a robotikus mozgást és gesztusokat. Ha kicsit összetettebb és pontosabb logikát követett volna a cselekmény, most egy instant klasszikusról beszélnénk, de így sem lehet okunk panaszra. Whannell egy Hollywoodban aprópénznek számító ötmillió dolláros büdzséből alkotott, egy ahhoz képest piszok látványos filmet, ami az érdekes felütése mellett szórakoztató, brutálisan kemény és bátor alkotás. Az Upgrade az év egyik legüdítőbb színfoltja, ami bizonyította, hogy van ötlet az álomgyárban, csak nem feltétlenül a százmilliós látványmozik közt kell keresni. //Sz Tibcsi// https://www.filmezzunk.hu/2019/08/22/a-6-legjobb-film-amiben-a-mesterseges-intelligencia-az-ur/