Dolittle kritika Robert Downey Jr. elrabolt az életemből közel 2 órát. Ezzel a rezignált megállapítással legszívesebben be is fejezném itt és most a kritikát. Ha nem akarod, ne is olvasd tovább.  Miért? Miért? Miért? Hát pénzért. Pénzért. Pénzért. Dr. Dolittle, az állatok nyelvén értő és beszélő különc tudósember története végtelen mennyiségű geg, poén és sziporkázás tárháza – lehetne. Egzotikum és nagyváros, esendő bénázás és tűpontos szaktudás, megrögzött agglegénység és „egyszer-az-életben” szerelem, világbéke és akció, kosztümök és lezserség, valamint elképesztő látványvilág – ez mind benne van lehetőségként a sztoriban. Hát nincs egy értelmes forgatókönyvíró Hollywood-ban, aki ki tudná aknázni és örökzölddé tenni ezt a mesét? De minek, amikor fél(negyed)gőzzel is lehet kasszát robbantani, igaz-e? Így is a tévék és videotékák állandó családi darabjává lesz az igénytelen pongyolaság eme szimbolikus alkotása. Receptklubunk következik. Hogyan gyártsunk spiritusz nélküli blockbustert több millió személyre? vegyünk egy, a pályája csúcsán lévő elképesztően népszerű színészt tegyünk alá egy klasszikus történetet, amivel nem hibázhatunk adjunk 24 órát a forgatókönyvírónak, nehogy használhassa a fantáziáját kérjünk fel szinkronhangnak szupersztárokat mellékszereplőnek jöhet egy, max. két másik híresség, akiknek jót tesz egy kis frissítés dobjuk az egészet CGI kockáknak, hogy ne kelljen természetes helyszínen forgatni a többit a marketing gépezet automatikusan elvégzi. Készen is vagyunk. A látványvilág – 3D ide vagy oda – már uncsi. Egy természetes forgatás 2D-ben ma már izgalmasabb, mint a sok katartikus földindulás, tengeri örvény, animált állat és a mitikus lények. Apropó: ha családi filmnek készült a Dr. Dolittle, akkor a csúcsponton miért hozzák a frászt a gyerekekre vagy negyedórán keresztül egy gusztustalan sárkánykígyóval? A nagyobbaknak a sztori béna, a kisebbeknek a látvány para. Még akkor is, ha a Shrek óta tudjuk, hogy a sárkányok is megszelidíthetőek. A történet hatalmasakat ugrik, nem törődve logikával vagy a karakterekkel, nincs öröm, bánat, humor, lezuhanás, felemelkedés, de még izgalom sem. Az egész egy fantasy katyvasz, de arra azért találnak módot, hogy a királynő a végén megalázóan elzavarja az egyház érsekét a bánatba. Vajon mire ez a nagy erkölcsi felsőbbrendűség? Erre a szemétre, amit összelapátoltak, hátha a popcorn és a kóla leviszi a torkunkon? Protestálok, tisztelt honfitársaim! Az egyetlen, ami ennek a cikknek a megírására sarkallt, a mély felháborodás amiatt, hogy némán kellene tűrnünk a közönség ilyen szintű megalázását. Ha a pénzünk kell, tessék szíves megdolgozni érte. Még a Vasembernek is. Szerző: T.E. SentFilm.hu (facebook/sentfilm) https://www.filmezzunk.hu/2019/10/11/vasember-avagy-ki-robert-downey-jr/