Veled minden hely ragyogó kritika Az utóbbi években reneszánszukat élik a tinidrámák. A fiatalok önmagukra, saját hangjukra találása mindig is népszerű téma volt. Személyiségük, céljaik és szexualitásuk felfedezése több műfaj számára kínált alapot. Kissé leegyszerűsítve, míg a kétezres évek elején ezeknek a felnövéstörténeteknek jobbára a vígjáték adott keretet (Amerikai pite filmek -1999-2009; Bajos csajok - 2004; Buliszervíz- 2002 sbt.), és ezekben a filmekben az élet céljainál is fontosabb szerep jutott a szerelem megtalálásának, addig a  2010-es évek filmjei (valamikor a Könnyű nőcske – 2010 – táján) komolyabbra hangolták a tini problémákat, és elkezdtek odafigyelni a korosztályra akiről, és ami fontosabb, akihez szólni kívántak. A komolyabb hangulat sok esetben komorabb is lett (Csillagainkban a hiba – 2014; Ha maradnék - 2014). A filmek bár hullámzó minőségűek, de az megfigyelhető bennük, hogy ugyan a szerelem központi téma maradt, ez nem cél, hanem eszköz a fiatalok magukra találásában. Ebbe a sorban illeszkedik bele a Brett Haley rendezte Veled minden hely ragyogó, mely Jennifer Niven azonos című regényét adaptálta. Violet és Finch két magába zárkózó tini, mindkettőjüknek megvan a saját problémája, csak míg a lány ezt feldolgozni nem igen bírja, így depresszióval küzd, addig a fiú hurrá optimista módon elnyomja magában. Egy nap Finch a város hídjának korlátján állva találja Violetet, megmenti, és elhatározza, megismerteti a lányt az élet egy más nézőpontjával. A film erőssége e két tini karakter egymásra találásának kidolgozottsága, az alap szituáció kibontása. Violet kezdeti húzódozása után, megnyílása és boldogságra való félénk hajlandósága hiteles és átérezhető, még akkor is ha Finch gesztusai helyenként túlzóak. Violet karaktere élő, és valóságosan reagál a körülötte lévő eseményekre, problémája is valós, melynek feldolgozását jó arányérzékkel bontja ki a forgatókönyv. A Veled minden hely ragyogó nem itt, hanem az „őröltség” címkéje elől menekülő fiú kidolgozatlanságán bicsaklik meg. Finch karaktere, hogy az adaptáció nehézségére utaljak, regényesen összetett, és ami működik több száz oldalon keresztül, az a képernyőn sűrítve kapkodónak hat. Nem tudjuk meg, hogy miért is őrült ez a srác, azt leszámítva, hogy egy széket dobott az egyik osztálytársához, ami miatt most az iskola pszichológusához, és csoportterápiára jár. Mindenki furcsának mondja, és veszélyesnek, de ez egy-két utalást nem számítva egyáltalán nem lenne evidens, ha nem ismételgetnék folyton. Sajnos az ő problémája - a gyermekkori bántalmazás, és ennek feldolgozása - nagyon felszínesen jelenik meg, mintegy elsikkad Violet felszabadítása mellett, pedig egy külön filmet is megérne. Haley emellett még több igen fontos témába kap bele (bulimia, viszonzatlan barátság, felnőni kényszerült fiatal nővér), melyeket idő híján nem tud kibontani. Az egységesen induló, szépen felépített fő cselekményszál mellé így kapunk valami furcsa hiányérzetet a végére, a nagyobb hézagokai ugyan igyekszünk a képzeletünkkel betömni, ez el is vezet egy alternatív megoldáshoz, de mégis, az az érzés marad a nézőben, hogy lehetett volna ez sokkal mélyebb film is, ha nem akart volna túl sokat mondani. Ezzel együtt a tinikori depresszió arcairól nagyon hitelesen és megrázóan beszél, ami miatt érdemes egyszer megnézni. A Veled minden hely ragyogó február 28-tól elérhető a Netflix kínálatában. //Kéri-Keller Szilvia// https://www.filmezzunk.hu/2019/06/23/20-romantikus-film-amit-barmikor-megneznenk/