A nevek dala (The Song of Names, 2020) – Kritika

A Big Bang Média 2020-as első mozija elég erősre sikeredett, mind témát, mind annak feldolgozását tekintve. Ezt pedig csakis pozitív értelemben vehetjük. Részben Magyarországon, azon belül is főleg Budapesten forgatott filmdráma egészen a II. világháborúig visz minket vissza. Az akkori Angliába érkezik édesapjával Dovild, a zsidó származású, lengyel, hegedű virtuóz kisfiú, hogy egy angol családnál találjon menedéket a háború idejére. Az új családja felajánlja, hogy segítik az ifjú tehetséget karrierjében is, míg távol van hazájától. Itt köttetik Dovildnak életre szóló barátsága Martinnal, az angol mecánása fiával. Ugorva az időben, mikor a felnőtté váló Dovildnak egyik percről a másikra nyoma vész, pont élete egyik legfontosabb fellépése előtt, Martin időt és pénzt nem sajnálva ki akarja deríteni mi történt testvéreként szeretett barátjával…

A közel félévszázadot átölelő történetben találkozunk barátsággal, árulással és megbocsátással, miközben egy izgalmas krimiként járjuk, a már középkorúvá vált főszereplő, Martinnal (Tim Roth – Hazudj, ha tudsz, Ponyvaregény, Négy szoba stb.) a két kontinensen átívelő kutatását, hogy nyomára bukkanjon Dovildnak (Clive Owen – Sin City, Gemini Man, A belső ember).

A II. világháború okozta borzalmak már megannyi filmnek adtak különféle alapötletet. A nevek dalai abban más, mint a többi hasonló témájú film, hogy a zene mellett a hit, emberekre gyakorolt hatását kívánja mélyebben bemutatni.

Aki fogékony különböző vallások iránt, akár csak kíváncsiságtól vezérelve, azoknak ez a mozi szolgálhat érdekeségekkel, a kikapcsolódáson felül. A zsidó vallás bizonyos aspektusait mutatja be egy kisfiúból felnőtt férfivé váló szereplő életén keresztül. Végig ottvan a háború által elszenvedett testi, lelki megpróbáltatások nyomai a karaktereken. A film nem fukarkodik a magvas gondolatokban sem. Több olyan párbeszédet hallhatunk, melynek tartalmi mondanivalói sokkal nagyobb súllyal bírnak, mint amik egy átlagos filmben olykor elhangoznak. Ez is ad egy olyan pluszt az alkotásnak, mely gondolatokat ébreszthet a nézőben és jobban a film hatása alá kerülhet. Ez az a mozi, melyet kijőve a teremből meg kell emészteni. Hat az emberre lelkileg és pszichikálisan is.

Rendszeresen ugrálunk az időben, hol a jelenben vagyunk, hol visszakerülünk a múltba. A háború idején, még a kisfiú Dovildék szemszögéből figyeljük az eseményeket, később már a fiatal felnőttként önmagát és a vallásban való hitét kereső főszereplőt látjuk. Közben pedig a már középkorú Martin kutatása tárul elénk, ahogy próbál a néhai virtuóz barátja nyomára bukkanni.

A filmet az a Francois Girard rendezte, akinek az egyik leghíresebb alkotása a 2014-es A kórus volt. De első filmje a Vörös hegedű is híres alkotásnak számít. Érdekesség, hogy immáron két filmjében is a hegedű, milyen fontos szerepet kapott. A rendező egy interjújában elárult azt is, hogy a film elkészítésének legfőbb motivációját a lengyelországi, treblinkai koncentrációs táborban tett látogatása adta. A nevek dala egyébként Norman Lebrecht azonos című regényének adaptációja. A forgatókönyv írására az Oscar-díjra jelölt (Az elszánt diplomata, 2006) Jeffrey Cainet kérték fel. Sokat hozzátesz a filmhez a gyönyörű filmzene, melyet nem más szerzett, mint a Gyűrűk urának Oscar-díjas zeneszerzője, Howard Shore.

A magyar nézők számára olykor kicsit nehezítheti a film nyomon követését, hogy sok budapesti helyszín egymás után más és más országot jelenít meg. Így hiába vagyunk Newcastleben, ha a Déli Pályaudvar (a legnagyobb filmes baki itt látható, mikor a MÁV feliratú vonat befut az állomásra) köszön vissza, míg a következő jelentben történetileg már teljesen más országban, városban járunk, de ugyanúgy egy pesti helyszín bukkan fel. Anno azért is volt közkedvelt a budapesti utcákban való forgatása a külföldi stáboknak, – főleg háborús filmek terén -, mert úgy tartották, hogy rengeteg olyan épület van (pl. golyónyomok a falakban), melyek hű díszlettel szolgálhatnak az adott produkciókhoz, így fel sem kell azokat külön építeniük.

A közel 113 perces alkotás nem egy egyszerű II. világháborús mozi.

A végig magával ragadó történetben kiváló színészek mutatják be egy korszak okozta, mai napig be nem gyógyuló sebeit. Kiemelkedik a zene gyógyító hatása a lélekre és annak mély és őszinte kifejező eszköze, az élet bármely pillanatában. Fontos szerepet kap a zsidó vallás és annak megértése, mely egyedi módon tárja fel a nézők számára annak történeti áttekintését egy felnővő fiú életében.

//Dörgő Dániel//

30 kihagyhatatlan film a II. világháborúról