A láthatatlan ember kritika Az első mozifilmes megjelenés H. G.Wells azonos című regénye alapján jelent meg 1934-ben James Wahle főszereplésével. Hasonló és igen sikeres filmet már láthattunk Paul Verhoeven rendezésében a kétezres évek elején Kevin Bacon és Elizabeth Shue főszereplésével. Én azt az alkotást nagyon szerettem. A folytatást Christian Slaterrel már nem. A jelen mozi vászonra kerülő alkotás egyik producere James Blum. Rendezője pedig az a Leight Wahanell, aki olyan forgatókönyveket írt, mint a Fűrész vagy az Insidus-A gonosz háza. Rendezőként ez a harmadik nagyvásznon bemutatott műve. A történet szerint  egy labilis kapcsolatban élő fiatal nő, Ceciclia  Kass (Elisabeth Moss – A szolgálólány meséje sorozat) megszökik egyik este a tudós barátja, Adrian  lakásából, aki a láthatatlanság kifejlesztésével foglalkozik, és meglehetősen agresszív természetű és kitűnő manipulátor. Szerencsére a szökés sikeres, köszönhetően Cecilia testvérének és legjobb barátjának, egy nyomozónak, aki menedéket nyújt neki a házában, ahol a lányával, Sidydneyvel (Storm Ried) él.  Ám Cecilia nagyon jól ismeri exét, és tudja, hogy valami nem stimmel. Furcsa zajok, nyomok, jelek a ház körül. Érzi, hogy ennek még nincs vége. Adrian rátalál, és zaklatja, halálát akarja. Míg érkezik egy hír a tudós testvérétől, hogy Adrian öngyilkos lett, és főhősnőnk nem kis összeget örökölt. Innentől indul be igazán a hol csavaros, hol kiszámítható történet. Ki kivel is van? Ki hisz csak a szemének, és ki a szavaknak? Létezik e a láthatatlanság szere, vagy ellenszere? Vajon minden az, aminek látszik? Tény, hogy izgalmas, és igazán véres thrillert kaptunk. Bár történet nem lett tökéletesen felépítve. Hiányoltam az előzményeket. Kis információt a szereplőkről. A dialógusok számomra meglehetősen gyengének hatottak.  Ami viszont nagyon tetszett, és hozta az ilyen filmekben kötelezőt, az az atmoszféra teremtése. Végig tele volt feszültséggel, félelemkeltéssel, figyelemfelhívással, amihez társultak a pontosan odapasszoló hangi aláfestések, zenék. A szereplők közül talán a legkevesebbet látszódó, Adriant alakító Oliver Jackson – Cohent emelném ki. Maximálisan hitelesen alakította az őrült, de kimagaslóan intelligens, és embereket befolyásolni tudó tudóst. Ellentétben a főszereplőt alakító Elisabeth Mossa, aki ripacskodásával, minden apró gesztikulálásával a legirritálóbb karakter volt az egész filmben. Szörnyű választás. https://www.youtube.com/watch?v=nIXGdIB1FLY Összességében, ha csak a Blumhouse produkciós cég égisze alól kikerülő produkciókat nézem, akkor ezt a jobban sikerültek közé sorolnám. Ám számomra nem váltotta meg a világot. Kellemes újrázása volt, mai köntösben a klasszikusnak, felejthető alakításokkal és korrekt történetmeséléssel. Semmi több. //Jordáki Gábor// https://www.filmezzunk.hu/2020/02/19/12-horror-film-amiket-valos-esemenyek-ihlettek/